2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2007  --  8. szám - 2007. április 16.  --  Fókusz
„Egyetemi vezetői korszakomban végleg meggyűlöltem az öltönyt” – sóhajt Dobozy Attila, miután nyilvánvalóvá teszem: az interjú mellé fotó is készül majd. Felkerül hát a zakó, ezen a napon már nem először, hiszen a professzor épp a városi közgyűlés üléséről érkezett, ahol a március 15-e alkalmából kitüntetetteket köszöntötték. Rövid feszengés után fotós el, zakó le, magnó be.
Kiderül: a bőrklinika korábbi vezetőője rendkívül büszke a Széchenyi-díjra, ugyanakkor szkeptikus abban a tekintetben, hogy a kitüntetés a szakmára, annak gondjaira, illetve eredményeire irányítaná a közvélemény figyelmét. A döntéshozók viszont annál inkább értékelik Dobozy Attila felsőoktatásban végzett vezetői, oktatói tevékenységét, iskolateremtő munkásságát, a dermatoimmunológia területén elért eredményeit: a magas állami elismerést május 21-én Pro Urbe Szeged díj is követi.
 
 
Dobozy Attila szerint a korszerű fényforrások és a biológiailag aktív anyagok alkalmazása jelenti a bőrgógyászat jövőjét.
Fotó: Segesvári Cs.
 
– Tévedek, ha úgy gondolom, hogy elsősorban a bőrbetegségek immunológiai megközelítésének hazai elterjesztését hivatott honorálni a Széchenyi-díj?
– Kétségtelen, azok közé tartoztunk a szegedi bőrklinikán, akik nemcsak Magyarországon, hanem a világon elsőként kezdték ezt tanulmányozni. De nem mutatnék ilyen értelemben egy személyre, hiszen a kor szelleme hozta magával, hogy az egész klinika a bőr immunológiai funkciójának vizsgálatával foglalkozott a 60-as évek végétől. Ekkor kezdtük megérteni, hogy a szervezet képes az idegen anyagot felismerni, s ennek nemcsak az allergiás betegségek kapcsán van jelentősége, hanem például a daganatokkal szembeni védekezésben is. Ha meg kellene nevezni a legfontosabb munkánkat, azt mondanám, a világon a legelsőként mutattuk ki, hogy a hámsejtek nem csupán passzív védelmet jelentenek a fertőzéssel szemben, hanem ezek a sejtek – melyekről évszázadokon keresztül csak azt tudtuk, hogy osztódás során születnek, majd degenerálódva harminc nap múltán az élettani hámlással eltávolodnak a bőr felszínéről – képesek a szervezetet érő fertőző ágenseket megfogni, megkötni és aktív munkával elpusztítani.
– Mennyivel tudunk azóta többet a bőrnek az immunológiai reakciókban betöltött szerepéről?
– Ma már azzal is tisztában vagyunk, hogy a hámsejtek nemcsak megkötik és elpusztítják a fertőző ágenseket, hanem bizonyos kémiai anyagokat termelnek, s ezek a molekulák jeleket visznek befelé arról, hogy fertőzés érkezett, tehát védekezésre van szükség. Kvázi riadókészültségbe hozzák a szervezet egész immunológiai rendszerét, hogyha a hám nem tudja leküzdeni, akkor legyenek készenlétben a légutakon vagy a sebzéseken bejutó fertőzés elpusztítására.
– Az elméleti alapkérdések tisztázása mellett több betegség mechanizmusával kapcsolatban is fontos megfigyeléseket tettek a szegedi bőrklinikán...
– Valóban, kimutattuk például, hogy a pikkelysömörös betegek szervezetének immunológiai regulációja valamilyen mértékben megváltozott, ezért jelennek meg bizonyos hatásokra adott reakcióként a betegség tünetei. Arra is mi hívtuk fel a figyelmet, hogy a bőr jellegzetes és nagyon ritka daganata, a főként Kelet-Közép-Európában jellemző Kaposi-szarkóma kialakulásában is a szervezet immunológiai védekezőképességének károsodása játszik szerepet. Ez akkor lett különösen érdekes, mikor felfedezték az AIDS-t, s kiderült: a HIV-fertőzöttek közül minden harmadik Kaposi-szarkómában szenved – ami azt igazolja, hogy a Kaposi-szarkóma kialakulásának egyik feltétele a csökkent immunreaktivitás. Ezt ma már értelmezni is tudjuk, mert kimutattuk, hogy a Kaposi-szarkómát a herpeszvírus 8-as típusa hozza létre, s normál körülmények között az egészséges immunrendszer elpusztítja a fertőzést.
– Hogyan tudtak ezekre a kutatási eredményekre új terápiás eljárások épülni?
– Rendkívül nehéz ezeket a kutatásokat aprópénzre váltani! A terápiában a fény szerepét használtuk ki a legeredményesebben munkatársaimmal – s erre a szóra helyezném a fő hangsúlyt, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindvégig barátaimmal dolgozhattam együtt, s amit felmutattunk, közös szellemi teljesítmény, még ha évtizedekig tanszékvezetőként én koordináltam is azt.
Mi jöttünk rá a szegedi optikai tanszék munkatársaival közösen, hogy a xenoklorid lézer fénye a többi fényforrásánál hatékonyabban gyógyítja a pikkelysömört. A készüléket sajnos kereskedelmileg nem tudtuk hasznosítani, de ma már az egész világon alkalmazzák, s a gyártó cég is elismeri a szegedi prioritást. Ehhez hasonlóan a jelenlegi klinikaigazgatóval, Kemény Lajos profeszszorral együtt alkottuk meg a Rhinolightot, egy UV-sugárzást alkalmazó fényforrást, melyet ha az orrnyálkahártyára irányítunk, ott átmenetileg megszünteti a szénanátháért felelős reakciókat. A Kaposi-szarkómával kapcsolatos vizsgálataink is előbb-utóbb hozzájárulnak majd a betegség gyógyításához, aminek óriási jelentősége lehet, ha az AIDS továbbra is úgy szaporodik, mint eddig...
 
Dobozy Attila

(1939) bőrgyógyászprofesszor 1963-ban Szegeden szerzett orvosi diplomát. Először a mikrobiológiai intézet, majd 1968 óta a szegedi bőrgyógyászati klinika munkatársa. 1976-tól orvostudomány kandidátusa, 1991-től az orvostudomány doktora. 1986 és 2004 között irányította az bőrklinika gyógyító-, tudományos és oktatómunkáját. Ezzel párhuzamosan 1993-1997 között a SZOTE klinikai rektorhelyettese, majd 1997-től – egészen a szegedi egyetemek integrációjáig – rektora. Az egyetemi integráció első szakaszában, 2000-től 2003-ig az orvos- és gyógyszerésztudományi centrum elnöke, általános rektorhelyettes. 1998-ban az MTA levelező, 2004-ben rendes tagjává választották. Jelenleg is az SZTE Klinikai Orvostudomány Doktori Iskola vezetője, a Bőr- és Nemi Betegségek Szakmai Kollégiuma, illetve az MTA Doktori Tanács elnöke.
Fotó: Segesvári Csaba

– Márpedig ez a valószínű – ha jól veszem ki a nyilatkozataiból –, ráadásul ebben a régióban is egyre nagyobb veszélyt jelent majd.
– Ha hinni lehet a statisztikának, igen. A fejlett egészségügyi kultúrával rendelkező területeken az AIDS növekedésének üteme radikálisan csökkent. A kevésbé fejlett egészségügyi kultúrájú országokban (Afrikában, Délkelet-Ázsiában) azonban hihetetlen módon szaporodik máig is, s Délkelet-Ázsiából most elindult nyugatra: az elmúlt három évben a leggyorsabban a Kaszpi-tenger környékén és Ukrajnában növekszik a gyakorisága. Ha ez az irány marad, elkerülhetetlen, hogy a mi régiónkban is egyre komolyabb fenyegetést jelentsen.
– Az immunrendszer radikális gyengülése más bőrgyógyászati betegségek megjelenésének esélyét is ugyanilyen mértékben növeli?
– A daganatok előfordulásáét mindenképpen. De egy egész sor fertőzés is csak károsodott immunrendszer mellett fordul elő. Az immunreakciók gyengülése viszont nemcsak a HIV-fertőzés vagy az időskor következménye lehet, hanem a környezetünkben lévő számos toxikus ágens is szerepet játszik benne, amit a „korszerű” 21. századi táplálkozás és a kemizáció során elszenvedünk.
Az immunrendszer egészsége alapvetően örökletes tényezőktől, környezeti hatásoktól és az életmódtól függ. Magyarország helyzete ebből a szempontból átlagosnak mondható: nem számottevően rosszabb, mint a világ fejlettebb feléé (ahol az élelmiszer minőségét javító adalékanyagok mellékhatásai okoznak gondokat), s nem is számottevően jobb, mint a fejletlenebb részé (ahol például a szénerőművek vagy a korszerűtlen műtrágyák jelentenek veszélyt).
– Milyen fő kihívások állnak a bőrgyógyászati kutatások és kezelések előtt a következő időben?
– Az egyik út az egyre korszerűbb fényforrások hasznosítása a napi gyógyászatban, a másik pedig a biológiailag aktív anyagok alkalmazása, ami azzal függ öszsze, hogy a szervezet felismeri, ha valami nem saját, a károsító anyagra közös kémiai reakciót indít be – ha ez a szokásosnál erősebb, azt hívjuk betegségnek. Ezek a biológiailag hatékony anyagok immunológiai folyamatokat szabályoznak, s képesek a válaszreakciót mérsékelni. Használjuk már őket a daganatok, a pikkelysömör, de a gyulladásos bélbetegségek, a szemgyulladások vagy az ízületi betegségek kezelésére is.
Fel kell készülnünk a rosszindulatú bőrdaganatok gyakoribbá válására, ami az átlagos életkor növekedésével, valamint a kemizációval és a túlzott napozással függ össze, illetve a szakmának igazodnia kell a lakosság átalakuló igényeihez, mely az esztétikai-kozmetikai jellegű beavatkozások számának megugrásában ölt testet.
S ha a személyes kihívásokról is beszélhetek: 68 éves korában az ember már nem nagyon készít hosszú távú terveket; mindenesetre remélem, folytathatom eddigi oktató- és kutatómunkámat, s régi adósságomat szeretném pótolni egy olyan egyszerzős bőrgyógyászati könyv megírásával, mely az én szemléletemet tükrözi.       Pintér M. Lajos

_MG_20422_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár