Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

– Mi­e­lőtt le­ás­nánk a sze­ge­di egye­tem ko­ra új­ko­ri gyö­ke­rei­ig, s szám­ba ven­nénk az in­téz­mé­nyi elő­dö­ket, cél­sze­rű tisz­táz­ni, egy­ál­ta­lán mi­ó­ta be­szél­he­tünk Ma­gyar­or­szá­gon eu­ró­pai ér­te­lem­ben vett fel­ső­ok­ta­tás­ról, fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ről. Mi­kor­ra da­tál­ha­tó az el­ső ha­zai egye­te­mek lét­re­jöt­te?
– A ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás ugyan­olyan ré­gi, mint az eu­ró­pai, még­is az él a köz­tu­dat­ban, hogy ná­lunk a kö­zép­kor­ban nem hoz­tak lét­re iga­zi egye­te­met. Pe­dig már 1117-ből van ada­tunk ar­ról, hogy az észak-fran­cia­or­szá­gi Laon szé­kes­egy­há­zá­nak káp­ta­la­ni is­ko­lá­já­ban Pan­nó­ni­á­ból jött di­á­kok ta­nul­tak, il­let­ve név sze­rint is­me­rünk ma­gya­ro­kat, akik 1156-ban a pá­ri­zsi egye­te­men ta­nul­tak. Moh­ácsig kö­rül­be­lül ti­zen­két­ezer ma­gyar be­irat­ko­zá­sá­ról tu­dunk, csak Bécs­ben hét­ezer-há­rom­szá­zan for­dul­tak meg. Ma­gyar­or­szá­gon ez­alatt négy egye­tem­ala­pí­tá­si kí­sér­let is tör­tént.
1276-ból ma­radt ránk egy ok­le­vél, mely­ben azt ír­ják le, hogy Veszp­rém­ben a pá­ri­zsi­hoz ha­son­ló jo­gi is­ko­la mű­kö­dik. Eb­ből a 19. szá­zad­ban azt a kö­vet­kez­te­tést von­ták le, hogy egye­tem mű­kö­dött a vá­ros­ban, ami per­sze nem igaz, vi­szont bi­zo­nyít­ja, hogy Veszp­rém­ben már ek­kor volt olyan ka­no­nok vagy ép­pen püs­pök, aki tud­ta, mi­lyen ok­ta­tás van a Sor­bonne­-on, s ezt sze­ret­te vol­na le­má­sol­ni, ám ezt az is­ko­lát el­pusz­tí­tot­ták, nem szü­le­tett be­lő­le fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény.

 

 

– Me­lyek vol­tak ak­kor a va­ló­di kö­zép­ko­ri ma­gyar egye­te­mek?
– Az el­ső kí­sér­let­ként a Nagy La­jos-fé­le pé­csi egye­te­met tart­juk szá­mon, mely a töb­bi ha­son­ló, kö­zép-eu­ró­pai in­téz­mén­­nyel egy idő­ben, 1367-ben ala­kult, de csak 1387-ig mű­köd­he­tett. A 15-16. szá­zad­ban nagy va­ló­szí­nű­ség­gel káp­ta­la­ni is­ko­la lett be­lő­le. 1395-ben jött lét­re Lu­xem­bur­gi Zsig­mond óbu­dai egye­te­me, me­lyet 1410-ben új­já­ala­pí­tot­tak, majd az 1420-as évek­re vég­leg el­tűnt. 1465-ben az­tán Hu­nya­di Má­tyás ka­pott a pá­pá­tól egy ok­le­ve­let az­zal, hogy ala­pít­son egy egye­te­met, ahol akar, mert Ma­gyar­or­szá­gon nin­csen ilyen in­téz­mény. Má­tyás is­mét új he­lyen, Po­zsony­ban hoz­za lét­re egye­te­mét, de mi­u­tán ös­­sze­kü­lön­bö­zött a fő tá­mo­ga­tó Vi­téz Já­nos­sal, ez a kí­sér­let is ku­darc­ba ful­ladt. Vé­gül ne­gyed­szer­re – mint azt Heltai Gás­pár meg­ír­ta – a Bu­dai Vár­ban kezd­tek hoz­zá egy hét­eme­le­tes egye­te­mi épü­let meg­te­rem­té­sé­hez, az­tán jött a tö­rök fog­la­lás, s a terv le­ke­rült a na­pi­rend­ről.
Nyu­god­tan ki­je­lent­he­tő azon­ban, hogy Ma­gyar­or­szá­gon is volt igény a kö­zép­kor­ban ugyan­olyan szin­tű kép­zés­re, mint má­sutt Eu­ró­pá­ban. Sze­ren­csét­len do­log, hogy a há­rom ural­ko­dó nem ugyan­azt az egye­te­met tá­mo­gat­ta, ha­nem min­dig más vá­ros­ban kí­vánt újat ala­pí­ta­ni. En­nek okai el­ső­sor­ban az egy­há­zi sze­mé­lyek nagy be­fo­lyá­sá­ban, il­let­ve a ma­gyar tár­sa­da­lom- és vá­ros­fej­lő­dés el­ma­ra­dott­sá­gá­ban ke­re­sen­dők.

– Mi hoz­ta el az­tán a vál­to­zást?
– A 16. szá­zad­ban a re­for­má­ció új hely­ze­tet te­rem­tett Ma­gyar­or­szá­gon is. Az itt­hon el­ter­jedt ös­­szes fe­le­ke­zet ki akar­ta ké­pez­ni a ma­ga mű­velt ér­tel­mi­sé­gi ré­te­gét, s eh­hez a leg­ma­ga­sabb szin­tű ok­ta­tást akar­ta biz­to­sí­ta­ni, rá­adá­sul ha le­het, nem­ze­ti nyel­ven. Eh­hez a min­tá­kat Nyu­ga­ton ke­res­ték, ahol a leg­mo­der­nebb pe­da­gó­gia el­vek is ki­ala­kul­tak. Így jött lét­re a kol­lé­gi­u­mi tí­pu­sú is­ko­la: a re­for­má­tu­sok kol­lé­gi­u­mot, az evan­gé­li­ku­sok lí­ce­u­mot, a ka­to­li­ku­sok aka­dé­mi­át hoz­tak lét­re.
Az el­ső ket­tő ab­ban kü­lön­bö­zik az aka­dé­mi­á­tól, hogy ugyan több mint egy gim­ná­zi­um, de ke­ve­sebb, mint egy egye­tem. Van­nak aka­dé­mi­ai osz­tá­lya­ik, de nem ad­nak fo­ko­za­tot, az­az va­la­men­­nyi pro­tes­táns­nak Nyu­ga­ton kel­lett be­fe­jez­nie fel­ső­fo­kú ta­nul­má­nya­it. Ér­te­lem­sze­rű­en nö­vek­szik a pere­griná­cióban részt ve­vők szá­ma. 1526-1789 kö­zött hu­szon­öt­ezer kül­föl­di be­irat­ko­zás­ról van tu­do­má­sunk, ez a szám pe­dig jó­val ma­ga­sabb, mint ami ve­lünk azo­nos fej­lett­sé­gű pe­ri­fé­ri­ák (Nor­vé­gia, Dá­nia) ál­lam­pol­gá­rai ese­té­ben ki­mu­tat­ha­tó, akik sa­ját egye­tem­mel is ren­del­kez­tek.
A ka­to­li­kus is­ko­la­ügy fá­zis­ké­sés­be ke­rül. A ka­to­li­ku­sok­nak – akik ki­sebb­ség­ben vol­tak a 16. szá­zad vé­gén – két vá­lasz­tá­suk volt: me­het­tek Nyu­gat­ra ta­nul­ni, Bécs­be, Olmützbe, Graz­ba, eset­leg Ró­má­ba, vagy utol kel­lett ér­ni­ük a gyor­san ki­ala­ku­ló, fej­lett pro­tes­táns is­ko­la­há­ló­za­tot. Hadd utal­jak itt csak ar­ra, hogy a pro­tes­táns is­ko­lák Wit­ten­berg­ből ha­za­hoz­ták Melanch­ton mód­sze­re­it: ere­de­ti nyel­ven (hé­be­rül, gö­rö­gül, la­ti­nul) tör­té­nő for­rás­ke­ze­lést, re­to­ri­kát, hit­vi­tá­zást ta­ní­tot­tak. A pro­tes­tán­sok a Nyu­gat­hoz ha­son­ló­an a 16. szá­za­di Ma­gyar­or­szá­gon is le­hen­ger­lik a ros­­szab­bul kép­zett ka­to­li­kus pap­sá­got.

– Ho­gyan fe­lel­tek a ka­to­li­ku­sok a ki­hí­vás­ra?
– A 16. szá­zad negy­ve­nes éve­i­től a je­zsu­i­ta rend lesz az el­len­re­for­má­ció ve­zér­alak­ja: ők már tu­da­to­san szé­le­sen me­rí­te­nek, ala­pos ki­vá­lasz­tás után csak a leg­job­ban kép­zet­te­ket en­ge­dik a leg­ma­ga­sabb posz­tok­ra szer­te a vi­lá­gon. Ezek vi­szont olyan sze­mé­lyek, akik bár­hol, bár­mi­kor, bár­mi­lyen kör­nye­zet­ben be­vet­he­tők. Tu­da­to­san mis­­szi­ós te­vé­keny­ség­re, hit­vi­tá­ra, ok­ta­tás­ra kép­zik ki őket, de úgy, hogy  bár­mi­kor áthe­lyezhetőek le­gye­nek Por­tu­gá­li­á­ból Er­dély­be vagy Len­gyel­or­szág­ból Fland­ri­á­ba. A het­ve­nes évek­ben kez­dik el ki­dol­goz­ni a tan­ter­vü­ket, amely vég­ső for­má­ját 1599-ben a Ratio Stu­dio­rum­mal nye­ri el. Ez az egye­te­mes tan­terv az al­só szin­tű gim­ná­zi­u­mi kép­zés­sel kez­dődik, az­tán a hat­éves gim­ná­zi­um­ra épül az aka­dé­mia böl­csé­szet­tel és te­o­ló­gi­á­val. A fő cél­juk a jól kép­zett te­o­ló­gu­sok, té­rí­tés­re szánt pa­pok ki­bo­csá­tá­sa. A há­rom­éves böl­csész­kép­zés­ben lo­gi­kát, fi­zi­kát és me­ta­fi­zi­kát ok­tat­tak, a vég­zet­tek ne­gye­de me­he­tett to­vább a négy­éves te­o­ló­gi­á­ra. Az aka­dé­mi­án bac­calau­re­a­tusi, mag­is­ter­i, licen­ciá­tusi és dok­to­ri fo­ko­za­tot is le­he­tett sze­rez­ni, il­let­ve a böl­csész­ka­ron az el­ső ket­tőt, ám a mag­is­ter tu­laj­don­kép­pen böl­csész­dok­tort je­len­tett. Min­den he­lyen kol­lé­gi­um csat­la­ko­zott az is­ko­lá­hoz, mely ál­ta­lá­ban a ne­me­si, né­ha a nem­neme­si di­á­kok el­he­lye­zé­sé­re szol­gált, il­let­ve sze­mi­ná­ri­um­ként a pa­pok­nak.

 

 

– Mi­lyen ered­mé­nye­ket tud­tak el­ér­ni a je­zsu­i­ták Er­dély­ben?
– A je­zsu­i­ták ál­ta­lá­ban olyan he­lyen sze­ret­tek mű­köd­ni, ahol konf­ron­tá­lód­ni le­he­tett va­la­ki­vel: a har­ma­dik vi­lág­ban, il­let­ve Eu­ró­pá­ban ott, ahol a re­for­má­ció-el­len­re­for­má­ció küz­del­me zaj­lott. Er­dély 1556 után lé­nye­gé­ben pro­tes­táns irá­nyí­tás alá ke­rült. Iza­bel­la, Já­nos Zsig­mond ide­jén el­űzik a vára­di és az er­dé­lyi püs­pö­köt, fel­szá­mol­ják a ko­los­to­ro­kat, sze­ku­la­ri­zál­ják az egy­há­zi bir­to­kot.
Er­dély min­den ne­héz­sé­ge el­le­né­re tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni, hogy több fe­le­ke­zet tu­dott itt egy­más mel­lett él­ni. Ter­mé­sze­te­sen tör­tén­tek konf­lik­tu­sok, s azt az il­lú­zi­ót se táp­lál­juk, hogy az it­te­ni cso­dá­la­tos val­lás­sza­bad­ság min­tát je­len­tett a kor­sze­rű Eu­ró­pá­nak. A ka­to­li­ciz­mus meg­ma­ra­dá­sa pél­dá­ul csak a szé­ke­lyek ki­tar­tá­sá­nak volt kö­szön­he­tő. 1568-ban négy be­vett val­lást (ka­to­li­kus, re­for­má­tus, lu­the­rá­nus, uni­tá­ri­us) fo­ga­dott el a tor­dai or­szág­gyű­lés, me­lyek egy­más mel­lett mű­köd­tek, de nem vol­tak egyen­ran­gú­ak. Tör­vény­ben til­tot­ták pél­dá­ul meg, hogy a ka­to­li­ku­sok­nak püs­pö­kük le­hes­sen.
A ma­gyar nem­ze­ti­sé­gen be­lül há­rom-négy val­lás élt egy­más mel­lett, ami az­zal is járt, hogy mind­egyik­nek ki kel­lett ne­vel­nie a sa­ját egy­há­zi ér­tel­mi­sé­gét: ta­ní­tó­kat, pa­po­kat. Eh­hez sa­ját is­ko­la, il­let­ve kül­föl­di is­ko­láz­ta­tás is kel­lett. A ka­to­li­kus Bá­tho­ry Ist­ván és a re­for­má­tus Sza­mos­kö­zi Ist­ván is Padová­ba ment, Já­nos Zsig­mond pe­dig az uni­tá­ri­u­so­kat tá­mo­gat­ta, terv­be vet­te egy szász­se­bes-ko­lozs­vá­ri egye­tem, aka­dé­mia lét­re­ho­zá­sát is, de nem ma­radt rá ide­je.
Ma­ga Ko­lozs­vár dön­tő több­sé­gé­ben uni­tá­ri­us vá­ros volt a 16. szá­zad het­ve­nes-nyolc­va­nas éve­i­ben. Ek­kor ér­kez­nek be Er­dély­be a Bá­tho­ry Ist­ván ál­tal be­hí­vott je­zsu­i­ták. Bá­tho­ry ka­to­li­kus ma­radt, hi­szen csak így ke­rül­he­tett a len­gyel trón­ra. Az ál­ta­la pár­tolt ka­to­li­ciz­mus tá­mo­ga­tá­sá­ra olyan ren­det kí­vánt be­hív­ni Er­dély­be, mely ne­vel­ni tud, és az után­pót­lást is biz­to­sít­ja. Ne­kik ad­ja a ben­cé­sek­től el­vett kolozs­mono­stori kon­vent épü­le­tét, ahol elő­ször a gim­ná­zi­u­mu­kat hoz­zák lét­re 1579-ben, majd 1581-ben eb­ből szü­le­tik meg az aka­dé­mia.

– So­kat vi­tat­koz­tak az utób­bi idő­ben ar­ról, pon­to­san mi is jött lét­re Ko­lozs­vá­ron 1581-ben. Mi iga­zol­ha­tó a tu­do­mány mai esz­kö­ze­i­vel?
– Ren­del­ke­zés­re áll a fe­je­de­lem ala­pí­tó­le­ve­le, il­let­ve 1583-ból a pá­pa ki­egé­szí­tő bul­lá­ja. Bá­tho­ry klas­­szi­kus egye­tem­ala­pí­tó ok­le­ve­let ké­szít olyan arengá­val, amely­ben el­mond­ja, mi szük­ség van az egye­tem­re, mi­ért pont a je­zsu­i­ták­ra bíz­za, mi­lyen ado­má­nyo­kat tesz ne­kik, hogy mű­köd­tes­sék, s mi az in­téz­mény lét­re­ho­zá­sá­nak cél­ja. Eu­ró­pa leg­kü­lön­bö­zőbb fe­je­del­mei ép­pen ilyen ok­le­ve­le­ket ad­nak ki. Az is ben­ne van, hogy ez az aka­dé­mia ugyan­azok­kal a jo­gok­kal lesz fel­ru­ház­va, mint Eu­ró­pa nagy egye­te­mei.
Kér­dés le­het, mi­ért nem kap­ta meg Bá­tho­ry egye­te­me – szem­ben az 1579-ben szin­tén ál­ta­la ala­pí­tott vil­nói egye­tem­mel – a pá­pá­tól azon­nal a meg­erő­sí­tést. A ku­ta­tók ke­res­ték, de nem ta­lál­ták. Ne fe­lejt­sük el, egy fo­lya­mat kez­de­té­ről van szó 1581-ben; egy tel­je­sen pro­tes­táns kör­nye­zet­ben in­du­ló, ki­csi in­téz­mény jön lét­re, amely az ural­ko­dó tá­mo­ga­tá­sá­tól függ, hi­szen nyil­ván­va­ló­an nem a ko­lozs­vá­ri uni­tá­ri­us ta­ná­cso­sok fog­ják se­gí­te­ni a je­zsu­i­ták is­ko­lá­ját. Mi­vel nem akar­nak a fe­je­de­lem aka­ra­tá­val szem­be­sze­gül­ni, el­tű­rik, hogy a je­zsu­i­ták fel­épít­sék a Far­kas ut­cá­ban a há­zu­kat, il­let­ve a hoz­zá tar­to­zó sze­mi­ná­ri­u­mot, s el­kez­dőd­jön az in­téz­mé­nyi mű­kö­dés. A hat­osz­tá­lyos gim­ná­zi­um 1579-ben in­dult, 1585-ben lép­het­tek vol­na be a sa­ját ta­nít­vá­nyok az egye­tem­re. Et­től füg­get­le­nül – más­hon­nan ér­ke­ző di­á­kok­kal – 1581-ben már be le­he­tett in­dí­ta­ni a há­rom­éves böl­csész­kép­zést, 1584 után pe­dig a te­o­ló­gia is meg­in­dul­ha­tott.
Nem le­het ugyan bi­zo­nyí­ta­ni (s az is el­kép­zel­he­tő, hogy a to­váb­bi ró­mai ku­ta­tá­sok ered­mény­re ve­zet­nek), de úgy gon­do­lom, hogy a pá­pai jó­vá­ha­gyás bi­zo­nyos ér­te­lem­ben tu­da­to­san is ké­sett, mert Ró­ma nem akart jó­vá­hagy­ni egy olyan in­téz­ményt, mely­nek még bi­zony­ta­lan a hos­­szú tá­vú sor­sa, jö­vő­je. Ez azon­ban egy­ál­ta­lán nem je­len­ti azt, hogy a ko­lozs­vá­ri is­ko­la nem in­dult egye­te­mi jel­le­gű in­téz­mény­nek! Tény­sze­rű, mert a for­rá­sok le­ír­ják, hogy meg­kez­dő­dött a böl­csé­sze­ti és a te­o­ló­gi­ai kép­zés is. Bá­tho­ry egye­te­met ala­pí­tott, mely 1587-ben jut­ha­tott el oda, hogy vég­ző­sö­ket bo­csát ki, de a kö­vet­ke­ző év­ben, 1588-ban a medgye­si or­szág­gyű­lés ki­til­tot­ta a je­zsu­i­tá­kat Er­dély­ből...

 

 

– Azok, akik azt mond­ják, hogy a Bá­tho­ry­-fé­le is­ko­lát nem le­het egye­tem­nek te­kin­te­ni, ar­ra is hi­vat­koz­nak, túl nagy meg­sza­kí­tá­sok mu­tat­koz­nak az in­téz­mé­nyi mű­kö­dés­ben. Mi­kor foly­tat­hat­ták to­vább ok­ta­tá­si te­vé­keny­sé­gü­ket a je­zsu­i­ták?
– 1595-ben en­ge­dik vis­­sza őket hi­va­ta­lo­san, s a ko­lozs­vá­ri aka­dé­mia a ré­gi épü­le­té­ben mű­kö­dik to­vább. Sze­ren­csét­len­sé­gük­re ép­pen a ti­zen­öt éves há­bo­rú kö­ze­pén va­gyunk, Basta zsol­do­sai óri­á­si pusz­tí­tást vé­gez­nek Er­dély­ben, fe­szült­ség tá­mad a csá­szárt tá­mo­ga­tó je­zsu­i­ták­kal szem­ben a pro­tes­táns Ko­lozs­vá­rott, s ami­kor er­re le­he­tő­ség van, a tö­meg meg­ro­han­ja és el­pusz­tít­ja a há­zu­kat. Ők el­me­ne­kül­nek, ám mi­kor Basta be­jön, új­ra ne­kik ad­ja a pro­tes­tán­sok­tól el­vett temp­lo­mot és kol­lé­gi­u­mot. Az­tán 1605-ben vég­leg el­dől, hogy a csá­szár ki­szo­rul Er­dély­ből, így hos­­szú idő­szak­ra szü­ne­tel a je­zsu­i­ták ko­lozs­vá­ri te­vé­keny­sé­ge is, de egé­szen ed­dig az in­téz­mény mű­kö­dé­se ezek­kel az át­me­ne­ti za­va­rok­kal ki­mu­tat­ha­tó.
Szá­mom­ra az a fon­tos, hogy Ko­lozs­vá­rott a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás mi­lyen fo­lya­ma­tos­sá­ga bi­zo­nyít­ha­tó a 17., 18. és a 19. szá­zad­ban, és úgy hi­szem, Sze­ged szem­pont­já­ból is azt kell vizs­gál­ni, van-e egye­nes vo­nal az er­dé­lyi, ko­lozs­vá­ri ma­gyar mu­ve­lo­dés­ben, fel­ső­ok­ta­tás­ban.

– Mi­lyen fo­kú és tí­pu­sú in­téz­mé­nyek mű­köd­tek Ko­lozs­vá­rott ezek­ben az év­szá­zad­ok­ban, a Fe­renc Jó­zsef-fé­le 1872-es egye­tem­ala­pí­tás előt­t?
– En­nek a kér­dés­nek a vizs­gá­la­tá­hoz jó for­rá­sok áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re, ám ezek nem gyö­ke­rez­nek elég mé­lyen a tör­té­ne­ti tu­da­tunk­ban, hi­szen bi­zo­nyos idő­szak­ok­ban egy­ál­ta­lán nem volt sza­bad a ha­tá­ron túl­ra sza­kadt ma­gyar­ság­ról, an­nak tör­té­ne­té­ről be­szél­ni. Az egyik tév­esz­me, hogy száz éven ke­resz­tül nin­cse­nek a je­zsu­i­ták Ko­lozs­vá­ron. Ez nem igaz, hi­szen Beth­len Gá­bor a ma­ga sa­já­tos mód­ján to­le­rál­ja őket. Nem tilt­ja ki a je­zsu­i­tá­kat, hi­szen lát­ja, hogy ma­gas szín­vo­na­lon mű­köd­nek, sőt azt mond­ja: mo­re iesuit­arum kell ok­tat­ni a gye­re­ke­ket, mert így kap­hat­ják meg az eu­ró­pai szín­vo­na­lú kép­zést.
1618-ban már vis­­sza­tér­het­nek a je­zsu­i­ták Kolozs­mono­stor­ra lel­kész­ked­ni. A fenn­ma­radt je­zsu­i­ta év­köny­vek sze­rint 1624-ben Kolozs­mono­storon kis­gim­ná­zi­um­mal in­dít­ják el az ok­ta­tást, et­től kezd­ve a gim­ná­zi­um mű­kö­dé­se 1660-ig fo­lya­ma­to­san ki­mu­tat­ha­tó. Ezt bi­zo­nyít­ják a Má­ria-kong­re­gá­ció már meg­ta­lált anya­köny­ve, il­let­ve azok a szín­lap­ok, me­lyek a kolozs­mono­stori gim­ná­zi­um di­ák­jai ál­tal elő­a­dott szí­ni elo­adá­sok konk­rét sze­rep­osz­tá­sát örö­kí­tet­ték ránk. A ma Túróc­szent­már­ton­ban őr­zött nagy­szom­ba­ti je­zsu­i­ta év­könyv fel­jegy­zé­se­i­ben min­den év­nél meg­je­le­nik a „mis­sio Tran­sil­van­i­ca” be­jegy­zés, s je­len­té­se­ket ol­vas­ha­tunk ar­ról, mit csi­nált az a két-há­rom frá­ter, akit Nagy­szom­bat­ból küld­tek Er­dély­be. Min­den­kép­pen meg­ér­né a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem­nek le­for­dí­ta­ni, ki­ad­ni és ku­tat­ni eze­ket a do­ku­men­tu­mo­kat!

– 1660-ban a Par­tium, Bi­har me­gye és Vá­rad is tö­rök kéz­re jut. Mi tör­té­nik a je­zsu­i­ta is­ko­lá­val az osz­mán fe­nye­ge­tés ár­nyé­ká­ban?
– A 17. szá­zad kö­ze­pé­re elő­ször is a re­for­má­tus hit tu­laj­don­kép­pen ál­lam­val­lás­sá vá­lik Er­dély­ben, a ka­to­li­kus egy­ház Csík­ban, Gyer­gyóban és a Szé­kely­föld más ré­sze­in húz­za meg ma­gát, ám so­ha­sem szű­nik meg a csík­som­lyói ko­los­tor, a je­zsu­i­ták is tart­ják ezt a kis is­ko­lá­ju­kat, s mel­let­te mű­köd­nek Gyu­lafe­hérvárott és Széke­lyud­varhe­lyen. Az 1660-as tö­rök fog­la­lá­sok kö­vet­kez­té­ben Ko­lozs­vár­hoz kö­zel ke­rül a ha­tár, s Kolozs­monos-tor is fe­nye­ge­tet­té vá­lik.
Még 1654-bol és 1658-ból is van in­for­má­ci­ónk ar­ról, hogy fel­vesz­nek di­á­ko­kat a Má­ria-kong­re­gá­ci­ó­ba, az­tán 1660 és 1667 kö­zött meg­szű­nik az adat­sor. 1660-tól a tö­rök be-be­tör Kolozs­mono­storig, a ko­lozs­vá­ri pol­gá­rok nem szí­ve­sen en­ge­dik ki a gye­re­ke­ket a fa­la­kon kí­vül, ne­hogy el­ra­bol­ják őket. 1670-ben az­tán a je­zsu­i­ták ké­ré­sé­re been­ge­dik a vá­ros­ba a kolozs­mono­stori gim­ná­zi­u­mot! Apor Péter ír­ja le vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ben, hogy az is­ko­la sze­rény és sze­gé­nyes kö­rül­mé­nyek kö­zött mű­kö­dött, nem volt temp­lo­ma, csak ima­há­za, s a szé­kely csa­lá­dok já­rat­ták ide gyer­me­ke­i­ket. 1670-tol a Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­har­cig is­mét fo­lya­ma­to­san ki­mu­tat­ha­tó az ok­ta­tá­si te­vé­keny­ség.
1690-től vil­lám­csa­pás­sze­rű­en ja­vul a je­zsu­i­ták hely­ze­te, a csá­szá­ri­ak be­jö­ve­te­lé­vel meg­tűrt­ből tá­mo­ga­tot­tá vál­nak. I. Li­pót – ha­bár a ren­dek ké­ré­sét ak­cep­tál­va egy­elő­re nem en­ge­di a ka­to­li­kus püs­pök vis­­sza­té­ré­sét – a je­zsu­i­ták­nak ad­ja az az uni­tá­ri­u­sok­tól el­vett épü­le­te­ket. 1693-ban újabb jö­ve­del­mek­kel tá­mo­gat­ja a sze­mi­ná­ri­u­mot, s ki­mond­ja, hogy bölcs előd­je, Bá­tho­ry Ist­ván ren­del­ke­zé­sét kí­ván­ja kö­vet­ni. 1698 no­vem­be­ré­ben pe­dig a je­zsu­i­ták – mi­u­tán egy nagy tűz­vészt kö­ve­tő­en új­já­é­pí­tet­ték – meg­nyit­ják az aka­dé­mi­á­ju­kat!
Az ün­ne­pé­lyes meg­nyi­tó gyű­lés­ről fenn­ma­radt a la­tin nyel­vű üd­vöz­lő­szö­veg, mely­ben a je­zsu­i­ta ház­fő­nök fel­so­rol­ja an­nak a hu­szon­öt-hu­szon­nyolc szé­kely arisz­tok­ra­ta csa­lád­nak a tag­ja­it, akik anya­gi­lag is tá­mo­gat­ták az aka­dé­mia hely­re­ál­lí­tá­sát. A ház­fő­nök hang­sú­lyoz­za a jog­foly­to­nos­sá­got, hi­szen ar­ra hi­vat­ko­zik, hogy az egy­ko­ron Bá­tho­ry Ist­ván ál­tal ala­pí­tott in­téz­ményt in­dít­ják új­ra.

 

Böl­csész­kép­zés ma­gas fo­kon

 

– Mi­kor­ra tud ki­épül­ni a va­ló­di egye­te­mi szin­tű ok­ta­tás az új­ra­in­dí­tott aka­dé­mi­á­ban?
– Az is­ko­la je­len­tos ado­má­nyo­kat (Apor Ist­ván kincs­tár­nok pél­dá­ul negy­ven­ezer ara­nyat ad) és épü­le­te­ket kap, az­az meg­te­rem­tő­dik a fej­lő­dés alap­ja. Meg­al­kot­hat­ják te­hát mind­azt, ami egy klas­­szi­kus je­zsu­i­ta kol­lé­gi­um­hoz szük­sé­ges: temp­lo­mot, la­kó­he­lyet, sze­mi­ná­ri­u­mot a pap­nö­ven­dé­kek szá­má­ra, gim­ná­zi­u­mot, aka­dé­mi­át. Ez ter­mé­sze­te­sen nem megy egyik nap­ról a má­sik­ra, fo­ko­za­to­san, negy­ven-öt­ven év alatt épül ki tel­je­sen a rend­szer.
Az 1710-es évek­ben már lét­re­jön a Szent Jó­zsef-sze­mi­ná­ri­um, az 1720-as évek­re a ne­me­si kol­lé­gi­um, ki­ala­kul­nak a kö­zép- és fel­ső­fo­kú in­téz­mény mű­kö­dé­sé­nek alap­jai. Saj­nos er­ről ed­dig nem vet­tünk tu­do­mást, nem ta­ní­tot­tuk, mint ahogy az 1657-es kas­sai je­zsu­i­ta egye­tem­ről is hall­gat­nak tan­köny­ve­ink.
A ko­lozs­vá­ri je­zsu­i­ta aka­dé­mia mű­kö­dé­se 1698-tól 1773-ig fo­lya­ma­tos, ki­vé­ve há­rom évet a Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc ide­jén: 1704-ben, 1706-ban és 1707-ben nin­cse­nek be­jegy­zé­sek az anya­könyv­ben. 1698-tól a böl­csész­kar mu­kö­dé­se fo­lya­ma­to­san, tö­ké­le­te­sen bi­zo­nyí­tott: az egyik ta­nít­vá­nyom ép­pen most re­konst­ru­ál­ta a hall­ga­tói név­sort.

– Mek­ko­ra hall­ga­tói lét­szám­mal mű­kö­dött ez idő­ben a ko­lozs­vá­ri egye­tem?
– Leg­alább ezer­há­rom­száz­öt­ven di­ák­ról tu­dunk, akik bi­zo­nyít­ha­tó­an lo­gi­kát, fi­zi­kát, me­ta­fi­zi­kát ta­nul­tak. A mos­ta­ni ku­ta­tás a hall­ga­tói név­sor­ok, a to­váb­bi ta­nul­má­nyok­ról ren­del­ke­zés­re ál­ló ada­tok, il­let­ve a promó­ciós nyom­tat­vá­nyok alap­ján tud­ja re­konst­ru­ál­ni, mi­lyen le­he­tett ez az aka­dé­mia a 18. szá­zad­ban. Mind a ne­me­si kol­lé­gi­um­ban, mind a Má­ria-kong­re­gá­ci­ó­ban ál­ta­lá­ban le­het tud­ni, hogy az egyes di­á­kok gim­ná­zi­u­mi vagy fel­ső­fo­kú osz­tály­ba irat­koz­tak-e be. Ezen­kí­vül a je­zsu­i­ták­nál min­den év­ben szo­kás volt, hogy az al­sóbb év­fo­lyam­ok di­ák­jai (a po­é­ták a fi­zi­ku­sok­nak, a ré­to­rok a me­ta­fi­zi­ku­sok szá­má­ra) üd­vöz­lő ta­nul­mányt ír­tak a fo­ko­za­tot szer­zők tisz­te­le­té­re. Ezek­ben a promó­ciós nyom­tat­vá­nyok­ban név sze­rint (né­ha szü­le­té­si hel­­lyel együt­t!) fenn­ma­radt, kik kö­szön­töt­tek. Eb­ből az is ki­vá­ló­an re­konst­ru­ál­ha­tó, hogy az adott év­ben ki mi­lyen fo­ko­za­tot szer­zett.
A kö­vet­ke­ző de­rül ki: 1698-tól a böl­csész­kar fo­lya­ma­to­san mű­kö­dött, bac­calau­reusi és mag­is­teri fo­ko­za­to­kat adott ki. A te­o­ló­gia két sza­kasz­ban mu­tat­ha­tó ki: 1712 és kö­rül­be­lül 1726 kö­zött, s utá­na 1754-tol nagy­já­ból a meg­szű­né­sig.
A je­zsu­i­ták­nak a 18. szá­zad­ban Nagy­szom­bat­ban, Kas­sán, Ko­lozs­vá­ron mű­kö­dött, majd Bu­dán és Győr­ben is nyílt aka­dé­mi­á­juk. Az oszt­rák-ma­gyar je­zsu­i­ta rend­tar­to­mány min­den he­lyen azo­nos szín­vo­na­lú te­o­ló­gi­ai kép­zést nem tu­dott el­lát­ni: úgy tű­nik a for­rá­sok­ból, hogy Ko­lozs­vá­ron ki­fe­je­zet­ten ma­gas szin­tű böl­csész­ka­ri kép­zést kí­ván­tak meg­va­ló­sí­ta­ni, s a kez­de­ti pró­bál­ko­zás után a te­o­ló­gi­á­ban in­kább vis­­sza­vo­nul­tak, az­az alap­kép­zést ad­tak. 1726 után szin­te el is tű­nik a te­o­ló­gus­kép­zés, négy-öt böl­csész­pro­fes­­szor vi­szi a há­tán az egye­te­met. 1754 után meg­újul a te­o­ló­gus­kép­zés, két-há­rom ta­nár is meg­je­le­nik. Min­dent egy­be­vet­ve azt mond­hat­juk, hogy a te­o­ló­gia át­me­ne­ti szü­ne­tek­kel, ki­csit ala­cso­nyabb szin­ten, a böl­csész­kép­zés fo­lya­ma­to­san, vé­gig ma­gas fo­kon mű­kö­dött.
Köz­ben ki­épült a tel­jes egye­te­mi inf­rast­ruk­tú­ra: az új épü­let a 40-es évek ele­jé­re, il­let­ve vég­ső for­má­já­ban az 50-es évek vé­gé­re, az egye­te­mi temp­lom, a pa­pi kol­lé­gi­um, amit ké­sőbb Bá­tho­ry­-Apor-, il­let­ve Szent Jó­zsef-sze­mi­ná­ri­um­nak ne­vez­nek el és a con­vic­tus nobil­i­um.

 

 

– A szak­iro­da­lom­ban több he­lyen is az ol­vas­ha­tó, hogy Má­ria Te­ré­zia 1753-ban emel­te egye­te­mi rang­ra a je­zsu­i­ták ko­lozs­vá­ri aka­dé­mi­á­ját. Mit kell ezen ér­te­nünk?
– Ke­res­tem a konk­rét ren­de­le­tet, de ed­dig nem ta­lál­tam a Ma­gyar Or­szá­gos Le­vél­tár­ban. Nagy va­ló­szí­nű­ség­gel az tör­té­nik, hogy Má­ria Te­ré­zia meg­kez­di a fel­ső­ok­ta­tá­si re­for­mot, mo­der­ni­zál­ják a bé­csi egye­te­met, majd a nagy­szom­ba­tit, s en­nek min­tá­já­ra a kas­sa­it és a ko­lozs­vá­rit is. A böl­csész­kép­zés két­éves lesz, de a kor igé­nye­i­nek meg­fe­le­lo tu­do­má­nyok­kal egé­szí­tik ki: a ter­mé­szet­tu­do­mány­ok erő­tel­je­sebb je­len­lé­te Ko­lozs­vá­ron is ki­mu­tat­ha­tó, elég ha csak a hí­res csil­la­gász­ra, Hell Mik­sá­ra gon­do­lunk.
Azt le­het mon­da­ni, hogy az ural­ko­dó­nő az egy­sé­ges fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer irá­nyá­ba tesz lé­pé­se­ket, en­nek ré­vén im­már – hi­szen a for­rá­sok is így em­lí­tik – va­ló­ban Uni­ver­si­tas Clau­diopoli­tanáról be­szél­he­tünk. Bí­ró Ven­cel még lát­ta az anya­köny­vet, mely sze­rint a rek­tor 1753-tól ma­gát rec­tor uni­ver­si­tatis­nak, és nem rec­tor acad­e­mi­ae-nek ne­ve­zi, de saj­nos ez 1956-ban meg­sem­mi­sült. Ám a má­sod­la­gos nyom­tat­vá­nyok­ban is az uni­ver­si­tas szó ta­lál­ha­tó, az­az Má­ria Te­ré­zia fel­jo­go­sí­tot­ta az aka­dé­mi­át az egye­te­mi cím hasz­ná­la­tá­ra.
Lát­ha­tó, hogy az 1698-as in­du­lás­tól tény­le­ge­sen a va­ló­di egye­tem­mé vá­lás fe­lé megy az is­ko­la mű­kö­dé­se. 1754 után nö­vek­szik az ok­ta­tók szá­ma, s új­ra elő­ke­rül­nek a te­o­ló­gus-ta­ná­rok is, ta­lán ép­pen an­nak kö­szön­he­tő­en, hogy az egye­te­mi cím hasz­ná­la­ta a je­zsu­i­tá­kat a te­o­ló­gia fel­fej­lesz­té­sé­re ösz­tö­nöz­te. Min­den for­rás sze­rint a kas­sa­i­hoz ha­son­ló két­ka­rú egye­tem jött lét­re Ko­lozs­vá­rott.

– Így ju­tunk el 1773-ig, mi­kor is fel­osz­lat­ták a je­zsu­i­ta ren­det. Ho­gyan vé­szel­te ezt át a ko­lozs­vá­ri egye­tem?
– 1774-1784 kö­zött a tel­jes, klas­­szi­kus négy­ka­rú egye­tem­mé szer­ve­zés­re tör­té­nik kí­sér­let. 1774-ben meg­in­dul a jo­gi kar, az­az ki­ne­vez­nek né­hány ta­nárt, majd 1775-ben az el­ső or­vo­si pro­fes­­szo­ro­kat is. Az or­vo­si kar­ról meg­van a ki­ne­ve­ző ok­le­vél a Ma­gyar Or­szá­gos Le­vél­tár­ban, a jo­gi kar­ról a fo­gal­maz­ványt is­mer­jük. Rá­adás­ként bi­zo­nyít­ha­tó az is, hogy az er­dé­lyi püs­pök az 1753-ban nyílt gyu­la­fe­hér­vá­ri sze­mi­ná­ri­um hall­ga­tó­i­nak nagy ré­szét át­kül­di Ko­lozs­vár­ra: a cél egy hit­tu­do­má­nyi kar lét­re­ho­zá­sa.
Idő­köz­ben azon­ban meg­in­dul a Ratio Edu­ca­tio­n­is ter­ve­zé­se, s 1777-ben Bécs­ben úgy dön­te­nek, a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szá­gon csak egyet­len egye­tem­re van szük­ség: azt pe­dig Nagy­szom­bat­ból át kell te­le­pí­te­ni Bu­dá­ra. Má­ria Te­ré­zia 1777 ta­va­szán le­ál­lít­ja a to­váb­bi ko­lozs­vá­ri fej­lesz­té­se­ket, de még nem dön­ti el, meg­szűn­jön-e az egye­tem vagy sem. Az in­téz­mény mű­kö­dik to­vább, ám 1776-ban az ural­ko­dó a pi­a­ris­ták­ra – akik a mo­dern fel­ső­ok­ta­tást kép­vi­sel­ték eb­ben az idő­ben – bíz­za az irá­nyí­tá­sát, s eh­hez meg­fe­le­lő jö­ve­del­me­ket biz­to­sít szá­muk­ra. A vál­sá­got jel­zi azon­ban, hogy az er­dé­lyi püs­pök 1778 után vis­­sza­von­ja a te­o­ló­gu­sa­it. Az or­vo­si, jo­gi és böl­csész­kép­zés megy to­vább 1784-ig. Eb­ben az esz­ten­dő­ben II. Jó­zsef meg­re­for­mál­ja az egész bi­ro­da­lom fel­ső­ok­ta­tá­sát, ami azt je­len­ti, hogy csak négy egye­te­met (Bécs, Prá­ga, Lem­berg, Pest) hagy meg, a töb­bit le­fo­koz­za. Ko­lozs­vár is aka­dé­mi­ai lí­ce­um­má mi­nő­sül.

 

 

–  Ez azt je­len­ti, hogy ek­kor meg­szűnt a ko­lozs­vá­ri fel­ső­ok­ta­tás?
– Egy­ál­ta­lán nem! Az or­vo­si kar előz­mé­nyé­nek te­kint­he­tő né­hány tan­szék mű­kö­dik fo­lya­ma­to­san to­vább egé­szen 1872-ig, il­let­ve a böl­csész­kar is 1848-ig. A jo­gi kar két év­fo­lya­mos jo­gi tan­fo­lyam­ban meg­tes­te­sü­lő te­vé­keny­sé­ge szin­tén 1848-ig mu­tat­ha­tó ki. A Ko­lozs­vá­ri Ki­rá­lyi Aka­dé­mi­ai Lí­ce­um két év­fo­lya­mos böl­csész- és jo­gi ka­ra a ki­rá­lyi jog­aka­dé­mi­ák­hoz ha­son­ló­an a köz­igaz­ga­tás al­sóbb fo­ka­i­ra al­kal­mas dip­lo­mát ad ki. A hall­ga­tói név­sort – né­mi hi­á­nyok­kal – má­ra si­ke­rült re­konst­ru­ál­nunk: 1784-tol 1848-ig kö­rül­be­lül öt­ezer-két­száz or­vos­tan-, böl­csész- és jo­gász­hall­ga­tó­ja volt en­nek a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény­nek.
Va­ló igaz, mint a jog­aka­dé­mi­ák, ez sem adott ki tu­do­má­nyos fo­ko­za­tot, de to­vább le­he­tett lép­ni Sel­mec­bá­nyá­ra, Pest­re, Bécs­be. Ma már pon­tos is­me­re­tek­kel ren­del­ke­zünk ar­ról, há­nyan és ho­vá men­tek to­vább. 1848-ig te­hát tisz­ta a jog­foly­to­nos­ság. Az 1848/1849-es tan­év az­tán az egész or­szág te­rü­le­tén el­ma­rad. Bi­zony­ta­lan ada­ta­ink van­nak ar­ról, hogy 1848 jú­li­u­sá­ban az er­dé­lyi unió­bi­zott­ság ülé­sén fel­me­rül: Er­dély­ben lét­re kell hoz­ni Ma­gyar­or­szág má­so­dik egye­te­mét. Eöt­vös Jó­zsef­nél na­pi­rend­re is ke­rült a ko­lozs­vá­ri egye­tem ügye, ám az oszt­rák-orosz tá­ma­dás meg­hi­ú­sí­tot­ta a terv meg­va­ló­sí­tá­sát. A sza­bad­ság­harc le­ve­ré­sét kö­ve­to­en, 1849-ben pe­dig a győz­tes neo­ab­szo­lu­tiz­mus val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi mi­nisz­te­re, Leo Thun nagy­sza­bá­sú kon­zer­va­tív és li­be­rá­lis re­for­mot haj­tott vég­re.
1850-ben en­nek kö­vet­kez­té­ben meg­szű­nik a lí­ce­um, a böl­csész­kart be­ol­vaszt­ják a gim­ná­zi­um­ba. A jo­gi kar át­me­ne­ti­leg szü­ne­tel, il­le­tő­leg az 1844 óta lé­te­ző nagy­sze­be­ni ki­rá­lyi er­dé­lyi jog­aka­dé­mia ré­sze­ként foly­tat­ja mű­kö­dé­sét. Az or­vos-se­bé­sze­ti in­té­zet azon­ban to­vább­ra is fenn­tart­ja a jog­foly­to­nos­sá­got. 1863-ban en­ge­dik meg új­ra, hogy meg­nyíl­jon a két-, majd két év múl­va a há­rom­éves ko­lozs­vá­ri jog­aka­dé­mia, mely 1872-ig mű­kö­dik. A ki­egye­zés után meg­in­dul a ter­ve­zés egy er­dé­lyi tu­do­mány­egye­tem lét­re­ho­zá­sá­ra.

– Az egyes ka­rok jog­foly­to­nos­sá­ga, fo­lya­ma­tos ok­ta­tá­si te­vé­keny­sé­ge nyil­ván jó ala­pot szol­gál­ta­tott a Fe­renc Jó­zsef-fé­le ko­lozs­vá­ri egye­tem meg­te­rem­té­sé­re...
– Oly­an­­nyi­ra, hogy 1872-ben tör­vény mond­ta ki: a ko­lozs­vá­ri jog­aka­dé­mia alap­ja­in jön lét­re a jo­gi kar, az or­vos-se­bé­sze­ti in­té­zet alap­ja­in az or­vo­si kar! Har­ma­dik­ként a böl­csész­kar meg­te­rem­té­sét irá­nyoz­ták elő, ne­gye­dik­ként pe­dig – mi­vel Er­dély­ben min­den fe­le­ke­zet­nek meg­volt a sa­ját fel­ső­ok­ta­tá­si te­o­ló­gi­á­ja – Eu­ró­pá­ban is unikálisan ma­te­ma­ti­ka- és ter­mé­szet­tu­do­má­nyi fa­kul­tást hoz­tak lét­re a ké­sobb Fe­renc Jó­zsef­ről el­ne­ve­zett egye­te­men.
Er­dély­ben az egyik ro­mán kol­lé­ga el­ké­szí­tet­te az 1872-1918 kö­zöt­ti idő­szak tel­jes hall­ga­tói adat­bá­zi­sát. Ér­de­kes „ván­dor­egye­tem” volt a ko­lozs­vá­ri: mobilis hall­ga­tói ál­ta­lá­ban el­vé­gez­tek egy évet ott, az­tán el­men­tek kül­föld­re, ám az ál­lam­vizs­gá­ra szin­te mind­egyik visz­­sza­tért Ko­lozs­vár­ra. A szá­zad­for­du­ló kö­rül ki­épült az iga­zi egye­te­mi inf­rast­ruk­tú­ra: a kli­ni­kai töm­bök, a könyv­tár, az egye­te­mi fő­épü­let. Ez az egész ke­rült 1918-1919-ben a ro­má­nok ke­zé­re, akik egyéb­ként nem is­mer­ték el jog­előd­jük­nek a Fe­renc Jó­zsef Tu­do­mány­egye­te­met: ki­je­len­tet­ték, hogy 1919-ben ro­mán egye­te­met ala­pí­tot­tak, me­lyet I. Fer­di­nánd ki­rály­ról ne­vez­tek el.
A ko­lozs­vá­ri egye­tem Ma­gyar­or­szág­ra me­ne­kült; elő­ször a po­zso­nyi­val együtt Bu­da­pest­re, ide­ig­le­ne­sen egye­sí­tett egye­tem­ként mű­köd­tek 1921-ig, ami­kor is Sze­ged­re he­lyez­ték. Ide­jöt­tek a pro­fes­­szo­rok, s jog­ér­vé­nye­sen a ko­lozs­vá­ri tu­do­mány­egye­tem foly­ta­tá­sa­ként foly­tat­ták to­vább te­vé­keny­sé­gü­ket. Va­gyis ki­mond­hat­juk: az 1581-es ala­pí­tás és az 1921-es sze­ge­di meg­te­le­pü­lés kö­zött ki­mu­tat­ha­tó a jog­foly­to­nos­ság! A Bá­tho­ry­-egye­te­met foly­tat­ták a je­zsu­i­ták, a je­zsu­i­ta egye­te­met a pi­a­ris­ták ve­zet­te uni­ver­si­tas és a ki­rá­lyi lí­ce­um, majd a jog­aka­dé­mia és az or­vos-se­bé­sze­ti in­té­zet, azt pe­dig a Fe­renc Jó­zsef Tu­do­mány­egye­tem, mely Bu­da­pest­re, majd Sze­ged­re me­ne­kült. Né­ze­tem sze­rint ez fel­ső­ok­ta­tás-tör­té­ne­ti szem­pont­ból vál­lal­ha­tó, iga­zol­ha­tó tény!

 

 

– A Klebels­berg Kunó mi­nisz­ter­sé­ge ide­jén ki­épü­lő sze­ge­di egye­tem mind a vá­ros­tól, mind a kor­mány­zat­tól óri­á­si tá­mo­ga­tást ka­pott, s vi­rág­zó egye­te­mi vá­ros jött lét­re egé­szen 1940-ig. Mi­ként be­fo­lyá­sol­ja a jog­foly­to­nos­ság kér­dé­sét az, hogy 1940-ben az egye­tem vis­­sza­tér­he­tett ősi szék­he­lyé­re?
– A má­so­dik bé­csi dön­tés, Ko­lozs­vár vis­­sza­té­ré­se után va­ló­ban pél­dát­lan gyor­sa­ság­gal, egy hó­nap alatt in­dít­ják be ott az öt­ka­rú (köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi kar­ral ki­egé­szí­tett) egye­te­met. Hóman Bálin­ték min­dent en­nek ren­del­nek alá, há­rom vi­dé­ki egye­te­men szün­tet­nek meg egy-­e­gy fa­kul­tást, s ren­ge­teg te­het­sé­ges fi­a­talt ne­vez­nek ki Ko­lozs­vár­ra.
A tör­vény va­ló­ban azt mond­ja, hogy az egye­tem visz­­sza­tér ősi szék­he­lyé­re. A Sze­ge­den ma­ra­dó rész­leg­ből pe­dig meg­ala­kul a Hor­thy Mik­lós Tu­do­mány­egye­tem. Azt a kér­dést kell már­most fel­ten­nünk, hogy egy egye­tem­nek hány utód­ja van. Ha Ko­lozs­vár az utód, Sze­ged le­het-e az? Egy biz­tos: a nagy­szom­ba­ti egye­tem­nek ma két jog­utód­ja van, az EL­TE és a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem; mind­ket­tő jog­ér­vé­nye­sen, mert böl­csész­ka­rá­nak fo­lya­ma­tos jog­utód­ja az EL­TE, a te­o­ló­gi­ai ka­rá­nak pe­dig a Páz­mány. Sze­rin­tem el­fo­gad­ha­tó, hogy a ko­lozs­vá­ri Bá­tho­ry­-egye­tem is több le­szár­ma­zot­tal bír (Babes-Bolyai Tu­do­mány­egye­tem, Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem, Ma­ros­vá­sár­he­lyi Or­vo­si és Gyógy­sze­ré­sze­ti Egye­tem). De hang­sú­lyo­zom, az 1945-1959 kö­zött mű­kö­dő Bo­lyai-egye­tem­hez ha­son­ló­an a jog­utód­ok kö­zé kell szá­mí­ta­ni egy maj­da­ni ko­lozs­vá­ri ma­gyar egye­te­met is.
- Ho­gyan kell ön sze­rint a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem­nek vi­szo­nyul­nia a ko­lozs­vá­ri örök­sé­gé­hez?
– A ma­gyar kul­tú­ra és tu­do­mány kö­te­les­sé­ge azo­kat az ér­té­ke­ket őriz­ni és to­vább­ad­ni, me­lye­ket ele­ink a 16., 17., 18. szá­zad­ban nagy ál­do­zat­tal meg­al­kot­tak. Eb­ben az ér­te­lem­ben pél­da­mu­ta­tó, hogy az SZTE fel­vál­lal­ja a ko­lozs­vá­ri egye­tem szel­le­mi-kul­tu­rá­lis örök­sé­gét. Ter­mé­sze­te­sen le­het azon vi­tat­koz­ni, hogy a sze­ge­di egye­tem min­den te­kin­tet­ben a Bá­tho­ry­-fé­le ala­pí­tás foly­ta­tó­ja-e, de azt nem le­het ta­gad­ni, hogy Ko­lozs­vá­rott 1581-ben szü­le­tett egy ma­gyar fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény, mely­nek ha­gyo­má­nya­it je­len­leg Er­dély­ben nem, vagy alig ápol­ják. Ép­pen ezért hat­vá­nyo­zot­tan fon­tos, hogy Ma­gyar­or­szá­gon fenn­tart­sák az egy­ko­ri kez­de­mé­nye­zők em­lé­két. Fel­ső­ok­ta­tás-tör­té­ne­ti és nem­zet­tu­da­ti szem­pont­ból is fel­tét­le­nül tá­mo­ga­tan­dó ez a kez­de­mé­nye­zés, ám leg­alább ugyan­ilyen lé­nye­ges, hogy a ko­lozs­vá­ri és a sze­ge­di örök­sé­get nem sza­bad szem­be­ál­lí­ta­ni egy­más­sal, ha­nem az egy­más utá­ni­sá­got, a kö­zös ma­gyar kul­tu­rá­lis-tör­té­nel­mi múlt je­len­tő­sé­gét kell érez­tet­ni és szim­bo­li­zál­ni. Er­dély fe­je­del­mé­nek szán­dé­ka az ot­ta­ni he­lyi kul­tú­ra fej­lesz­té­se volt. Mi­ért ne vál­lal­hat­nánk fel en­nek szel­le­mi-kul­tu­rá­lis örök­sé­gét a 21. szá­zad­ban?                   Pin­tér M. La­jos