2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2010  --  3. szám - 2010. március 1.  --  Kultúra
A pa­lo­tás­tól a fran­cia né­gye­sig
Aki ott volt no­vem­ber­ben az SZTE Gó­lya­bá­lon, an­nak min­den bi­zon­­nyal fel­kel­tet­te a fi­gyel­mét a pa­lo­tás, amit nem ven­dég­mű­vé­szek, ha­nem hall­ga­tók ad­tak elő: ők azok, akik már több mint más­fél éve he­ti rend­sze­res­ség­gel gyűl­nek ös­­sze, hogy gya­ko­rol­ják a ma­nap­ság rit­ka­ság­nak szá­mí­tó hob­bi­ju­kat: a tör­té­nel­mi tár­sas­tán­cot.
Címkék: Kultúra

Az Egye­te­mi Tánc­klub majd­hogy­nem ön­szer­ve­ző­dő mó­don ala­kult: Láz­ár Györ­gy együttes-vezető már hos­­szú évek óta ta­nít tán­cot az egye­te­men, és egy idő után ész­re­vet­te, hogy egy „ke­mény mag” a kö­te­le­ző test­ne­ve­lő kur­zu­so­kon felül is még vis­­sza­jár tán­col­ni. Ek­kor fo­gal­ma­zó­dott meg ben­ne az öt­let, hogy lét­re kel­le­ne hoz­ni az Egye­te­mi Tánc­klu­bot. Ez 2008 szep­tem­be­ré­ben meg is tör­tént.
tancklub„Az SZTE Sport­köz­pont­tal kö­zö­sen ju­tot­tunk ar­ra a meg­ál­la­pí­tás­ra, hogy szük­ség van egy ilyen jel­le­gű szer­ve­zet­re” – me­sél Láz­ár Györ­gy a kez­de­tek­ről. „Egy­részt az egye­te­mi ren­dez­vé­nyek­ről hi­ány­zott egy tánc­cso­port, amely pro­duk­ci­ó­já­val szí­ne­seb­bé te­szi az ese­mé­nye­ket, más­részt ar­ra jöt­tünk rá, hogy az így ver­bu­vá­ló­dott tár­sa­ság a szin­tén ál­ta­lam ve­ze­tett Pavane tör­té­nel­mi tánc­együt­tes után­pót­lás­cso­port­ja is le­het­ne.”
Va­ló­ban, hol is le­het­ne al­kal­ma­sabb, lel­ke­sebb ala­nyo­kat ta­lál­ni ar­ra, hogy ré­gi ko­rok tán­ca­it ta­nul­ják meg és ad­ják elő, mint az egye­te­men? Hi­szen itt a hall­ga­tók már ren­del­kez­nek egy­faj­ta hát­tér­tu­dás­sal, amely nél­kül nem le­het hi­te­le­sen elő­ad­ni sem a re­ne­szánsz tán­co­kat, sem a 19. szá­za­di bál­ter­mieket. „Ma­gam is igyek­szem ezt tu­da­to­sí­ta­ni a fi­a­ta­lok­ban” – árul­ja el Láz­ár Györ­gy. „Sőt, nem­csak ve­lük, ha­nem a né­ző­kö­zön­ség­gel is, hi­szen a fel­lé­pé­sek al­kal­má­val min­dig ki­hasz­ná­lom a le­he­tő­sé­get, hogy pár mon­dat­ban fel­vá­zol­jam az adott kort és kul­tú­rát, ahon­nan a tánc szár­ma­zik.”
A pa­let­ta pe­dig igen szé­les: ba­rokk, ku­ruc és re­ne­szánsz tán­cok épp úgy sze­re­pel­nek az együt­tes re­per­to­ár­ján, mint a fran­cia né­gyes vagy a bé­csi ke­rin­gő. Ilyen szem­pont­ból az Egye­te­mi Tánc­klub egye­dül­ál­ló az or­szág­ban, hi­szen más cso­por­tok fő­ként egy-­e­gy kor­ra „spe­ci­a­li­zá­lód­tak”, míg a sze­ge­di­ek igye­kez­nek a le­he­tő leg­vál­to­za­to­sabb kí­ná­la­tot nyúj­ta­ni. Töb­bek kö­zött ezért is nagy a si­ke­rük a kül­föl­di fesz­ti­vá­lo­kon épp­úgy, mint a ha­zai vár­já­té­ko­kon vagy más ese­mé­nye­ken: „Tud­ják ró­lunk, hogy min­den év­ben ké­pe­sek va­gyunk va­la­mi új­don­sá­got csem­pész­ni a mű­so­runk­ba” – me­sé­li nem kis büsz­ke­ség­gel az együt­tes ve­ze­tő­je.
Ami az ő tán­cos múlt­ját il­le­ti, nem ve­ze­tett egye­nes út idá­ig: ver­seny­tán­cos­ként is­mer­ke­dett meg a tör­té­nel­mi tár­sas­tánc­cal, no­ha a re­ne­szánsz ze­né­vel már gyer­mek­ko­ra óta fog­lal­ko­zott. Úgy érez­te, pó­tol­nia kell azt a hi­ányt, amely Ma­gyar­or­szá­gon az el­múlt öt­ven-hat­van év­ben min­den­kép­pen, de tu­laj­don­kép­pen már előt­te is je­len volt: a ré­geb­bi ko­rok tán­cai las­san fe­le­dés­be me­rül­nek, és ha nem kezd va­la­ki idő­ben „men­tő­mun­ká­la­tok­ba”, ak­kor igen gaz­dag kul­tu­rá­lis kin­cset ve­szít­he­tünk el. Per­sze így, hogy a tör­té­nel­mi tár­sas­tánc­ok­hoz nem le­het ok­ta­tó­anya­go­kat ta­lál­ni az inter­neten, és az ez­zel fog­lal­ko­zó ta­nul­má­nyok szá­ma is vi­szony­lag cse­kély, nem kön­­nyű fej­lőd­ni, és ta­ní­ta­ni a fi­a­ta­lo­kat sem, de sze­ren­csé­re sem Láz­ár György­ből, sem a hall­ga­tók­ból nem hi­ány­zik a lel­ke­se­dés. Még vizs­ga­idő­szak­ban sem állnak le, és ha tel­jes a lét­szám, akár ti­zen­nyolc pár is szo­kott len­ni a pró­bá­kon, ame­lye­ket a Kőrösy Jó­zsef-szak­kö­zép­is­ko­lá­ban tar­ta­nak.
A tag­ság per­sze nem zárt kö­rű: kez­dő és ha­la­dó cso­port­ja is van az Egye­te­mi Tánc­klub­nak, és a lét­szám egy­re gya­rap­szik. Azok a fi­a­ta­lok, akik egy-két pró­bát meg­néz­nek, gyak­ran csat­la­koz­nak az együt­tes­hez, hi­szen Láz­ár Györ­gy és per­sze a tán­co­sok is min­den ér­dek­lő­dőt sze­re­tet­tel vár­nak.

Tóth Ilo­na

Bezár