Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Nem voltunk sokan, mindössze heten a "Kisebbségek a Vajdaságban és a Dél-Alföldön" című előadáson a Millenniumi kávéházban, mégis úgy lehet értékelni a történteket, hogy nagyon is volt

értelme a horvát Tomislav Zigmanov (Szabadka) és Losoncz Alpár (Temerin) beszélgetésének. Mindenekelőtt azért, mert ráébredhettünk arra, hogy nekünk, magyaroknak megalapozott a kisebbségi létünk, míg a horvátoknak jóval nehezebb horvátnak maradni a szerb (szláv)tengerben.

A Pató Attila vezette beszélgetés kulcsmomentuma, hogy a (történelmietlen) Vajdaságban a magyarság sokkal szervezettebb a horvát kisebbségnél: mi jobban foglalkozunk kultúrával, politikával, érdekképviselettel, jobbak vagyunk, mint a horvátok, legalább ebben. - A magyaroknak nagyobb az öntudatuk. - hangzott el a horvát író-költő-filozófus szájából. S van itt még egy adat: 1961-ben 161 ezer horvát élt szerb földön, 2007-ben mindössze 56 ezer. Kérdés: kinek könnyebb? Hát a horvátoknak biztosan nem, mivel ok a jugoszláv háború két szemben álló frontján teljesítettek szolgálatot, s amilyen a kelet-európai sors: gyakran szerb mundérban kellett volna lőni horvátként a horvátra. A sokk után elindult a párbeszéd, bár szerb rendszámú autót ma sem látnak szívesen Zágrábban, horvátot sem Belgrádban. Ezzel együtt több jogi személy igyekezett felkarolni a horvát ügyeket a maradék Jugoszláviában. Ma ötven szervezet foglalkozik a horvátok képviseletével Szerbiában, de Zigmanov szerint egyik sem professzionális. Egyik könyve a szerbiai horvát nyelvjárásokkal foglalkozik, ami igen szép vállalkozás, de talán nem ez a munka fogja begyógyítani a sebeket.

Jó hír, hogy Zigmanov szerint a vajdasági magyarság sokkal szervezettebb az ottani horvát kisebbségnél, ezért o másként szemléli a helyi hatalom, a kisebbségiközösség és az anyaország bennünket is izgató hármasát.