Szegedi Tudományegyetem | Sípos Bettina

2024. április 25., csütörtök

Alapértelmezett színséma

Archívum

2007

17. szám - 2007. december 10.

Irodalom

Sípos Bettina

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Alvás

puha párna nekem a szíved
kicsit meggyúrom és hozzábújok
ahogy szoktam
hatalmas karoddal átölelsz
és ujjaid végigkúsznak lelkemen
és néha ordítok, mert nem kapok
omladozó énemnek támasztóbakot
tőled pedig várom a halálom sem
lesz szebb, de addig is talán nyugton
leszek, átölelsz és én
átölellek

Fél év

Takaróm a hajad,
magam belédburkoltam
te védsz, te óvsz, te akarsz
én passzív vagyok
én csak szeretni tudok, de azt nagyon
kócos tincseid bogozni próbálom
fésülöm, de a lelkedbe marni akarok
ostoba kis szavakat, jelentéktelen eszméket:
azt hogy szeretlek, te bolond ember

szösszenet

hiányod cseppjeit
egy szalagra fűztem
fejem felett lebegő
gondűző lesz

Ötödiken

Most az ablak
ürege üresen
tekintget szemedbe,
és nem hiszed, hogy…
Isten sem intett el-
végre hiszen ő terem-
tett, de attól nem kell
szeretnie, mert ő az, aki…
Csak el viselhetne
a világ, mi-
után már lassan
tizenkilencszer három

százhatvanötször
huszonnégy órája él-
ek itt NEKI