Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Fülöp Ferencet 90 százalék fölötti szavazataránnyal választotta meg az MTA kémiai osztálya. Fotó: Segesvári Csaba

 

– Min­den­kép­pen ez ed­di­gi pá­lya­fu­tá­som csúcs­pont­ja. A plé­num má­ju­si sza­va­zá­sa egyéb­ként már csu­pán for­má­lis lé­pés­nek szá­mí­tott, hi­szen a je­lölt­je­ik kö­zül az egyes osz­tá­lyok vá­lasz­ta­nak. Büsz­ke­ség­gel tölt el, hogy 90 szá­za­lék fö­löt­ti sza­va­zat­arán­­nyal erő­sí­tett meg a ké­mi­ai osz­tály. Rész­ben a sze­ren­csém­nek is kö­szön­he­tő, hogy én let­tem a kar el­ső aka­dé­mi­ku­sa.

– Per­sze, nem ta­ga­dom, ko­moly mun­ka áll emögöt­t. Ugyan­ak­kor in­té­zet­ve­ze­tő-elő­döm, Bernáth Gá­bor pro­fes­­szor, aki ki­emel­ke­dő tu­do­má­nyos mun­kás­ság­gal ren­del­ke­zik, több al­ka­lom­mal volt je­lölt, de a sza­va­zá­sok­kal saj­nos nem járt ak­ko­ra si­ker­rel, mint én. Ezért is be­szél­tem a sze­ren­csé­ről. Dé­kán­tár­sa­im gra­tu­lá­ló le­ve­le­ik­ben egyéb­ként hang­sú­lyoz­ták, hogy meg­vá­lasz­tá­som a gyógy­sze­rész­tu­do­má­nyi ka­rok szem­pont­já­ból is fon­tos, s szá­mí­ta­nak rá, hogy aka­dé­mi­ai szin­ten kép­vi­se­lem a gyógy­sze­ré­szet ér­de­ke­it. Hadd em­lít­sem meg azt is, hogy bár az el­is­me­rés az én sze­mé­lyem­nek szólt, az in­té­ze­ti kol­lé­gák nagy­sze­rű mun­ká­ja nél­kül alig­ha jut­hat­tam vol­na el idá­ig. Mi­vel majd min­den mun­ka­tár­sam an­nak ide­jén PhD-hallgatóm volt, tisz­tá­ban va­gyok mind­egyi­kük erős­sé­gé­vel, gyen­gé­jé­vel, s úgy ér­zem: iga­zán jól szer­ve­zett csa­pa­tot si­ke­rült lét­re­hoz­ni. Ami az egye­te­met il­le­ti, saj­ná­lom, hogy más­nak idén nem si­ke­rült be­ke­rül­nie a tes­tü­let­be, pe­dig tu­do­má­som sze­rint re­kord­szá­mú SZTE-s je­lölt­ről sza­vaz­tak az egyes osz­tá­lyok.

- Ál­ta­lá­ban az, aki­nek az ön­élet­raj­za és az aján­lá­sa meg­je­le­nik a Ma­gyar Tu­do­mány­ban. A ta­va­lyi év­ben a ké­mi­ai osz­tály va­la­men­­nyi zárt ülé­sén szó­ba ke­rült ez a kér­dés, a vá­lo­ga­tást több for­du­lón ke­resz­tül, fo­ko­za­to­san fi­no­mí­tot­ták. A ja­nu­á­ri zár­sza­va­zá­son tu­do­má­som sze­rint ti­zen­ket­tő-ti­zen­öt je­lölt kö­zül vá­lasz­tot­tak meg har­mad­ma­gam­mal.

Sok­fé­le szem­pont alap­ján mér­le­ge­lik a fel­me­rü­lő ne­ve­ket. Az el­ső a tu­do­má­nyos tel­je­sít­mény: a köz­le­mé­nyek szá­ma, mi­nő­sé­ge (im­pakt fak­tor), de ta­lán még ezek­nél is fon­to­sabb az ide­gen idé­zett­ség. Sze­ren­csé­re elég jó mu­ta­tók­kal ren­del­ke­zem, hi­szen 1800 az idé­zé­se­im szá­ma, 600 kö­rü­li az impakt fak­to­rom, s több mint 300 tu­do­má­nyos dol­go­za­tot pub­li­kál­tam. Emel­lett azt is meg­vizs­gál­ják, hogy az il­le­tő a tu­do­mány­ban men­­nyi­re ját­szik meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet. Mel­let­tem szól­ha­tott, hogy az MTA He­te­ro­cik­lu­sos Ké­mi­ai Mun­ka­bi­zott­ság­nak, a SZAB Ké­mi­ai Szak­bi­zott­sá­gá­nak, il­let­ve a Ma­gyar Ké­mi­ku­sok Egye­sü­le­te Csong­rád Me­gyei Cso­port­já­nak is az el­nö­ki tiszt­sé­gét töl­töm be. Több­ször is mond­tam per­sze, hogy nem sze­re­tem hal­moz­ni az ilyen funk­ci­ó­kat, de egy idő után a fel­ada­tok meg­ta­lál­ják az em­bert.

– Én is úgy gon­do­lom, hogy emel­ke­dett a presz­tí­zsünk, ám ez szá­mok­ban és mil­li­ók­ban nem fe­jez­he­tő ki. Egy-­e­gy be­adott pá­lyá­za­tunk­nak azon­ban re­mé­nye­im sze­rint ran­got ad majd ez a tu­do­má­nyos el­is­me­rés.

Fülöp Ferenc 1952-ben született Szankon. Vegyészként végzett a JATE TTK-n 1975-ben, 1975-től 1980-ig a Chinoin doktorandusza (JATE Szerves Kémiai Tanszék). 1981-től a SZOTE (majd SZTE) Gyógyszerkémiai Intézetben dolgozik, 1991-től egyetemi tanárként. 1998 óta az intézet vezetője. 1996-1997-ben a Gyógyszeranalitikai Intézet, 2005-2006-ban a TTK Szerves Kémiai Tanszék megbízott vezetôje. 2000-től 2006-ig az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánhelyettese, 2001-től a Gyógyszertudományok Doktori Iskola vezetője, 2006. július 1-jétől a kar dékánja. A kémiai tudomány doktora (1990), 2007-től az MTA levelezô tagja.

– A le­ve­le­ző ta­gok – ha to­vább­ra is ki­ma­gas­ló tu­do­má­nyos tel­je­sít­ményt nyúj­ta­nak – a szo­ká­sos el­já­rá­si rend sze­rint két aka­dé­mi­ai cik­lus, az­az hat év múl­va vál­hat­nak a tes­tü­let ren­des tag­já­vá. „Az­zal, hogy aka­dé­mi­kus let­tem, még nem dől­he­tek hát­ra” – mond­ta ez­zel kap­cso­lat­ban egy in­ter­jú­já­ban.

– Egé­szen pon­to­san úgy ér­tet­tem, hogy nem sze­ret­nék hát­ra­dől­ni: imá­dom a kém­iát, a ku­ta­tást, a gyógy­szer­ku­ta­tást. So­kan mond­ják, hogy mun­ka­má­ni­ás va­gyok, s ez biz­to­san igaz is, hi­szen szom­ba­ton is sze­re­tek be­jár­ni az in­té­zet­be, ha­za­vi­szem a cik­ke­ket és a kéz­ira­to­kat. Így ala­kult az éle­tem, s ez­zel elé­ge­dett va­gyok. Né­ha per­sze az ott­ho­ni kör­nye­ze­tem me­gor­rol pi­cit ezért, de az évek so­rán már hoz­zá­szok­tak a mun­ka­tem­póm­hoz és mun­ka­ked­vem­hez.

Az in­té­ze­ti rend­szert úgy ala­kí­tot­tuk ki, hogy min­den­ki ér­de­kelt le­gyen a ku­ta­tás­ban, a pub­li­ká­ci­ók meg­szü­le­té­sé­ben. A mun­ka mo­tor­jai a PhD-hallgatók, hi­szen ne­kik há­rom év alatt meg­ha­tá­ro­zott, sza­bá­lyok­ban rög­zí­tett tu­do­má­nyos tel­je­sít­ményt kell nyúj­ta­ni­uk. Ah­hoz, hogy ezt egy­szer­re tíz-ti­zen­két dok­toran­dusz tel­je­sí­te­ni tud­ja, a mo­tor­nak fo­lya­ma­to­san mű­köd­nie kell.

– Szent-Györ­gyi Al­bert klasz­­szi­kus mon­dá­sá­hoz hí­ven mi is a meg­úju­lás­ra és az új ke­re­sé­sé­re tö­rek­szünk. A dok­toran­dus­zok­ból olyan em­ber­fő­ket kí­vá­nunk ké­pez­ni, akik ké­pe­sek önál­ló ku­ta­tá­si fel­ada­tok meg­ol­dá­sá­ra. A gyógy­szer­gyá­rak egy­re in­kább fi­gyel­nek is rá­juk! Idén kö­töt­tünk hos­­szú tá­vú együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dást a Chi­noin­nal, mely­nek ér­tel­mé­ben a gyár éven­te há­rom PhD-hallgató kép­zé­sé­nek tel­jes költ­sé­gét fi­ze­ti, a vég­zést kö­ve­tő­en pe­dig ál­lást ajánl ne­kik.

– Ezt a rend­kí­vül fon­tos kér­dést a tár­gya­lá­sok so­rán is ki­emel­ten ke­zel­tük. A dok­to­ri prog­ram ve­ze­tő­je­ként kö­te­les­sé­gem­nek érez­tem, hogy ne ad­juk ki a gyep­lőt a ke­zünk­ből, mert mi fe­le­lünk azért, hogy a hall­ga­tók idő­ben vé­gez­ze­nek. Igaz, hogy ma már sza­ba­dal­ma­kon ke­resz­tül is meg le­het vé­de­ni a dok­to­ri disszer­tá­ci­ót, ám ha a gyár ad té­mát, nem biz­tos, hogy a pub­li­ká­lás olyan egy­sze­rű­en meg­old­ha­tó. Így a hall­ga­tók ér­de­ké­ben azt kér­tem, hogy a ku­ta­tá­si té­ma a dok­to­ri is­ko­la kom­pe­ten­ci­á­ja le­gyen, a Chi­noin té­ma­te­rü­le­tet vá­las­­szon. Je­len­leg egyéb­ként a gyó­gysz­er­anal­i­tikában és a gyó­gysz­ertech­nológiában mu­tat­ko­zik hi­á­nyuk, ott van szük­sé­gük szak­em­be­rek­re. A Fel­ső­ok­ta­tá­si Mi­nő­sé­gi Díj nem­ré­gi­ben el­nyert ezüst­fokoza­ta pe­dig bi­zo­nyít­ja, hogy a gyógy­sze­rész­ka­ron ki­vá­ló­an fel­ké­szült szak­em­be­re­ket kép­zünk.

A mai vi­lág­ban az élet min­den te­rü­le­tén a mi­nő­ség a leg­el­ső szem­pont. Ahogy a jobb au­tók­nak na­gyobb a ke­let­je, úgy egy­re in­kább ér­vé­nye­sül az a ten­den­cia, hogy a mi „ter­mé­ke­ink”, a hall­ga­tók kö­zül is a te­het­sé­ge­seb­bek, a jobb ered­mén­­nyel vég­zet­tek ta­lál­nak ma­ga­sabb fi­ze­tést biz­to­sí­tó ál­lást. A PhD-hallgatóink krém­jét már kül­föld­re is hív­ják, amit egy­ál­ta­lán nem bá­nok, csak azt ké­rem tő­lük, hogy utá­na tu­dás­ban meg­gaz­da­god­va tér­je­nek vis­­sza Ma­gyar­or­szág­ra.

– Min­den­kép­pen a kar egé­szé­nek tel­je­sít­mé­nyét is­mer­ték el ez­zel, ám a pá­lyá­zat el­ké­szí­té­sé­ben Csó­ka Il­di­kó egye­te­mi do­cens és Laczkó Ma­ri­an­na tech­ni­kus vál­lalt orosz­lán­részt. Kö­szö­net­tel tar­to­zunk to­váb­bá a pá­lyá­za­tot kez­de­mé­nye­ző Vil­má­nyi Már­ton stra­té­gi­ai igaz­ga­tó­nak, il­let­ve Sza­bó Gá­bor rek­tor úr­nak, aki an­nak ide­jén rá­be­szélt ben­nün­ket a mi­nő­ség­biz­to­sí­tás meg­in­dí­tá­sá­ra.

– Erős Ist­ván pro­fes­­szor szer­kesz­té­sé­ben ju­bi­le­u­mi kö­tet ké­szül, mely a kar és az in­té­ze­tek tör­té­ne­tét mu­tat­ja majd be. Ok­tó­ber 26-án pe­dig ün­ne­pi ren­dez­vé­nye­ket tar­tunk: a köz­pon­ti dísz­ün­nep­sé­get kö­ve­tő­en dél­után a kar tu­do­má­nyos te­vé­keny­sé­gét áb­rá­zo­ló poszterbe­mu­tatót ren­de­zünk, a TIK-ben a tör­té­nel­mi erek­lyé­ink­ből nyí­lik ki­ál­lí­tás, gyógy­szer­gyá­ri tá­mo­ga­tó­ink az egye­tem­mel fo­lyó kö­zös pro­jek­tek­ről szá­mol­nak be, de a ka­ri tu­do­má­nyos és ok­ta­tá­si mun­ká­ról is tar­tunk majd elő­adá­so­kat.  Vé­gül pe­dig arany és bronz em­lék­érem­mel ju­tal­maz­zuk a ka­rért leg­több mun­kát vég­zett ok­ta­tó­in­kat és dol­go­zó­in­kat.