Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az előadás első felében a geofizika tudományterületébe kaphatott a hallgatóság  bevezetőt, amely a hallgató kutatási területének jobb megértését is szolgálta. A geofizika a Föld és környezetének fizikai tulajdonságait vizsgálja.

A Föld réteges szerkezetű, legbelül a szilárd halmazállapotú belső mag, azután a folyadékszerű tulajdonságokat mutató külső mag, a földköpeny és a földkéreg helyezkedik el. A kéreg, a litoszféra kőzetlemezekből áll, amelyek egymáshoz képest lassan mozognak: vagy elcsúsznak egymás mellett, vagy egymáshoz közelednek, vagy eltávolodnak. A földfelszín tehát folyamatosan mozog, erők hatnak, feszültségek halmozódnak fel, amelyek hirtelen felszabadulnak, ekkor következik be, hogy egy kőzet eltörik, és a kialakult törés mentén elmozdul – így keletkeznek a földrengések, vagyis a földfelszín egy darabjának hirtelen bekövetkező megmozdulásai.

Ha a rengés az óceán alatt pattan ki, akkor szökőár, cunami is keletkezhet. 2004. december 26-án a Szumátra partjaitól délnyugatra keletkezett földrengés hatalmas szökőárat generált, ami nemcsak Szumátrán, hanem Thaiföldön, Srí Lanka partjainál, illetve Indonézia egy részén is észleltek, sőt, a hullám még Afrikát is elérte, amelynek partját a hullámot megtörő szigetek mentették meg.

A földrengés hipocentruma a Föld mélyében levő azon pont, ahonnan a rengés kipattan, míg az epicentrum annak felszíni vetülete. A földrengést a magnitúdójával és intenzitásával jellemezhetjük. A magnitúdó a rengés energiáját jelenti, és a Richter-skála szerint mérjük. Az intenzitás a rengés felszíni hatását, a pusztítás mértékét írja le. Az intenzitást a földrengés által érintett területen kérdőívekkel tudják megállapítani, amelyek a lakosok tapasztalataira kérdeznek rá (például, hogy kitört-e az ablaküveg, keletkeztek-e károk stb.)

Magyarországon ritkák a nagyobb erősségű földrengések, az utolsó jelentősebb,  4,1-es magnitúdójú rengést Gyömrő közelében mérték 2006. december 31-én.

A földrengések után gyakran olvasható cikkekben vagy az interneten, hogy a rengés hatására megváltozott a Föld forgásának sebessége vagy a forgástengely helyzete. Póka Andrea azt vizsgálta, mennyiben igazolják az adatok ezt az állítást. A Föld forgásának sebességét a nap hosszával vizsgálta, valamint megfigyelte a pólusok aktuális helyzetét is. A Föld forgási periódusa folyamatosan változik, ennek oka többek között, hogy a földi víz-, jég- és légtömegek folyamatosan módosulnak, átrendeződnek.

Ha a nap hosszának változását összevetjük a földrengésekkel, nem látható jelentős kapcsolat, elsőre úgy tűnik, nem befolyásolja a földrengés a nap hosszának változását. Póka Andrea egy ideálisnak vett, 1 km széles, 5 km magas és 500 km hosszú lemezdarabon mutatta be számításait. A Föld forgása a korcsolyázó mozgásához hasonlít, aki ha széttárt kezekkel forog, lassú, ha behúzott kezekkel, akkor jóval gyorsabb pörgést ér el. Hasonlóképpen, ha a tömegek közel vannak a Föld középpontjához, akkor gyorsabban forog, míg mikor „kinyújtja karjait”, akkor sokkal lassabban. Persze Földünk esetében, amelynek sugara 6378 km, ha egy rengéskor néhány méteres változás következik be a felszínen, annak nyilván nagyon kicsi hatása van; előadónk modellje esetében ez mindössze 0,8 nanoszekundumot jelentett. Vagyis a rengések és földmozgások konkrét hatását a Föld forgásának változásában nem tudjuk jól mérni.