Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

 

A találkozó résztvevői – Szabó Gábor, az SZTE, Patay István, a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola, Sztachó-Pekáry István, a Kecskeméti Főiskola és Majdán János, a bajai Eötvös József Főiskola rektora, valamint az intézmények mérnökképzést folytató karainak dékánjai – egyetértettek abban, hogy a fölösleges rivalizálás helyett összefogásra van szükség a színvonalas műszaki felsőoktatás érdekében.

A dél-alföldi felsőoktatási intézmények egyeztetik humánerőforrás- és infrastrukturális lehetőségeiket a műszaki oktatás területén, hogy a leendő anyag- és környezetmérnökök a lehető legjobb képzést kapják – mondta a találkozót követően Szabó Gábor rektor.

A színvonalasabb mérnökképzés érdekében ezentúl nemcsak a tanárok lesznek mobilak, hanem a hallgatók is, hiszen nem érdemes mind a négy képzőhelyen ugyanazt a labort fejleszteni. Részben azért, mert szűkösek a források, részben pedig azért, mert fölösleges egymáshoz közel párhuzamos kapacitásokat létrehozni – hangsúlyozta a professzor. A Szegedi Tudományegyetem rektora példaként az anyagmérnök-képzést említette, ahol szeptembertől a kecskeméti diákok Szegeden, a SZTE hallgatói pedig Kecskeméten fognak bizonyos laborgyakorlatokat végezni.

Az intézményvezetők megállapodtak arról, hogy a párhuzamosságokat elkerülve, egymást segítve közös beiskolázási programot is indítanak.

Az együttműködés 100-150 környezetmérnök, valamint 50-80 anyagmérnök szakos hallgatót érint. Szabó Gábor szerint ha a dél-alföldi intézmények összehangolják tevékenységüket, még bachelor szinten is nagyon komoly tudással felvértezve kerülnek ki az iskolapadból a hallgatók. A friss diplomások várhatóan az átlagosnál könnyebben helyezkedhetnek el, hiszen ma Magyarországon mintegy 15 ezer mérnöki állás betöltetlen.

Szabó Gábor elmondta, a SZTE szeptemberre új bioenergetikai és molekuláris bionikai képzés akkreditációját tervezi. A bioenergetikai mérnökök biodízel-, bioetanol- és más megújuló energiaforrásokat előállító üzemekben találnak majd munkát, a molekuláris bionikai képzésen részt vevők pedig az orvos- és a mérnöki tudományokat ötvözve szereznek majd komoly és jól hasznosítható ismereteket.

A főiskoláknak elsősorban a bachelor szintű oktatás, míg az egyetemnek a mester- és doktori képzés bázisává kell válniuk. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a mesterképzésben néhány kredit erejéig a főiskolák is részt vegyenek elsősorban azokon a szakterületeken, ahol komoly hagyományai vannak a szakirányú oktatásnak. A sokkimenetű, diverzifikált műszaki mesterképzésben Baján a vízügyhöz, Szarvason az idegenforgalomhoz, az egészségturizmushoz, Kecskeméten pedig az informatikához kapcsolódóan lehetnek olyan szakirányok, melyekben együttműködés jöhet létre a régió intézményei között.

Franck János