Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Egy ilyen megtisztelő felkérés mindig váratlanul éri az embert, hiszen az alkotmánybírókat a Parlament választja, ahol politikusok ülnek, akik saját gondolkodásuk, érdekrendjük alapján döntik el, kit kérnek fel, s kit nem kérnek fel. Még tavaly novemberben kerestek meg, s két hét gondolkodási idő után mondtam igent. Ezalatt áttekintettem, milyen munkákat tudnék továbbra is megtartani, miről kellene lemondanom, milyen új feladatokat kell ellátni, s képes vagyok-e erre. Megnyugvással értesültem róla, hogy az alkotmánybírói tisztség nem gátol meg a Szegedi Tudományegyetemen folytatott oktatói-tudományos munkám továbbvitelében, s ez nagymértékben megkönnyítette a döntésemet, még akkor is, ha ügyvédi tevékenységemet most szüneteltetnem kell.

 

 

 

– Különböző szempontból lehet megítélni, hogy egy karrierben mi jelenti a csúcsot. Egy ügyvédnek például az lehet a csúcs, ha egy nagy ügyben eredményt hoz, vagy ha a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke lesz, egy ügyészségben tevékenykedő ember számára pedig az, ha elnyeri a legfőbb ügyészi posztot. A nagyköveti tisztséget diplomatakarrierem csúcsának tartom. Mint jogász, oktató, az alkotmányjog iránt elkötelezett ember pedig azt mondhatom, természetesen az alkotmánybíróság  jogászi karrierem csúcsa.

– Ez legitimációs kérdés, hiszen úgy is lehet valaki alkotmánybíró, hogy a szükséges 258-nál eggyel több szavazatot kap, az én esetemben a 10 nem és 3 érvénytelen szavazat melletti 339 igen mindenképpen erős legitimációt ad.

Az az alkotmánybíró-választások történetében kitűnő eredménynek számít, s azt jelenti, hogy bizalommal voltak irántam a pártok, nagyra értékelték egyetemi, ügyvédi és diplomatakarrierem elmúlt huszonöt évét, ami rendkívül jólesik.

– A teljes ülés mellett létezik a hármas tanács is mint alkotmánybírósági formáció, egy hármas tanácsi ülést már valóban megtarthatna a három szegedi alkotmánybíró! Azt hiszem, egy generáció beérésének lehetünk tanúi, hiszen két szegedi bírótársammal korban közel állunk egymáshoz, s az életüknek talán abban az időszakában vagyunk, mikor a leghatékonyabban tudunk dolgozni.

– Én viszont annyira nem értek vele egyet, hogy nem fogok lemondani se az Európa-tanulmányok Központ igazgatóságáról, se az Alkotmányjogi Tanszék vezetéséről! A törvény szerint nem összeférhetetlen az alkotmánybírói tisztséggel az oktatói-tudományos munka irányítása, hiszen ebben a minőségben nem gyakorlok munkáltatói jogköröket. Annál inkább koordinálnom kell viszont az általam vezetett egységek kutatási irányát, publikációs tevékenységét, illetve a francia jogi képzés és a nemzetközi tanulmányok alapszak oktatási tartalmait. Ráadásul a nemzetközi tanulmányok alapszak – melynek célja, hogy a Dél-Alföldön olyan szakembereket képezzünk ki, akik az önkormányzatoknál, civil szektorban, magánszemélyeknél a nemzetközi ügyeket intézik –, még csak most szeptemberen indult, tehát bőven ad még feladatokat.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése nemrégiben hozott egy határozatot, mely lehetővé teszi, hogy a bírák folytassák a tanszékvezetői munkát. Ezt a változtatást informálisan magam is kezdeményeztem, és nagyon örülök, hogy a közelmúltban a számomra is pozitív döntés megszületett.

 

Trócsányi László (1956) egyetemi tanulmányait a JATE Állam- és Jogtudományi Karán kezdte 1975-ben, 1980-ban szerzett jogi diplomát az ELTE-n, 1985-ben jogi szakvizsgát tett. 1980-1981-ben az Országgyűlési Könyvtár jogi szakkönyvtárosa, 1981-1988 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos segédmunkatársa, tudományos munkatársa. 1985 óta a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja. 1989-től tanít az SZTE (korábban JATE) Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékén, 2000 óta egyetemi tanárként. 1994-től vezeti az Alkotmányjogi Tanszéket, 2004 óta az SZTE Európa-tanulmányok Központ igazgatója. 2000 és 2004 között hazánk belgiumi és luxemburgi nagykövete. 2007-ben alkotmánybíróvá választották.

 

– Mindenképp saját egyéniségemet fogom érvényesíteni alkotmánybíróként is, mellyel nagykövetként, az ügyvédi irodában s itt, az egyetemen is dolgoztam. Tevékenyen részt szeretnék vállalni az egy célért dolgozók kollegiális viszonyon alapuló közösséggé formálásában, s meg kívánom jeleníteni azt a – részben a szegedi egyetem korábbi oktatóitól, Kovács Istvántól és Szentpéteri Istvántól örökölt – szemléletet, mely az alkotmányosságot nagyon szigorú kritériumokhoz köti, s az erkölcsöt is a mércék közé számítja. Magyarországon az  elmúlt tizenöt-húsz évben rengeteg olyan dologgal találkoztunk, amire azt mondtuk, hogy jogos, de lehet, hogy nem erkölcsös. Szerintem a kettőnek összhangban kell lennie!

Természetesen nem alakíthatom ki egyik napról másikra bíráskodásom rendszerét, hiszen egy kezdő bíró az első időben keresi önmagát. Egyet nem lehet: hogy az egyik hétfőn ezt mondja, a következő hétfőn meg azt. Következetes irányvonalat kell kiépíteni annak alapján, mit gondol az államról és a jogokról, milyen államot képzel el.

A következő évek legnagyobb kihívása a közösségi jognak a magyar jogalkotásra gyakorolt hatása lesz, mert az irányelvek átültetése önmagában is nagyon bonyolult, és több oldalról is veszélyeket hordoz magában. Keresni fogom az ilyen jellegű ügyeket, emellett természetesen széles körben kell majd foglalkozom a joggal, hiszen bármilyen ügyet kiutalhat számomra az Alkotmánybíróság elnöke, s a teljes ülésen is mindenhez hozzá kell tudnom szólni.

– Azt hiszem, egyes ügyekben normativista, másokban aktivista leszek. Ha rosszul megszerkesztett jogszabályról, a jogalkotó hibájáról van szó, akkor nagyon normativista vagyok, mert azt mondom, a jogalkotó ne hibázzon, és a hibát, a pongyolaságot ne próbáljuk jogértelmezéssel „kijavítani”. Amikor viszont elvekről és jogokról van (lásd adatvédelem), s nagyon rövid szavakat mond csak az alkotmány, a tartalmat viszont ki kell fejteni, közelebb állok aktivizmus gondolatához.

Fontos, hogy amikor valaki magára húzza az alkotmánybírói talárt, mindig az adott ügyben alkotott véleménye alapján kell eljárnia. Nekem is van értékrendem és gondolkodásom, ami alapján például én biztos nem vagyok támogatója annak, hogy tizenéves kortól be lehessen vezetni a művi meddővé tételt. Vannak olyan területek, ahol konzervatív vagyok, s ezt vállalom is, de minden esetben lelkiismeretem és legjobb meglátásom szerint fogok dönteni.