Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

 

Valami ilyesmiből indulhatott ki az a szegedi kis csapat, amelyik nem olyan régen létre hozta a Szegedi Egyetemi Rádiót, egyszerűbb nevén a SZER-t. Egyetemisták mindahányan, és a műsoraik is ehhez a réteghez szólnak. Sokszínű a paletta: van a kínálatban könnyűzenei műsor, alternatív zenei műsor, gasztroműsor, könyvajánló, sport, irodalmi programajánló, kutyás magazin, meseelemzés, szexuális problémák kivesézése. Egyszóval minden, ami egy egyetemistát, főiskolást érdekelhet. „Ez nem egy felülről ránk erőltetett ízléshalmaz, hanem pont az a lényeg, hogy azonos érdeklődési körű, életstílusú, problémájú emberek szólnak egymáshoz” – mondja Török Sándor, a háromtagú vezetőség főszerkesztő-helyettese. Ő például néprajz-német és esztétika szakos, de van a csapatban ÁJTK-stól kezdve ZMK-sig mindenféle hallgató. A-tól Z-ig, ahogyan ők mondják.
Hol is kezdődött ez a történet? Körülbelül ott, hogy két évvel ezelőtt megalakult a Radioe.hu nevű internetes rádió, és egy évvel később, mintegy „oldalhajtásként”, megszerveződött a SZER is. A minta, a működési struktúra és a technika tehát öröklött, a hang azonban egyedi. Vagyis azzá igyekszik válni. A különbség abban rejlik, hogy míg a „szülőanya” országos érdekeltségű, a SZER kifejezetten lokális, egyetemi dolgokra koncentrál. S mint kiderült, a vállalkozás olyannyira jól sikerült, hogy terjeszkedik is. A pécsi, kaposvári, szolnoki és budapesti egyetemisták előreláthatólag nemsokára ugyanezen modell alapján fognak rádiózni. „Az internetes műsorszórás természetesen nem a mi 'spanyolviaszunk', de ez a rendszerszerű szemlélet igen” – mondja Török Sándor, aki szerint a többi helyi rádió az FM-sugárzás miatt nem jelent konkurenciát. „Ez egy teljesen más műfaj, itt a műsorokat mindig írásos háttéranyag is kíséri a honlapon az Epresso.hu jóvoltából, ahol vannak fórumok, és ahová a hallgatók akár a saját anyagaikat is feltölthetik.”
A délelőtti műsorsáv egyelőre üres, de az újonnan felvett tagok nemsokára ezt is feltöltik az általuk megálmodott műsorokkal. Egy műveltségi teszt kitöltésén kívül ez volt a felvételi alapvető elvárása is: a rádiós jelölteknek saját műsortervvel kellett előállniuk. Ezeket a vezetőség egyéves tapasztalata alapján igyekezett némiképp korrigálni, ezen túl viszont az egyéni koncepciók zöld utat kaptak. „Itt a tehetségkutatáson van a hangsúly, amatőr fotóstól, zenésztől kezdve a festőig bárki eljöhet hozzánk, és mi egyfajta megjelenési fórumként szolgálunk nekik” – így a főszerkesztő-helyettes. A nemrégiben lezajlott toborzáson újabb nyolc fő gyarapította a már meglévő jó kéttucatnyi rádióst – új tagokra azonban mindig szükség van. Sok ember kell, mert az egyetemisták élete, mint tudjuk, nem egészen szervezett: ha valakinek mondjuk tanulnia kell, másnak be kell ugrania helyette. A műsorbeosztás rugalmas, minden az egyetemista létformához igazodik.
A műsorvezetésért ugyan pénz nem jár, de aki egyszer nagyban szeretné ezt csinálni, az nemigen talál ennél jobb ugródeszkát – vallja Török Sándor. A megszerzett telefonszámok, ismerősök, kapcsolatok később is jól jöhetnek. Csak egy ötlet kell, a lehetőség, a technika biztosított. Ez utóbbi terén persze van még mit fejlődni – derül ki –, mert a tagok néha nem igazán tudják „belőni”, hogy mit hallhat a hallgató például hangmagasságban/hangerősségben – de visszahallgatják az adásokat, s javítanak legközelebb, amin lehet. A körülbelül százas hallgatószám így mindig adott, de vannak két-háromszáz hallgatót számláló műsorok is. Ha a ma gyermeke jobban megbarátkozik az újmódi műsorszórással, ez a szám talán nagyobbra is nőhet. „Én hiszek abban, hogy ha nem is világmegváltásról van itt szó, de sikerül valami kis értéket közvetítenünk” – mondja Sándor.
Aki nem hiszi, járjon utána: www.szer.radioe.hu.