2020. augusztus 5., szerda English version
Archívum  --  2007  --  2. szám - 2007. február 12.  --  Fókusz
Őseink és elődeink kultikus talponállója, a romjaiban és pattogzott dekorációjával is városképi jelentőségű Boszorkánykonyha a hagyomány árnyait egyszerre eltörölve és megidézve Tündérkonyha néven nyitja ki újra kapuit. Mindez a névváltoztatás csöppet annak a kisvárosnak a közismert kocsmájára emlékeztet, melyet évtizedekig hívtak bisztrónak, ételbárnak, ne adj' isten poharazónak, mígnem a szabadság mámorító zavarában egy új tulaj végre néven nem nevezte a gyermeket, s lett a kocsma neve, ami azelőtt is valójában volt: kocsma. Ezek után azonban valóban megjelentek a napi menük, konszolidálódott a környezet és a kiszolgálás, mint ha törvényszerű lenne, hogy valami nem lehet olyan, amilyennek nevezik. Mindezzel persze nem kételkedünk e régi-új konyha tündéri kiszolgálásban, ám a fennen hirdetett tény, mely szerint e helyen 99.-, azaz kilencvenkilenc forint a test- és lélekmelengető csontleves, az egyetemisták étkezési szokásaira és lehetőségeire olyan nagy erővel veti a figyelem reflektorfényét, hogy még a reklám veszélyes kísértetével is dacolnunk kell miatta, mely természetesen nem csak módunkban, de szándékunkban sem áll.
De ha valóban igaz a mondás, mely szerint az vagy, amit megeszel, akkor az egyetem mellé tudatosan vagy öntudatlanul települt étkezési lehetőségek még jobban meghatározzák azt, amik vagyunk, mint a – tévedés ne essék – szintén elengedhetetlen fontosságú szellemi táplálék vagy annak anyagi hordozója, az index bendőibe kerülő kreditek. A probléma csak az, ha e kétféle táplálék között választania kell a tudásalapú társadalom ifjú titánjának, akiben a bámulatos evolúció így is csodálatra méltó túlélési stratégiákat képes kifejleszteni; ahogy egyesek szerint az állandó SMS-írás hatására is egyszer majd csak megnyúlik jobb hüvelykujjunk. Az egyetemista ugyanis bárhol, bármit, bármikor képes enni, leginkább utcán, útközben, kihűlt virslis táskát, egyazon pillanatban, miközben beköti a kioldódott cipőfűzőt és becsukja a kinyílt hátizsákot, majd – produkció – még egy kis friss gyümölcslét is legördít szabadnak nem mondható keze segítségével, ezenkívül az egyetemista specialitása még a „Csak egy negyedórám van, és most amúgy is spórolok!" felkiáltásra egy talponállóban vagy kínaiban abszolvált gyors és néma ebéd, amit, ha nem jut rá idő, majd este úgyis bepótol, tehát, ahogy fentebb is mondtuk, az egyetemista bárhol, bármit, bármikor, talán csak egyféleképpen nem tud enni: nyugodtan és normálisan, ahogy a forradalmárlelkű költő sem tud ágyban, párnák közt halni meg. A természet tehát csodálatos, melynek nem is lehet nagyobb és lenyűgözőbb bizonyítéka annál, hogy a Tündérkonyhában 99.-, azaz kilencvenkilenc forintba kerül a test- és lélekmelengető csontleves, amely hírnek talán csak a hajléktalanok örülnek jobban az egyetemistáknál.
Turi Tímea
Bezár