Főhősünk, Charlie St. Cloud szegény család gyermeke, ám jövőbeni kilátásai igencsak kedvezőek, mivel vitorlásként szinte legyőzhetetlen, ami főiskolai ösztöndíjat is jelent számára. Ám a szép jövőt egy váratlan autóbaleset töri ketté, Charlie elveszíti öccsét, és képtelen továbblépni. A történet ezek után arról az önmagát kereső fiúról szól, aki esténként a halott öccsével beszélget az erdőben, a temető gondozója, arról a fiúról, akit egyetlen drámai esemény képes volt eltéríteni az ígéretes jövőtől.
A film története nem is lenne rossz, ha tényleg arra fektették volna a hangsúlyt, hogyan lehet feldolgozni egy testvér elvesztését, hogyan lehet úgy megőrizni az emlékét, hogy közben a saját életünkről se feledkezzünk meg. Ehelyett sajnos a hangsúly azon van, hogy minél sziruposabban ömöljön a giccs a vászonról, mindezt megtoldva „tini lányok kedvence” Zac Efronnal, akinek az arckifejezésén is látszik, hogy küszködik, hogy minél drámaibban tudjon távolba nézni naplementében. Ettől függetlenül a filmnek akadnak pozitívumai is, például a Charlie öccsét alakító Charlie Tahan játéka, illetve Ray Liotta működése rövidke kis szerepében. Zac Efronnak is vannak jó pillanatai, és nem elképzelhetetlen, hogy egyszer a távoli jövőben még a High School musicalt is és megbocsájtjuk majd neki.
Szintén a film javára vált a forgatás helyszínéül választott festői szépségű vízparti kisváros az erdőbe torkolló temetővel. Ám sajnos ezt is sikerült elrontani a „legkésőbb három percenként vágjunk be egy naplementét” típusú rendezői döntéssel, illetve a „ha nem sírunk, nem igazi a dráma” típusú nagyon Hollywood-i hozzáállással.
Charlie St. Cloud halála és élete – színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 101 perc, 2010. Rendezte: Burr Steers.
Petró Julianna