– A kitüntetés alkalmából a Szeged folyóiratban megjelent nagyinterjúban olvasom, professzor asszony nem is oly rég első helyezést ért el egy egészségügyi szakembereknek kiírt irodalmi pályázaton. A saját tevékenységéhez kötődő élményeket dolgozta fel prózában?
– A Teva „Bízom benne” című pályázatára beküldött írásom az egyik korábbi betegemről, egy súlyos beteg újszülött kislányról szólt és édesanyjáról, akinél gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak. Azt a rettenetes küzdelmet ábrázoltam, ahogy ez a fiatalasszony megpróbálta kezelni saját fizikai és pszichés fájdalmát, mikor maga és gyermeke halálának lehetőségével szembesült.
– Mára szerencsére mindketten jól vannak.
– Igen, s éppen ezért éreztem úgy, hogy esetükből mások is erőt meríthetnek, mások is elhiszik, hogy sokszor a legreménytelenebb helyzetekből is meg lehet gyógyulni, hogy soha, de soha nem szabad feladni! A történetet két részletben közölte a Humantrade magazin, s örömömre nagyon pozitív visszajelzések érkeztek az olvasóktól. De tudja, mi okozta a legnagyobb boldogságot? Az említett bájos, kedves hölgy nem csak meggyógyult, de tavaly egy gyönyörű, egészséges kisfiúval, második gyermekével a karján jelent meg nálunk.
Katona Márta szerint az intenzív osztályon dolgozók élete állandó küzdelem, igazi csapatmunka.
Fotó: Segesvári Csaba
– Ha a betegek erőt is meríthetnek a hasonló esetekből, illetve az orvosok támogatásából, de miből táplálkozik az orvosok hite, ereje, akik nap mint nap szembesülnek a fájdalommal, a szenvedéssel?
– Nagyon nehéz kérdés, de örülök neki, hogy feltette, mert éppen most kezdenek intenzívebben foglalkozni ezzel a témával a szakmai fórumok. Németországban nemrég hatalmas botrány robbant ki annak kapcsán, hogy egy orvos részegen ment a műtőbe, s bár kirívó példáról van szó, mégis felhívja a figyelmet arra, hogy az egészségügyben dolgozókat – hazánkban is – súlyosan fenyegeti az úgynevezett burnout szindróma, a kiégés.
Az orvosnak ugyanis minden körülmények között meg kell őriznie a beteg iránt tanúsított empátiát! A beteget és családját még a szúrós modornál is jobban irritálja a közömbösség, s az orvosperek legnagyobb része is a lekezelés, megalázás miatt indul. Éppen ezért azt tanítjuk az orvostanhallgatóknak, hogy soha nem állhatnak közömbösen a betegeikhez, akiknek érezniük kell: az adott pillanatban a gyógyító orvos számára is az ő problémájuk megoldása a legfontosabb.
– Ezek szerint tanítható lenne az empátia mint képesség?
– Bármilyen meglepően hangzik, de igen, tanítható magatartásformáról van szó. Nagyon jó módszerek, szituációs gyakorlatok állnak ehhez rendelkezésre, s a mindennapi gyógyításból, a beteg szüleinek felvilágosításából is épülhetnek a fiatal kollégák. Egy-egy ilyen mély beszélgetéskor minden lehetséges kimenetre fel kell készítenünk a szülőket, a súlyos esetekben tehát arra, hogy akár meg is halhat a gyermekük, illetve milyen szövődmények léphetnek föl. Ugyanakkor világossá tesszük, hogy az adott körülmények között minden tőlünk telhetőt megteszünk a betegünkért.
Pontosan ezért fontos, hogy az egészségügyben dolgozók rendszeresen feltöltsék energiatartalékaikat. Ebben a legnagyobb szerepe a családnak, a társnak, illetve a kulturált körülmények közötti kikapcsolódnak van. A megvalósítás azonban gyakorta nehézségekbe ütközik, hiszen nem biztos, hogy futballozni vagy színházba indul az a lestrapált orvos, aki az ügyeletében nem aludt semmit, vagy nem tudta feldolgozni a munkája során tapasztalt problémákat.
– Ezekre a dolgokra vagy a szakmai, financiális jellegű nehézségekre utalt, mikor egy beszélgetésben azt mondta, nem feltétlenül szerencsés a túlzott médiafelhajtás, ám a díj mégis alkalmat teremt arra, hogy a szélesebb nyilvánosság elé tárhassa az egészségügy gondjait?
– Is-is. Rendkívüli büszkeséggel tölt el az általam olyannyira szeretett város elismerése, ugyanakkor az embert a munkája során sikerek és kudarcok is érik, s nem szeretném elfelejteni, hogy sajnos nem tudunk mindenkit meggyógyítani. Szó sincs róla, hogy az intenzív osztályon dolgozók élete diadalmenet lenne! Állandó küzdelem ez, a tudás és a figyelem folyamatos szinten tartása, s igazi csapatmunka mind az újszülött intenzív osztályon, mind a gyermekklinikán, hiszen a gyermekek gyógyulása orvosok és nővérek együttes munkája.
|
Katona Márta
Dévaványán született 1952-ben, Szegeden szerezte summa cum laude minősítéssel orvosi diplomáját 1976-ban. Azóta dolgozik a szegedi gyermekklinikán, egyetemi tanárrá 2005-ben nevezték ki. Jelenleg a klinika igazgatóhelyettese, újszülött intenzív osztályának és kardiológiai részlegének vezetője. Kiváló eredményeket ért el az éretlen újszülöttek korszerű lélegeztetésében, a veleszületett szívhibák diagnosztikájában és a műtét utáni kezelések területén. Aktív egyetemi oktató, számos hazai és nemzetközi szakmai társaság tagja, 71 közleménye van, 363 előadást tartott különféle kongresszusokon. A Szegedi Gyermekszívek Gyógyulásáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. 2008-ban a Szegedért Alapítvány fődíjával ismerték el munkásságát.
Fotó: Segesvári Csaba
|
– Ön 1976 óta dolgozik a gyermekklinika újszülött intenzív osztályán. Ez alatt az idő alatt komoly fejlődésen ment keresztül a szakterület, jobb életesélyt tudnak kínálni a gyógyultaknak, kisebb súlyú babákat tudnak életben tartani.
– Orvosként nagyszerű érzés megélni a folyamatos fejlődést. A felületaktív anyag alkalmazása a koraszülöttek légzési elégtelenségében olyan mérhetetlen haladást jelent a gyerekgyógyászat területén, amit talán a védőoltásokhoz tudnék hasonlítani. Sokat javultak a gyermeksebészeti, gyermek-szívsebészeti technikák, jobbá vált az újszülött intenzív és gyermek intenzív terápia, a műtét utáni ápolás. Olyan, súlyos fejlődési rendellenességben szenvedő gyermekek életét vagyunk képesek megmenteni, akiknek 15-20 éve esélyük sem lett volna.
– Van olyan alsó súlyhatár, amely reménytelenné teszi az újszülött életben maradását?
– Ma már mindenkinek megadjuk az esélyt, persze a rendkívül éretlen gyerekek nagy részét még elveszítjük. Nálunk egy 540 grammos baba volt a legkisebb, akit sikerült megmentenünk, szívműtéten is átesett, de egészséges kislány lett belőle. őszintén megmondom, 1000 gramm alatt az életben maradottak hajlamosabbak az idegrendszeri károsodásra. Az orvos célja pedig nem a minden áron való életben tartás, hanem a minőségi túlélés biztosítása, hiszen a súlyosan károsodott gyerekek további ápolása komoly terheket ró a családra és a társadalomra. Az újszülött intenzív terápiában óriási eredmény, hogy a felületaktív anyag révén az 1000 gramm fölöttiek minőségi túlélését az esetek döntő többségében el tudjuk érni.
– Hány gyermeket ápolnak az osztályon évente?
– 260-280 kis betegünk van, ők a dél-magyarországi régió legsúlyosabb betegei, koraszülöttek, fejlődési rendellenességben szenvedők, gyermeksebészeti vagy szívműtétet igénylők. Egyharmaduk 1500 gramm alatti, 65-70 százalékukat rövidebb-hosszabb ideig lélegeztetni kell. Nagy problémánk, hogy az intenzíves nővérek száma nem elegendő. Két műszakban tizenkét óráznak, ami pszichésen és fizikailag is megterhelő, s sajnos nincs kellőképpen megbecsülve a munkájuk. Az osztály tevékenysége is költség- és eszközigényes, hiszen a lehetséges szövődmények kiszűrése drága műszereket igényel, ehhez képest kevés a támogatásunk.
SZENT-GYÖRGYI
|
Az ÁOK kari tanácsa nemrégiben ellenszavazat nélkül döntött arról, hogy javasolja a szenátusnak – mint annak lehetőségét Szabó Gábor rektor tavaly ősszel felvetette –, az egyetem vegye föl Nobel-díjas tudósa, Szent-Györgyi Albert nevét. Katona Márta maximálisan támogatja a kezdeményezést. „Az egyetem életében meghatározó jelentőségűek a kiemelkedő tudósok, a karizmatikus egyéniségek, akikre büszkék lehetünk, akikre felnézhetnek a fiatalok, akiknek a neve külföldön is ismert. Szent-Györgyi neve rengeteg külföldi hallgatót vonzana Szegedre, s tovább növelné az intézmény ismertségét, elismertségét” – véli. A témával következő lapszámunkban bővebben is foglalkozunk.
|
– A falakról rengeteg itt gyógyult gyermek fényképe mosolyog ránk. Számon tudja tartani, hány beteg ment át a kezén?
– Már nem, de több ezren lehetnek, részben újszülöttek, részben – mivel gyermekkardiológus is vagyok – szívproblémákkal, -rendellenességekkel küszködő fiatalok. Szeretem ezeket a fotókat, egyik gyermek szebb mint a másik! Mind súlyos betegségből gyógyultak meg, s teljesen egészséges benyomását keltik.
– Elégedett embernek tartja magát?
– Igen, mert szeretem a munkámat, mely ad is annyi örömöt, hogy feledni tudom az ezzel járó nehézségeket. Szép, de nehéz pálya a miénk, különösen az egészségügy jelen megpróbáltatásai közepette. Állandó stresszforrást jelentenek a döntések lehetséges következményei. Tévedhetetlen orvos természetesen nincs, ezzel tisztában vagyunk. Mulasztani azonban nem szabad, a tévedést pedig a tudás állandó szinten tartásával lehet minimalizálni.
Pintér M. Lajos