2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2007  --  10. szám - 2007. május 7.  --  Egyetemi élet
Vissza a gyökerekhez
„Egyetemalapítási törekvések Kelet-Közép-Európában a 16-17. században” címmel tartott konferenciát május 2-án a SZAB Filozófiai és Történettudományi Szakbizottsága. A rendezvény a Báthory-egyetemről, a szegedi egyetem alapításáról és kolozsvári örökségéről február 20-án tartott kerekasztal-beszélgetés kapcsán megindult és az elmúlt hetek során lapunkban lezajlott vitának volt a folytatása.
 
Almási Tibor (balra): válasszuk ketté a kérdéskört! Fotó: S. Cs.
 
Az ülésszak résztvevői arra keresték a választ, hogy egyetemnek tekinthető-e a Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem által 1581-ben Kolozsváron létrehozott tanintézmény, s ha igen, tartható-e az SZTE  a kolozsvári Báthory-egyetem eszmei örökösének, szellemi utódának. Almási Tibor bölcsészkari dékán megnyitójában azt emelte ki, hogy a kérdéskört célszerű két részre bontani: a kolozsvári egyetem hagyományának mibenléte, gyökereinek kutatása tudományos-szakmai feladat, az viszont bizonyos fokig nem közvetlenül tudományos probléma, hanem inkább vállalás kérdése, hogyan viszonyulunk ehhez a múltbéli örökséghez.
A plenáris előadásokat Makk Ferenc egyetemi tanár elnöklete mellett Balázs Mihály egyetemi tanár, valamint Keserű Gizella és Tusor Péter tudományos kutatók tartották, ezt követően felkért hozzászólóként Font Zsuzsanna egyetemi docens, Molnár Antal tudományos kutató, Fazekas István tudományos kutató, Kruppa Tamás főiskolai tanár és Szögi László egyetemi docens szolgáltak újabb adalékokkal a kérdéshez, délután pedig nyílt vitára került sor.
Balázs Mihály arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy erős felekezeti tagoltság jellemezte az 1570-es, 80-as éveket, Kolozsvár unitárius városa minden eszközzel igyekezett kiszorítani az egyetemszervező jezsuitákat. Vitathatatlan ugyanis Báthory egyetemalapító szándéka, ám ehhez pápai megerősítést nem, anyagi támogatást is csak kollégiumához és a papi szemináriumhoz kapott, valódi egyetemi jellegű képzés nem tudott kibontakozni. Tusor Péter a Pázmány Péter-féle 1635-ös nagyszombati alapítást vetette össze Báthoryéval, különösképpen abban a tekintetben, hogy egyik intézmény esetében sem áll rendelkezésünkre pápái alapítólevél, ugyanakkor előbbi egyetem voltát senki se vonja kétségbe, ma is több magyar (illetve szlovákiai) felsőoktatási intézmény vezeti rá vissza eredetét. Ezzel kapcsolatban ekkor, illetve a délutáni vitában is több megszólaló hangsúlyozta: semmiképpen sem szabad a pápai megerősítés meglétének lehetőségét vagy pedig annak hiányát illetően kettős mércét alkalmazni.
Molnár Antal és Fazekas István az ellen érveltek, hogy egyetemnek tekinthető a Báthory-féle iskola, előbbi szerint ha az eszmei-szellemi örökség felvállalásáról beszélünk, a mai szegedi egyetemnek a jezsuiták missziós törekvéseihez való viszonyát is meg kell határoznia, mivel számukra az oktatás nagyon fontos, de csak másodlagos volt az embertársak üdvösségre való segítése mellett. Ezzel kapcsolatban azonban többen is megjegyezték, Báthory nem a missziót, hanem az egyetemet tekintette elsődlegesnek. Szögi László szép ívet vázolt a kolozsvári felsőoktatás történetében Báthorytól egészen az 1872-es Ferenc József-féle alapításig, hangsúlyozva az ismételten vállalt folytonosságot s utalva arra, hogy több hosszú időszakban is valódi egyetemi szintű filozófiai és teológiai oktatás folyt az intézményben.
A mintegy háromórás, Bitskey István akadémikus, majd Makk Ferenc vezetésével zajló nyílt vita legtöbb (elsősorban történész, kultúrtörténész, irodalmár) hozzászólója azt az álláspontot képviselte: nem szabad kishitűnek lenni, a Szegedi Tudományegyetemnek fel kell vállalnia a Báthory-egyetem örökségét, s mint ahogy azt a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem már megtette, magáévá kell tennie az 1581-es alapítási dátumot. Egyrészt világos ugyanis a megszólalók többsége szerint, hogy a fejedelem diplomájával de iure egyetemet alapított, s más magyar és külföldi egyetemek is működtek pápai megerősítés nélkül, másrészt ténylegesen megkezdődött az egyetemszervezés, s a következő évszázadokban is időről időre – a Báthory-előzményre történő hivatkozással! – folyt egyetemi szintű képzés Kolozsváron, harmadrészt a külföldi egyetemek döntő többsége is a lehető legkorábbra vezeti vissza eredetét, esetenként évtizedekkel, sőt évszázadokkal a tényleges alapítólevél kibocsátása elé.
 
Pintér M. Lajos
Bezár