2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2007  --  17. szám - 2007. december 10.  --  Kultúra
Koncert, ami Kodálynak is tetszene
Nehezen hihető lett volna, ha a Kodály-emlékévben éppen Magyarország talán legismertebb népzenei együttese nem rukkol elő valamilyen, a zeneszerző előtt tisztelgő összeállítással. Nem is maradtunk híján ennek: a Muzsikás zenekar országos koncertkörutat szervezett Kodály-estek címmel – azzal a különlegességgel, hogy az előadásokon mindig az adott város kiemelkedő kórusai léptek fel a zenekarral és Petrás Mária moldvai énekessel együtt. November 30-án Szegedre is eljutottak.
Ahogy a kivilágított ferences templom felé ballagok, az jár a fejemben, nem lesz-e furcsa a hófehér, miséhez szokott falak között a táncmuzsika – és meg tudja-e állni majd a közönség, hogy ne dobogja lábával a ritmust a padokban vagy a szentképek alatt. Nem volt furcsa. Valóságos volt, jóízű és szívet melengető. Muzsikáról, közös éneklésről Hamar Dániellel, az együttes bőgősével beszélgettünk.
 
 
Az alsóvárosi templom oltára csodás háttérként szolgált a Muzsikás zenéjéhez.
Fotó: Segesvári Csaba
 
– A koncert bevezetőjében megjegyezte: lenne, ami tetszene ma Kodálynak, de olyasmi is, ami nem igazán. Mire gondolt?
– Például ez a koncert tetszene... Minden bizonnyal örülne annak is, hogy a magyar népzenét a világ komolyzenei közönsége egyre inkább befogadja. Idén nyáron például voltunk egy tokiói komolyzenei fesztiválon is, ahol egyedüli nem komolyzenészekként mi nyitottuk meg népzenével a rendezvényt. Valószínűleg az is megnyugtatná Kodályt, hogy a magyar népzene, aminek az eltűnésétől, kiveszésétől olyan nagyon tartott, továbbra is él. Az volt a félelme ugyanis, hogy az összeomló falusi életmód maga alá temeti a magyar falu zenéjét is – de szerencsére, és ezt tapasztalhatjuk is, nem így történt. A mai napig vannak olyan muzsikusok, akik életcéljuknak tekintik, hogy a zenét abban a formában muzsikálják, ahogyan az eredetileg szólt. Addig pedig nem fenyegeti az elkopás veszélye a népzenénket.
– De ezek szerint lenne mit kifogásolnia is a zenepedagógus Kodálynak.
– Ami nem tetszene neki, az egyértelműen az, hogy a zeneoktatás, aminek ő központi szerepet szánt a magyar oktatáson belül, egyre inkább háttérbe szorul. Ez azért szomorú, mert amíg Kodály élt, olyan színvonalas és komoly zeneoktatás zajlott az országban, hogy elárasztották az egész világot a jó magyar zenészek. Pezsgő zenei élet volt, aminek a legfontosabb eleme és a mondanivalója, hogy az ember lelki táplálékot kapjon a zenén keresztül. Aki nem tud ehhez a lelki táplálékhoz hozzájutni, annak előbb-utóbb lelki problémája is lesz. Ha viszont végig tudja kísérni életünket a zene, az más életminőséget biztosít. Gondoljuk csak el: ha a táplálékunk nem megfelelő, hogyan működhetne jól a szervezetünk? A zene befogadásának módszerét pedig kisgyermekkorban kell elsajátítani – ezért lenne szükség jó magyar zeneoktatásra. Sajnos a heti egy énekóra talán inkább arra elég, hogy megutáltassa a zenét, nem pedig arra, hogy megszerettesse a gyerekekkel. Pedig a gyerekeknek lételemük a zene. Ahogy egy kedves kollégám fogalmazott, nem megtanítani kell őket, hanem nem engedni elfelejteni az éneklést.
– Petrás Mária mellett a Bartók Béla Nőikar, a JGYPK Ve-gyeskara és Kardos Pál Nőikara is együtt énekelt ma este a Muzsikással, Kovács Gábor és Ordasi Péter karnagyok vezetésével. Hogyan találnak rá a partnereikre?
– Legtöbbször személyes ismeretség alapján. De mindig találunk partnereket, mert a komolyzenészek nyitottak rá, hogy népzenészekkel működjenek együtt. Így más minőség jöhet létre a komolyzene és a népzene kapcsolatában. A határok nem a stílusnál, hangszernél húzódnak, hanem ott, hogy mennyire szól a léleknek a zene. A jó zene pedig a lélekhez kell hogy szóljon. Jól példázza ezt, hogy a falusi parasztemberek az imádsághoz hasonlítják, azzal egyenértékűként élik meg az éneklést. A közös éneklés pedig olyan élmény, amitől mindenki tisztul és erősödik. Mert ahogy Kodály fogalmazott, a művészet nem technika, hanem lélek. Ehhez nem kell se hangszer, se kínlódás – kezdettől fogva örömet tud okozni.
Tóth Katalin
Bezár