2020. augusztus 5., szerda English version
Archívum  --  2007  --  2. szám - 2007. február 12.  --  Fókusz
Csak előre tekintenek
Tavaly májusban a tanárképző főiskolai karon újabb négy évre főigazgatóvá választották Galambos Gábort, az intézmény korábbi vezetőjét. Azóta sok minden megváltozott: a kart immár Juhász Gyula Pedagógusképző Karnak hívják, s fő profilja a pedagógusképzés lett. Galambos Gábort – aki már nem főigazgatóként, hanem dékánként áll a kar élén – helyzetelemzésre és előretekintésre kértük.
– A lineáris képzésre való áttérés komoly átalakulásokat hozott a Szegedi Tudományegyetemen. Hogyan tudott ezekhez igazodni a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, melyet talán leginkább érintettek a változások?
– Mivel közel húsz akkreditált felsőfokú szakképzésünk, illetve tucatnyi alapképzésünk van, s a reményeink szerint öt-tíz mesterképzést is indítunk majd, a kar létezése, működése nem vonható kétségbe. A mostani időszakban az a fő feladatunk, hogy a képzési struktúrában és a belső szerkezet terén alkalmazkodjunk az új körülményekhez; ahhoz, hogy a természettudományos és a bölcsész alapszakok nagy része átkerült a BTK-ra és a TTK-ra, illetve a szenátus tavaly júliusi határozatának értelmében a tanárképzés pedagogikumának szervezése a mesterképzésben a bölcsészkar feladata lett. Ez utóbbihoz viszont hozzátartozik, hogy a JGYPK által majdan  akkreditált tanárképes mesterszakok (rajz, testnevelés, rekreációszervezés és egészségfejlesztés stb.) szakdiszciplináris részét továbbra is mi fogjuk végezni. Emellett a pedagógia művelése sem szűnik meg a karon: a fő irányt ezentúl az óvodapedagógia, a tanítóképzés és a gyógypedagógia pedagogikuma jelenti majd.
– Mit tett a kar a rá nézve negatív szenátusi döntés megszületését követően?
– Elment mindenki szabadságra, majd szeptemberben viszszajöttünk, s három hónap alatt kidolgoztuk a középtávú oktatás- és kutatásfejlesztés céljait, melyeket decemberben a gazdasági tanács és a szenátus is támogatásáról biztosított. Most kezdtük el a felvázolt és elfogadott koncepció megvalósítását. Sajnos a korábbinál mintegy százötven-kétszáz fővel kevesebb évfolyamonkénti hallgatói létszámmal, a költségtérítéses hallgatók számának jelentős csökkenésével az eddigi dolgozói létszámot nem tudjuk fenntartani. Októberben már megváltunk huszonöt nyugdíjas kollégától, a következő lépésre márciusban kerül sor.
 
Galambos Gábor bízik abban, hogy a JGYPK öt-tíz mesterszakot akkreditálhat.
Fotó:  V. Cs.
 
– Hogyan alakítják át a tanszékekre épülő belső szerkezetet?
– A több mint harminc tanszék helyett nyolc intézetet hozunk létre. Ennek keretén belül kidolgozunk egy úgynevezett pilot projektet, azaz a nyolc intézet közül kiszemeltünk egyet, a tanító- és óvodapedagógus-képző intézetet, s megvizsgáljuk, hogyan működik az új szervezeti struktúrában és a kicsit módosult oktatási feladatokkal. Szervezett minőségbiztosítást teszünk az intézetek mögé, mert meggyőződésem, hogy a magyar felsőoktatásban legkésőbb öt esztendő múlva csak minőségbiztosítási tanúsítvánnyal rendelkező intézmények oktathatnak majd.
Ahogy haladunk előre az intézetesítésben, pontosan ki fog derülni, melyek lesznek az új oktatási feladataink, milyen akkreditációs tevékenységet tudunk folytatni az alap- és a mesterképzési szakaszban, s hogyan lesznek ebben partnerek az egyetem karai. Ennek a folyamatnak a végén dől majd el, hogy a pedagógusképző kar pontosan hány embert tud alkalmazni. Egyet ígérhetek: sokat fogunk harcolni azért, hogy a 2007-es költségvetésben jelentősen vegyék vissza a saját bevételünkkel kapcsolatos elvárásokat, illetve a költségvetés elveinek kidolgozásakor az egyetem legyen tekintettel a tanárképzés és az alapképzési szakok hovatartozása ügyében született döntéseinek következményeire.
 
Galambos Gábor

(1947) 1971-ben
végzett a JATE TTK-n programtervező matematikusként. Egyetemi doktori fokozatát 1981-ben szerezte meg, 1993-ban lett a matematikai tudományok kandidátusa, 1999-ben habilitált. 1992 óta dolgozik a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (ma SZTE JGYPK). Kezdetben főiskolai docensként, majd főiskolai tanárként, 2000-től egyetemi tanárként vezeti a Számítástechnika Tanszéket. 1998 és 2002 között az önálló Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója. 2002-ben és 2006-ban – már az SZTE-n belül kiírt pályázat keretén belül – ismét megválasztottak kari főigazgatónak; 2007-től dékánként irányítja az intézményt.
 
– Ami a képzési struktúra átalakítását illeti, többször hangsúlyozták már, hogy a felsőfokú szakképzések és a pedagógusképző alapszakok megerősítésre történtek lépések. Mit várhatnak ezektől a most jelentkezők?
– Eltökéltek vagyunk a tanító, az óvodapedagógus és a gyógypedagógus szakunk további fejlesztését illetően. Ma Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező, komoly háttérrel bíró gyógypedagógus-képzés csak az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán van. A Bárczi támogat bennünket, s mi szeretnénk néhány éven belül szorosan felzárkózni mögé. A tanítóképzésünket eddig is országosan elismerték, de a következő években további minőségi előrelépést várok ezen a területen, mert a belső szerkezetváltás következtében számos, komoly tudományos munkát folytató, évtizedes tapasztalatokkal rendelkező oktató kapacitása szabadul fel ahhoz, hogy a tanítóképzésben fejtse ki oktatási tevékenységét. Az óvodapedagógus-képzésben újak vagyunk, de nagyon szeretnénk ezt jól végezni, s ezért mindent meg is teszünk. Karakteres, saját kutatási iránnyal, markáns oktatási profillal rendelkező neveléstudományi-pszichológiai intézetet kívánunk kialakítani, melynek tudományos tevékenysége lefedi az említett képzési hármast.
A felsőfokú szakképzés azok számára jelenthet ideális megoldást, akik nem tudnak bekerülni az alapképzésbe, de szeretnének még valahol tanulni, s ezt követően újra megpróbálkoznak valamilyen alapszakkal. Pontosan az benne a nagyszerű, hogy egy rövid képzési szakaszban, két év alatt lehet emelt szintű szakképzettséget szerezni, aminek a birtokában akár ki lehet lépni a munkaerőpiacra is, de a megszerzett százhúsz kreditből harmincat az alapképzési szakokon is be lehet majd számítani. Emellett mindez iskolarendszerben és államilag finanszírozott formában is végezhető nálunk, tehát a hallgatói jogviszony minden előnyét élvezik a tanulóink.
– Említette, hogy öt-tíz mesterképzést szeretnének majd akkreditálni. Hogyan tudnak együttműködni ezeknek a kialakításában az egyetem többi karával?
– A művészetközvetítő szakjainkon, illetve az óvodapedagógia, gyógypedagógia, tanító szakhármashoz véleményem szerint saját jogon tudunk majd mesterszakot indítani. Természetesen bizonyos esetekben szükség lesz arra is, hogy megerősítsük az oktatói gárdát; nagyon örülnék neki, ha az integráció szellemében megkapnánk ehhez a többi kar támogatását és segítségét. Aztán lesznek olyan új szakjaink, ahol a megfelelő minősítés birtokában vagyunk, s mesterképzést tudunk majd indítani. Fontos hangsúlyoznom: az, hogy ma már nincsenek főiskolai karok a Szegedi Tudományegyetemen, komoly lehetőség a JGYPK előtt. Ha egyszer nevünkben azonos szintre kerültünk az egyetemi karokkal, a tartalom tekintetében is meg kell próbálnunk felnőni ehhez a feladathoz. A most megindult szerkezeti átalakítás is azt a törekvésünket célozza, hogy öt-tíz év múlva minden területen megfelelő tudományos súlyú és minősítésű oktatóval rendelkezzünk.
– Más téma: tavalyi vezetői pályázatában külön fejezetet szentelt a hallgatói léttel, a hallgatói közérzet javításával kapcsolatban tervezett intézkedéseknek. Milyen fejlesztésekre számíthatnak a közeljövőben a JGYPK-s diákok?
– Nem tudom, más karokon mi a helyzet, s nem is az én tisztem ezt megítélni, nálunk viszont mindig korrekt és partneri volt a kari vezetés és a hallgatói önkormányzat közötti kapcsolat. Ezt nagy biztonsággal állíthatom, hiszen abban a megtiszteltetésben van részem, hogy immár kilenc éve vezethetem az intézményt. Szeretnénk, hogy a hallgatók jól érezzék magukat nálunk, éppen ezért – a hallgatói önkormányzattal közösen – rengeteg pénzt fektettünk egy új, 300 négyzetméteres hallgatói klubba, amit a tervek szerint ősszel adunk át a Hattyas soron. Kari kollégiumunkat, a Teleki Blankát teljesen akadálymentesítettük, s vizsgáljuk a lehetőségét, hogy kétágyas, komfortos szobákat hozunk létre.
Pintér M. Lajos
Bezár