Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A megmérettetésnek kettős célja volt: egyrészt a tehetséges művészek fellépési lehetőséghez juttatása, másodsorban az, hogy a zongora szakos hallgatók bemutatkozhassanak Szegeden, Bartók Béla szülőhelye, Nagyszentmiklós közelében, így a két város évek óta fennálló kapcsolata tovább erősödjön.

Bartók Béla, aki ötévesen kezdett zongoraleckéket venni édesanyjától, élete során többször megfordult Nagyszentmiklóson. Első nyilvános hangversenyét is itt tartotta, nagy sikerrel, a Fekete Sas szállodában, ez követően is többször visszatért ide koncertet adni, később pedig számos alkalommal népdalt gyűjteni. Búcsúlátogatására egy romániai hangversenyturnéja alkalmából 1926 februárjában kerül sor, ezen élményei hatására újabb szerzeményeket komponált szülővárosa tiszteletére.

 

 

A róla elnevezett és emlékére rendezett rangos versenyen huszonnégy indulóból egy visszalépett, a többiek nagy izgalommal kezdtek a viadalnak, nemcsak a fődíjért – egy, a Budapest Zongoraszalon tulajdonosától származó Brodmann zongoráért – versengeni, hanem azt is bemutatni, milyen becsülettel és kitartással készültek fel, illetőleg a versenyen milyen helytállással képesek jelen lenni. Az első két fordulón szóló-, míg a döntőben egy versenyművet kellett előadni. Minden résztvevőnek három-három darabot kellett megtanulnia.

A hazai és a nemzetközi koncertéletben elismert rangos zsűriben Gyüdi Sándor vezényletével közreműködött a Szegedi Szimfonikus Zenekar is. Az ünnepélyes megnyitót követően a legifjabb induló kihúzta az elsőként zongorázó Losó Dávid nevét, ezt követően Bogányi Gergely Kossuth-díjas művész – aki az Egyetemi Tavasz idején, április 25-én koncertet ad a TIK-ben – csodaszép játékával elkezdődött a verseny.

Csütörtökre már kiderült, kik jutottak a döntőbe, a feszültségeket enyhítendő ez este fogadást rendeztek a résztvevők részére; pénteken Gyökerek címmel filmvetítést tartottak Stachó László muzikológus vezetésével. Bár a döntő szombatra maradt, az izgatott versenyzőknek mégis vasárnapig kellett várniuk az eredményhirdetésre, melyet – a Nagyszentmiklósra utazást követően – Bartók Béla szobrának koszorúzása és a Nákó-kastélyban tartott gálahangverseny tett teljessé.

Az első díjat a japán Kaneko Mijüdzsi nyerte meg (a magas szállítási költségek miatt végül a japán Kawai cégtől kap zongorát), a döntőben Liszt A-dúr zongoraversenyét adta elő. A második Fejes Krisztina lett, ő is Liszt-művet, a Haláltáncot játszotta el. A harmadik helyezést megosztottan Tihanyi Zsuzsanna és Hegyes Ádám érdemelték ki. A zsűri mind a négy dobogós versenyzőt további különdíjakban részesítette, rajtuk kívül még Juhász Ágnest, Lovas Lászlót, Ludmány Jánost, Mikó Szilviát, Paragi Balázst, Utasi Noémit és Vadászi Istvánt. Az Akkord Zenei Kiadó és a Szegedi Király-Kőnig Péter Zeneiskola kottát és hanglemezt ajándékozott a következő versenyzőknek: Heibl Anna, Kempf Attila, Klebniczki György, Lovas Bettina Ingrid, Lovas László, Ludmány János, Luo Shan, Mikó Szilvia, Olleros Sara, Paragi Balázs, Tóth-Fekete Nóra.

Minden más díjazás mellett a versenyzők saját magukat is megjutalmazták azzal, hogy részt vettek ezen a rangos nemzetközi versenyen, felkészülésükkel, bátorságukkal mindahányan dicséretet, elismerést érdemelnek. Ahogyan Bogányi Gergely mondta a megnyitón: „Nem a zsűrinek kell játszani, hanem mindenkinek saját magának, azaz mindenki önmaga ellen versenyez, önmagát kell legyőznie is. Ez a legnehezebb feladat. Nekem még nem sikerült.” Ezen a versenyen talán, részben, mindannyiuknak sikerült.