Sok mindenben nehezen döntök: két menü között vacillálva, egy kabátvásárlás alkalmával vagy egy menni, vagy maradni szituációban hosszú percekre le tud blokkolni a tanácstalanság. Bár nem állítom, hogy ez a talán természetellenes döntésképtelenség jó és követendő volna, mégis felhozhatok valamit a lassúság védelmében: azt, hogy a meggondolatlanságnál még mindig hasznosabb a megfontoltság, ami ha nem is vezet mindig helyes döntésekhez, mégis azzal a reménnyel kecsegtet, hogy ha a maga teljességében nem is látjuk a problémát, legalább kísérletet teszünk rá.
Talán ezért is ámított el annyira, amikor az oktatási és kulturális miniszter több helyütt is azt nyilatkozta, hogy az idei felvételi eljárás során a leendő hallgatók döntöttek. Igen, ők döntöttek, a helyzet sajátossága miatt nem csupán a saját, de az őket fogadó felsőoktatási intézmények sorsáról is. Ezek szerint a most maturáló fiatalság titánok gyülekezete, akik friss gondolkodásukkal nemcsak megítélni tudják a rendszert, de még ítélni is fölötte. Az idei felvételi eredmények csakis az ő éleslátásuknak köszönhetőek: ők döntöttek, hogy hol jobb és hasznosabb az oktatás – ezért jelentkeztek a magasabb pontszámú diákok a fővárosba, és ezért növekedett a piacképesnek ítélt szakok hallgatóinak létszáma.
Persze kérdéses, hogyan tudja valaki épp érettségizettként megítélni a különböző felsőoktatási intézmények közötti különbséget, ha természetszeruen még egyiknek sem volt hallgatója, ám ilyenkor segíthetnek az előítéletek: Pesten jobb, mint bárhol vidéken – bármilyen fájó, hogy Magyarország többnyire mégiscsak vidékből áll. Tévedés ne essék: magam is mérhetetlenül szimpatizálok azzal, hogy mindenki maga dönthessen az sorsa alakulása felől, de a jelenlegi helyzetet mintha egymást generáló tévhitek irányították volna. A piacképes képzések így lesznek egyre piacképesebbek.
Talán én is rosszul emlékszem, de mikor pár éve Szegedet választottam, sok ismerősöm pesti tanácsai ellenére, magam is csodálkoztam, hogy miért nem tudok nekik megfelelő észérvekkel válaszolni. „Csak” megérzések, sejtések irányítottak a döntés tagadhatatlan kényszere mellett. Ma már más okot is tudnék mondani.
Turi Tímea