Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az előadás nem a hagyományos értelemben vett irodalomóra, hanem alkotáspszichológiai vizsgálódás, melynek középpontjában az a kérdés áll, hogy hogyan keletkezik a társadalom korszaktörténetének és az alkotó egyén élettörténetének a határán a mű. Az elméletnek tulajdonképpen nincs is egyéb célja, mint hogy kapcsolatot találjon az ember azonossága és teljesítménye között. Ezt a kapcsolatot a pszichológia mindmáig a már ismert logikával, tulajdonságok mentén kezeli: a teljesítmény tulajdonságaiból következtet az azonosított személy tulajdonságára; ebből pedig arra, hogy a jövőben milyen teljesítmények várhatók tőle. Az elmélet tulajdonságok helyett viszonyokkal operál, a feldolgozás pedig úgy valósul meg, hogy amilyen az identitások viszonyának a formája, ugyanolyan lesz a teljesítmények viszonyáé is: akihez hasonlítani akarok, ahhoz képest egyfajta túlhangsúlyozása történik annak, hogy hozzá hasonlóan teszem, mondom, gondolom vagy érzem a dolgokat.

 

 

Garai László József Attila identitásairól tartott előadást. Fotó: szegy

 

Hogyan áll kapcsolatban szerző és szöveg, hogyan áll elő egy szöveg, hogyan módosul a szöveg – ezzel foglalkozik az alkotáspszichológia, és az előadáson is ez került előtérbe. Az alkotáspszichológiai vizsgálatokhoz tulajdonképpen tudni kell, mi van a szerző fejében. Egy biztos, hogy a különböző logikai struktúrák nagyon fontosak. A pszichológia egyre határozottabban állítja, hogy amikor szövegeket, általunk előállított műveket produkálunk és kezelünk, akkor egy másik síkon ezzel egyidejűleg az identitásunkat adminisztráljuk. Ez pedig azt jelenti, hogy valamilyen módon viszonyba hozzuk az identitás három emeletét, mely minden emberre jellemző. A három szint pedig a következő: személyazonosság (maga az egyén), az emberi identitás (melyet kivétel nélkül minden ember magának tulajdoníthat), és a kettő között áll a szociális identitás (mely mindenkinek gondot szokott okozni, leginkább a serdülőkorban, amikor az illető az identitását keresi). Az ember egy idővel kinövi a szociális identitás gondjait. Kivételt képez néhány ember, akik ez egész életükben megőrzik: akár költők, mint például József Attila is.

Az alkotáspszichológia módszereivel olyan kérdésekre keresnek választ és magyarázatot, melyek például József Attila alkotástörténetének néhány furcsaságára világítanak rá. József Attila általában nem adott ki a kezéből írást egészen addig, amíg már nem talált több csiszolni valót rajta. Ennek ellenére valami mégis arra késztette, hogy az így előállított remekművek közül számosat utóbb újraírjon. Másrészt bravúros fiatalkori szonettjei után elhagyta hirtelen ezt a versformát, és tizenkét év szünet után éppoly hirtelen tért vissza hozzá. A Gyömrői Edithez írott versekből tökéletesen hiányzik a közéleti tematika, ellenben a Flórához írott versek túl vannak vele telítve. Ilyen és ehhez hasonló életútbeli és alkotásbeli furcsaságokra próbál magyarázatot keresni az alkotáspszichológia.

József Attila oly módon élte le életének első két évtizedét, hogy mondhatni nem volt egyetlen olyan identitása sem, amely egyértelműen kijelölte volna számára, hogy ki is ő valójában. Például az ember számára a neve az egyik legfontosabb identitásjelölő. Egészen egyszerű és mindennapos nevet kapott. Szomorú identitás jellemzi az árva gyereket is, de még inkább az olyan nevelőszülőkhöz kerülő gyermeket, aki valójában nem is árva, hanem eltűntek a szülei. Ilyen volt József Attila. Sorolni lehetne a példákat vallási vagy nemzeti identitást tekintve is, melyek ezt támasztják alá. József Attila életének volt egy hosszú időszaka, amikor a proletár identitás volt számára nagyon fontos. Elkötelezte magát az akkori kommunista pártnak, és úgy gondolta, hogy ez képviseli a munkásságot. A húszas évek végére tehát előállt egy úgynevezett identitásépítménye, melyben a proletár, illetve kommunista identitás közvetített a személyazonosság és az általános emberi értékek között. József Attila sokféle paradoxonnal is szembekerült élete során, melyek a szigorú logikai alapokon nyugvó személyiségének hátulütői, és nagymértékben meghatározták a művészetét, verseit. A szerelmi életben is megtalálhatóak a paradoxonok. József Attila szerelmes lett a pszichoanalitikus orvosnőjébe, Gyömrői Editbe, akinek volt férje, ami újabb paradoxonokat vont maga után.