Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A mérnökkar konzekvensen a gyakorlathoz, az iparhoz szervesen kapcsolódó kutatást, fejlesztést és oktatást végez. Fotó: Segesvári Csaba

– Miért éppen október 11-12-én tartják fennállásuk 45. évfordulóját?

– Az intézmény negyvenöt éves múltja alapvetően az élelmiszeriparhoz, a mezőgazdasághoz, a műszaki élethez köti a képzési profilunkat, ezért határoztunk úgy, hogy az ünnepséget összekapcsoljuk az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete, a FAO által megtartott világélelmezési nappal. Rendezvényeinken tiszteletét teszi a FAO európai igazgatója, aki egyébként Közép- és Dél-Ázsiát is felügyeli. Az ő látogatása, egyáltalán a FAO-kapcsolat jelzi, hogy az SZTE Mérnöki Karát ma már a komoly szakmai partnerek között tartják számon, azaz ténylegesen felzárkóztunk a hazai szakképző felsőoktatási intézmények, egyetemek sorába. Természetesen nagyon fontosak számunkra a korábbi Élelmiszeripari Kar által megteremtett alapok: az 1962 óta folyó szegedi élelmiszer-ipari mérnökképzés keretében konzekvensen és szigorúan a gyakorlathoz, az iparhoz rendkívül szervesen kapcsolódó kutatást, fejlesztést és oktatást valósítottunk meg. Ma is arra törekszünk, hogy minél több külső kutatási munkát szerezzünk meg.

– A problémafelvetés, illetve -megoldás nem csökkent, a konkurencia viszont egyre jelentősebb. Tisztán és világosan látni kell ugyanakkor, hogy ma már a fejlett, piacképes és tudásalapú gazdaság nemcsak az alapanyag-termelésre, hanem a termelésre és a feldolgozásra is koncentrál. Ezt a lehetőséget a kar nagyszerűen ki tudja használni, piaci előnyünk pedig a kiváló műszer- és a szürkeállományunk lehet, mellyel nemcsak meg tudjuk vizsgálni az alapanyagot és a készterméket, hanem szaktanácsot is tudunk adni mellé. Remek kapcsolatot ápolunk példának okáért egy bátaszéki céggel – ügyvezető igazgatójuk egy korábban itt végzett mérnök –, melynek baromfitelepéhez feldolgozó is tartozik. Máig is igénylik a segítségünket a gyártmánylapoktól a gyártmányfejlesztésig sok mindenben.

– Egyértelműen a szakmai kihívásokkal. Oktatói csapatunk alkalmazkodott az új idők új szelleméhez, s elfogadta: csak az lehet jó oktató, aki mellette kutat is, hiszen a gyakorlat és az elmélet nem szakadhat el egymástól. Szent-Györgyi Albert után valljuk, hogy a kutatás a nagyon kemény munka ellenére sem egy szabályos foglalkozás, inkább intuitív művészi hivatás. Ennek jegyében arra törekszünk, hogy a versenytársak teljesítményét sem szem elől tévesztve benne éljünk az iparban.

– Valóban, az egységesülés által nemcsak új tudományos szemléletet nyertünk, de a versenytársak, a potenciális partnerek is komolyabban vesznek bennünket. Folyamatosan fejlesztjük, újítjuk, bővítjük képzési kínálatunkat, három akkreditált alapszakunk mellett immár élelmiszermérnök mesterszakot is indíthatunk, amivel negyvenöt éves álmunk vált valóra. Eltökélt szándékunk, hogy az egyetemi tanárok számát is növeljük, s a többlépcsős képzés minden feltételének megfelelve rövid idő alatt létrehozzuk doktori iskolánkat.

Véha Antal (1956) 1980-ban szerzett okleveles mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát Gödöllőn, a GATE-n, 1998-2000 között okleveles EU-ismeretek szakértő (élelmiszerminőség menedzsment) képzettséget szerzett a Debreceni Egyetemen. 1987-től mezőgazdasági műszaki doktor, 1996-tól a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, 2000 óta habilitált doktor. 1982-től dolgozik a Mérnöki Kar jogelőd intézményeiben (Élelmiszeripari Főiskola, KÉE ÉFK, SZTE SZÉFK) főiskolai docensként, majd egyetemi docensként. 2006-tól az Élelmiszermérnöki Intézet vezetője, ugyanebben az évben az SZTE SZÉFK főigazgatójává választották, s 2007. január 1-jétől a Mérnöki Kar dékánja. Fotó: Segesvári Csaba

– Sajnos ma kormányzati szinten nem élvez prioritást az agrár szakmacsoport, amit elhibázott szemléletmódnak tartok. A Föld egyre növekvő lakosságát el kell látni élelemmel, mindenkinek biztosítani kell a jó minőségű élelemhez való jogot. Az egyre bővülő Európában hatalmas földterületeken kell úgy termelni, hogy az fenntartható legyen, óvja a környezetet, s a szaporodó lakosságnak választékot biztosítson. Nem véletlen, hogy az Európai Unióban és az Egyesült Államokban csak az művelhet földet, aki legalább bachelor szintű diplomával rendelkezik! Bízom benne, hogy Magyarországon is előbb-utóbb megváltozik az agrárium helyzete, s a felsőoktatási irányítás abban is segít, hogy feltölthessük államilag finanszírozott kapacitásainkat.

– Mivel nem szeretnénk a létszámot kurtítani, nincs más választásunk: próbálunk előremenekülni. Ez azt jelenti, hogy spin-off cégekkel termeltetünk, albérleteztetünk; labort adunk ki, értéket és bevételt teremtünk. Az ideális persze az lenne, ha a jelenlegi 1.500-1.600-ról tovább növelhetnénk a hallgatói létszámunkat, de a kar így is életerős, az ipar és a munkaerőpiac igényli szolgálatainkat. Mindenképpen emelnünk kell azonban a saját bevételeket ahhoz, hogy eredményesen gazdálkodhassunk. A modern kor – mint már említettem – új harcmodort, vállalkozó szellemet igényel.

– Folyamatosan keressük a kapcsolódási pontokat a kar profilja és a vállalkozói-megbízói innovációs réteg között. Egy nagyvállalkozással például megállapodást kötöttünk a préselt repce maradékának minőségjavító eljárására, egy másikkal a jégborkészítés különleges technológiáját kutatjuk. Bár sajnálatos módon a Dél-Alföldön egyelőre alacsony a cégek innovációs aktivitása, mi igyekszünk felkutatni a lehetséges kapcsolatokat, közösen pályázunk a nálunk végzett szakemberekkel. Emellett a kutatóhelyekkel, így a Szeged Biológiai Központtal is van közös projektünk: a búzatermést vizsgáló fuzáriumdiagnosztikai labor felépítését és működtetését vállaltuk. Focista hasonlattal élve azt mondhatom, látni kell a pályán! Az adottságaink ismeretében, a gazdasági szereplőkkel való párbeszéd alapján keressük a lehetőségeket.

– Szemléletünk szerint az ipar és a tudomány nem válhat szét, karunk éppen ezért – a Dél-Alföldön egyedül mérnökképzést folytató felsőoktatási intézményként – egyfajta tudományos és gyakorlati integrátor szerepet kíván betölteni. Ezt tükrözi a két október 12-i konferencia is, melyek rangját nagyban emeli, hogy a funkcionális élelmiszerekkel foglalkozó konferencia fővédnökségét a FAO vállalta, míg a másik,  európai uniós gazdasági kihívások témájú konferencián közel 160 szakember reprezentálja a hazai tudományos közéletet.

Tisztában vagyunk vele, s ahhoz igazítjuk képzési struktúránkat, hogy a mérnökség fogalma napjainkban óriási átalakuláson megy keresztül. Ma már nem csupán a klasszikus gépészmérnökre vagy az élelmiszermérnökre van szüksége a piacnak, hanem olyan szakemberekre, akik rendszerben tudnak gondolkodni, illetve adekvát műszaki, gazdasági, biológiai, kémiai, matematikai és fizikai ismeretekkel rendelkeznek. A Mérnöki Kar célja, hogy ennek az alkalmazott tudománynak az egyik szegedi gyakorlóhelyévé és fellegvárává váljon.

Komoly tervekkel szereplünk az egyetem nagy műszaki és mérnökképzési pályázatában. Ha sikerrel járunk, milliárdos értékű beruházás valósulhat meg a Moszkvai körúti bázisunkon, amely a város segítségével talán tovább is bővülhet. Ez az épület- és laborfejlesztés pedig legalább két évtizedig megoldaná a szegedi mérnökképzés laboratóriumi és tudományos hátterét.