Szegedi Tudományegyetem | Kiabálni tudok már

2025. május 1., csütörtök

Alapértelmezett színséma

Archívum

2007

11. szám - 2007. szeptember 3.

Irodalom

Kiabálni tudok már

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Hidd el, hogy kell most ez a pillanat,
Tudom, búcsúm súlya iszonyat,
De kell, mert veled együtt pusztulok el,
A hitem nem hagy így már élnem.
Süket vagy? Ha ordítok, nézz rám kedves!
Ne hunyd le a szemed,
Ne fordulj el, kérlek, érts!
Hidd el, hogy kell most ez a pillanat,
Tudom, búcsúm súlya iszonyat...
Fullad a testemben egy mozdulat,
Benne egy ütés indulata!
Forr bennem valami késztetés,
Ne sírj, csak engedd el a kezemet,
És ne nézz hátra, hagyd, hogy múljon
A szorítás a szívünkben…
Most tedd ezt meg, hogy aztán
Engem remeteként üthessen
egy sikertelen lét… s benne egy forró szerelem.
Nem tudok már élni benne,
Ostorcsapásként üti szívem, hogy
Osztoznom kell rajtad, vele… hát menj!
Hagyj itt a könnyeimmel, s töröld le tiedet…