Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Badó Attila hallgatói és közkapcsolati rektorhelyettes – akinek indítványára Szabó Gábor rektor 2007. októberben fegyelmit kezdeményezett Török Márk EHÖK-elnök ellen – szerint megszólalását egyebek mellett azok a szomorú körülmények indokolják, hogy a diákvezető a saját érdekében az egyetem oktatói, vezetői ellen igyekszik fordítani a hallgatói önkormányzatok tisztségviselőit és a hallgatókat, s úgy kívánja beállítani fegyelmi ügyét, mintha annak bármi köze lenne a hallgatói autonómiához. Az egyetemnek azonban egyáltalán nem az a szándéka, hogy összevesszen saját hallgatóival, vagy megnyomorítsa a HÖK-ökben feladatot vállalókat. Badó Attila azt mondja: ez a nevetséges vád, nem pedig azon gyanú megfogalmazása, hogy valaki engedélyek nélkül végeztet felújítást, felszólítás ellenére dohányzik, vagy hétköznapi kifejezéssel élve megzsarol egy egyetemi vezetőt.

Korábban úgy nyilatkozott, nem kívánja kommentálni a folyamatban lévő eljárást, most mégis a sajtó nyilvánossága elé állt. A hallgatói és közkapcsolati rektorhelyettes azért döntött így, mert szomorúnak tartja, hogy az EHÖK-elnök a saját érdekében az egyetem oktatói, vezetői ellen igyekszik fordítani a hallgatói önkormányzatok tisztségviselőit és a hallgatókat.

– A hangnem, a vitastílus soha nem vezetett volna fegyelmi eljáráshoz. A korábbi EHÖK-elnökök néha sokkal keményebben szálltak vitába egy-egy ügy kapcsán az egyetemi vezetőkkel, de velük szemben még a halvány gondolata sem fogalmazódott meg a fegyelmi eljárásnak. Jogsértés alapos gyanúja ugyanis nem merült fel.

– Ez talán a legabszurdabb feltételezés a sok közül. Megválasztása, 2007. február előtt is volt már tüntetés, ám addig jó hangulatban, normális keretek között folyt az együttműködés az EHÖK korábbi elnökével, tagjaival. Nem is az egyetem, hanem egy jogszabály ellen tüntettek a hallgatók, így józan ésszel semmi értelme az ilyen feltételezéseknek. Egyébként pedig nyilvános egyetemi fórumon jeleztem, hogy a fejlesztési részhozzájárulás kérdésében Török Márk véleményével szinte azonos álláspontot képviselek. Többször elmondtuk, hogy a szabályok betartása mellett lehet tüntetni, vitatkozni, saját belátás szerint szavazni. Nincs olyan hallgató, aki azt állíthatná, hogy ebben bárki megakadályozta volna az elmúlt években. A fegyelmi eljárás alatt is így nyilatkozott mindenki.

– Valójában nem történt más, mint hogy több egyetemi vezető bejelentésére, valamint a folyamatosan szaporodó információk és tapasztalatok alapján fegyelmi eljárást kezdeményeztünk egy hallgatóval szemben, aki történetesen az EHÖK elnöke, és aki véleményem szerint emiatt nem élvezhet semmilyen kiváltságot sem a többi hallgatóhoz képest. Természetesen úgy is lehet ezt az ügyet értelmezni, hogy egy hallgatóval kapcsolatban betelt a pohár. Ideje volt azt mondani, hogy mivel a rendelkezésre álló adatok szerint több esetben, ismétlődően megszegte a szabályokat, viselkedését már nem lehet tolerálni. EHÖK-elnökké választása óta, de már azt megelőzően is rendszeresen kaptunk jelzést hallgatóktól, oktatóktól arról, hogy elfogadhatatlan módszerekkel él, de nehezen hisz el az ember mindaddig ilyesmit, amíg személyesen nem tapasztalja meg, hogy ez mit is jelent. Egy folyamatról volt tehát szó, melynek végén úgy éreztük, lépni kell. Nyilván nem létezik tökéletesen szabálykövető magatartás egyetlen intézményben sem. Akaratlanul is szeg meg mindenki szabályokat. A hangsúly a mértéken és a hozzáálláson van.

 

 

– Erre a konkrét esetre nem hiszem. Többször tájékoztattuk Török Márkot arról, hogy számunkra elfogadhatatlanok a módszerei. Azt tapasztaltuk, hogy a morális szempontú érvelés hatástalan. A népszerűség megőrzéséért pedig nem lehet mindent elnézni.

– Ez véleményem szerint nincs így. Lehet furcsaságnak, ám egyben jogszerűnek nevezni azt, hogy EHÖK-elnökké választása után jelölte magát bölcsészkari HÖK-elnöknek, a saját jelölését elfogadta, majd a jelenléti ív alapján vélhetően magára is szavazott. Ez megdöbbenést kelthetett az egyetem polgáraiban, ám nincs okunk kétségbe vonni az ügy jogszerűségét. A hallgatói önkormányzat maga alkotja meg a saját működésére vonatkozó szabályokat, és ebbe az egyetem vezetői nem szólhatnak bele. Más a helyzet a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekedetekkel. Ezeknél a fegyelmi bizottság tagjai, beleértve a hallgatói önkormányzat által delegált tagot is, jogszerűtlennek ítélték meg Török Márk számos cselekedetét.

– A dohányzást sokak szerint nem kellett volna az eljárás tárgyává tenni. A helyzet azonban az, hogy egyrészt nem szemezgethet senki a bejelentések közül abból a szempontból, hogy a sajtó számára melyik lesz „eladható”, és melyik tűnhet a többihez képest csekély súlyúnak. Másrészt egyáltalán nem arról szól a történet, hogy valaki dohányzott a szobájában, és rajtakapták. Akadt már abban az épületben súlyosabb jogsértése is Török Márknak, amit házon belül lerendeztek. A TIK vezetése azonban kifejezetten a dohányzásmentes környezet kialakítását tűzte ki célul, és a közzétett szabályokat egyvalaki felszólítás ellenére sem volt hajlandó betartani.

Megkérdezem, hogy ebben a helyzetben mit tehet a központ igazgatója? Hogyan lehet betartatni a többi hallgatóval, oktatóval a szabályt, ha mindenki tudja, hogy az EHÖK elnökének szabad dohányoznia? Ami engem inkább meglep, hogy Török Márk ezt is tagadja, és a sok tanúvallomás ellenére kitart amellett, hogy nem dohányzott tiltott helyen.

– Nekem személy szerint abban kellett biztosnak lennem, hogy a bejelentések alapján kell-e fegyelmi eljárást indítványozni. Úgy ítéltem meg, és javaslatom alapján az SZTE rektora is így gondolta, hogy ilyen súlyú bejelentések miatt ki kell vizsgáltatni a történteket. Az ügy megítélése a fegyelmi bizottság, azt követően a jogorvoslati bizottság, majd fellebbezés esetén a magyar bíróságok dolga. Itt ugyanis nem Nyilas Misi időszakáról van szó. Jogszerűtlen határozat esetén a bíróságok felülbírálhatják az egyetemi testületek döntését.

– Ezt csakis az értheti meg, aki egy kicsit is ismeri az EHÖK jelenlegi felépítését, működését. Meg kell kérdezni régi EHÖK-elnököket, hogy előfordulhatott-e volna ilyesmi az ő idejükben. A rendszer alapvetően megváltozott az elnöki jogkörök szélesítésével és az általános centralizációval. Amikor elnökségi tagokkal beszélünk, akkor elmondják, hogy nem értenek egyet az elnök módszerével, ugyanakkor elnökségi határozat kötelezi őket, hogy ezt vagy azt tegyék. Az a hallgatói önkormányzati vezető, aki odajött kezet fogni velem, miután a szenátus előtt a fegyelmi eljárásról bejelentést tettem, nem sokkal később azon a sajtótájékoztatón állt elnöke mögé, ahol világgá kürtölték, hogy koncepciós eljárás indult Török Márk ellen. Megismerve a helyzetet, megértéssel kezeltem ezt is.

 

 

Persze ez a prezidenciális rendszer akár jól is működhetne. A korábbi években állandó belső konfliktusoktól volt hangos az EHÖK. Ez mára megszűnt. A baj csak az, hogy ehhez szerintem olyan vezető illik, aki el tudja viselni a hatalom súlyát, képes az önmérsékletre és a hatékony együttműködésre. Tudnia kell, hogy egy vezetőnek nem több joga, hanem több kötelessége van. Sajnos az EHÖK tagjai sem lehetnek tisztában azzal, hogy mi miért történik. ők főleg egy verzióval vannak tisztában, amit az elnök személyesen oszt meg velük, aki ráadásul tudatosan épít az ügy köré olyan hangulatot, hogy itt nem egyéni problémáról, hanem a hallgatói érdekképviselet sorskérdéséről van szó.

– A korrektség okán annyit mondhatok, hogy vannak olyan tulajdonságai, melyek sokkal nagyobb önmérséklet mellett alkalmassá tennék őt arra, hogy hatékony vezetővé váljon. Általánosságban szólva elég nagy baj, ha egy önkormányzati vezető a szervezeti érdeket azonosítja a hallgatói érdekkel. Szinte állandóan arról folyik a vita, hogy az EHÖK milyen döntési kompetenciákkal rendelkezhet. Márpedig a hallgatói érdekképviselet nem hatalmi kérdés. Sokkal inkább szívesen látnám, ha olyan hallgatói sérelmek kapcsán is hallatná a hangját, melyek egy ekkora szervezetnél minden bizonnyal előfordulnak: például amikor egy vizsga során nem kellő objektivitással értékelik a hallgató teljesítményét. Eddig csupán egyénileg fordultak hozzánk ilyen ügyben hallgatók…

– Két dolgot érdemes itt elválasztani. Bizonyos kérdéseket vet fel, hogy a választásokon sokszor lasszóval kell fogni a hallgatókat a 20 százalékos minimális részvétel eléréséhez. Ez azonban országos jelenség, és a felsőoktatási törvény számos problematikus részéből csupán egy a sok közül. A csalás kapcsán mi is folyamatosan kaptunk jelzéseket, ám ezt bizonyítani nem tudjuk, és én személy szerint nem is hittem ebben. Egy olyan szervezetnél, mely gyakorlatilag önmagát ellenőrzi, örökké hangot kapnak ilyen pletykák akkor is, ha minden szabályosan történik. Mi hallgatói kérésre megpróbáltunk ezen segíteni, és egy rektori megbízottat küldeni 2007-ben a TTK-s választásokra, hogy megnyugtassuk az eljárás tisztaságát kétségbe vonó hallgatókat, ám Török Márk EHÖK-elnök ezt az autonómia megsértéseként fogta fel, és leállíttatta a választást. A szabályzat alapján erre minden bizonnyal lehetősége volt. Rektori ellenőrzésről abban valóban nincs szó. Ugyanakkor semmi nem zárja ki, hogy az alaptalan rágalmak kivédése céljából, ráadásul hallgatói követelésre nagyobb nyilvánosságot biztosítson a szavazatszámláláskor.

– Talán az, ha a hallgatók bevezetnék az elektronikus szavazást, és egy komplex, külső szervezetek bevonására is építő ellenőrzési rendszert működtetnének. Ezzel megnőhetne a hallgatói részvétel, és ki lehetne védeni a támadásokat. Ettől függetlenül pedig azt tartanám ésszerűnek, ha oktató is kötelezően részt venne a választások lebonyolításában és a szavazatszámlálásban. Ezzel párhuzamosan más, oktatókat érintő szavazásra pedig a HÖK-ök delegálhatnának hallgatót.

– Hosszú távon optimistán. Nincs más út, mint az együttműködés. Az elmúlt hónapok persze nagyon sok csalódást hoztak számunkra. Az utóbbi néhány évben rengeteget dolgoztunk azon, hogy az EHÖK-kel együttműködve fejlesszük a diákjóléti szolgáltatásokat, és számos kézzelfogható sikert értünk el. Jelentősen megnöveltük a hallgatói ösztöndíjak számát, létrehoztuk a számos szervezetet tömörítő hallgatói centrumot, és megvetettük egy tehetséggondozó program alapjait.  Tettük ezt a bizalmi viszony alapján, azt feltételezve, hogy mindannyian egy közös célért dolgozunk. Most azt látom, hogy felerősödött az EHÖK részéről a szervezeti érdek.

Amennyiben az lesz a fontos, hogy ki csinál meg valamit, nem pedig az, hogy mit, akkor a párhuzamos struktúrák működtetésével rengeteg energiát veszítünk. Az, hogy Mészáros Tamás sebészprofesszornak le kell mondania a sport és rekreációs bizottság elnöki posztjáról a hallgatói önkormányzattal folytatott vita miatt, végtelen keserűséggel tölt el. Ráadásul nem is egyedi esetről van szó. Sajnálatos, ha ebből nem értenek egyes hallgatói vezetők, mert ez megnehezíti az együttműködést. Ugyanakkor az is igaz, hogy számos HÖK-tisztségviselő végez nagyon komoly és felelősségteljes munkát, akik inkább elismerést érdemelnek, mint bántást. Most viszont attól tartok, hogy a korábban is létező negatív előítéletek a „hökösökkel” szemben felerősödhetnek, ami ellen saját eszközeinkkel tennünk kell.

– Egyoldalúak és e téma kapcsán szokatlanul szakszerűtlenek. Tisztelet a kivételnek természetesen. A SZTE-reo, az  EHÖK hivatalos lapja az egyetem helyreigazítási kérelmére nem reagál, ami a maga nemében döbbenetes. Ma már elég jól ismerjük az egyes lapok hátterében meghúzódó gazdasági összefüggéseket. A hallgatói önkormányzat jelentős  pénzforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy saját egyetemének rossz hírét keltse, amennyiben ezt akarja. Ám nem is a hallgatói lapok okoztak meglepetést számunkra, hanem az, amikor egy országos napilapban arról olvashattunk, Török Márk legsúlyosabb bűne, hogy dohányzott. Értetlenségünk azonban nem tartott sokáig, mert jött a hír, hogy a cikk szerzője az egyetem hallgatója, és az EHÖK-től díjazást kap. Persze hangsúlyoznom kell, hogy nekünk nincs időnk minden hamis mondatra reagálni, és nem is tartjuk ezt szükségesnek.

– Természetesen negatív. Az EHÖK elnöke egyik nyilatkozatában valahogy úgy fogalmazott, hogy amennyiben „győznek”, akkor abból előnye származhat a hallgatói érdekképviseletnek. Ez fatális tévedés. Először is itt nem lesz győztes. Mindenki vesztes már most is. Senki nem jöhet ki jól ebből, hiszen ahelyett, hogy a Jó tanuló-jó sportoló díjban részesülő hallgatókról vagy a tehetségtanács ösztöndíjában részesülőkről zengene a sajtó, egyetlen hallgatónk uralja a médiát.
Amennyiben az ő magatartása válik példává, az igen furcsa következménnyel jár. Ma még csak egy szűk csoportról gondoljuk azt a hallgatói önkormányzaton belül, hogy az egyetemi tanulmányok mellékessé váltak számukra, ám érezhető egy ilyen irányú törekvés. Ez teljesen ellentétes a hallgatói érdekképviselet biztosításának eredeti céljaival. Ráadásul egy ilyen érdekképviselő szerintem át sem érezheti igazán a hallgatók mindennapi problémáit. Ez a függetlenített párttitkárok korát idézi, és senki sem akarhatja, hogy általánossá váljon. A kérdés lényegére visszatérve pedig azt mondhatom, hogy a hallgatói önkormányzat velünk együtt még hosszú ideig fogja szenvedni ennek az ügynek a következményeit.