Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Mosolygós, készséges egyetemisták igazították el a látogatókat április 10-én a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar főépületében: megnyitó a díszteremben. Hamarosan kezdetét vette az SZTE JGYPK Tudományos és Művészeti Műhelyei 2007 elnevezésű, egynapos konferencia. A teremben mintegy baráti összejövetelre összegyűlt professzorkülsejű urak és hölgyek – diákok sajnos alig. Pedig érdemes volt beülni: Galambos Gábor dékán és Hauser Zoltán, az Eszterházy Károly Főiskola rektorának megnyitó beszéde után ugyanis egy-egy rövid előadás erejéig „összecsapott” a kar társadalom- és természettudós részlege; s Nagy János és Nánai László egyetemi tanárok plenáris előadásai sikeres kedvcsinálónak bizonyultak a hamarosan kezdődő szekcióülésekhez. Öt különböző csoportban hallgathatott előadásokat az érdeklődő: a filológiai; zenetudomány és társadalomismeret; pedagógia-pszichológia-metodika; természettudományi; illetve a sporttudomány és kultúra szekciókban az előadások széles skáláját vonultatták fel a szervezők. A nyelvtörténettől és a sakktól Stephen King egy regényén és Márai művein át a biotechnológia vagy akár a kémiai számítások rejtelmein keresztül egészen a távolugrásig vagy a színház gyógyító erejéig terjedt a paletta.
Ahogyan azt Tóth Szergej dékánhelyettestől megtudtuk, éppen ez ennek a konferenciának az egyik különlegessége: a sokszínűség. A változatosságot pedig tovább növelte a díszteremben megtekinthető  kiállítás, mely a kar tizennyolc művész-tanárának munkáiból nyílt. Fotó és festmény, ablakterv és dombormű – gondos kezek harmonikus kiállítást varázsoltak az alkotásokból. Ahogyan Nátyi Róbert művészettörténész a kiállításmegnyitón fogalmazott, a művész-tanárok képzésében is érdekelt a kar, hiszen ez is a sokszínűséget szolgálja.
A szekcióülések végeztével, a konferencia befejezéseként ismét Galambos Gábor dékáné volt a szó, s a záró plenáris előadást koncert követte. Juhász Gyula megzenésített verseit hallhatták a jelenlévők. Ahogyan azt Tóth Szergej a rendezvény kapcsán elmondta, céljuk most, hogy előrenézzenek és „megerősödjenek”, mert úgy vélik, a kar nélkül szinte elképzelhetetlen a szegedi pedagógusképzés, és ezt a feladatot kell megfelelően ellátniuk. Nem véletlenül kapta tehát az Új utakon a pedagógusképző kar alcímet a konferencia, amelyet egyébként a tervek szerint a jövőben is megrendeznek majd, két- vagy háromévente. Mivel a hagyomány már létezik, de a legutóbbi alkalom óta a tervezettnél hosszabb idő telt el, az idei konferenciát külön várakozás előzte meg. Nos, aki ellátogatott, láthatta: a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon az élet és a munka rendben folyik.
Köszönik, jól vannak.

Tóth Katalin