Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Fehér. Egyetlen szín. Nem láttam még olyan kiállítást, amelyen valamennyi festmény monokróm. A Rajz-Művészettörténet Tanszék Fischer Termében azonban fehér – de közel sem üres – vásznak fogadtak Serényi H. Zsigmond festőművész kiállításán.

A szegedi születésű festő hagyományos olaj-vászon technikát használ. Azaz mégsem. Képei ugyanis valójában képtárgyak. A művész szakít a vászon síkjával, és térben építi fel műveit. Zsinórok (és néhol selymek) segítségével alkotja meg egyszínű festményeit. A vászonra feszített madzagok geometriai formákat rajzolnak ki. Voltaképpen ez sem igaz teljes egészében, mivel csak a megvilágítás teszi teljessé a képeket, és az árnyékok rajzolják ki a látványt. Más szögből, más nézőpontból, más fények mellett más-más arcát mutatja meg a kép. A festmények minimalizmusa elsőre megtévesztő, hiszen alaposan megtervezett, racionálisan megkomponált és gondosan felépített mindegyik darab. Szabályos, egyenes vonalstruktúrákat láthatunk. A fény segítségével előhívódó geometrikus árnyképrajzolatok a tudomány és a művészet ötvözetei: a rendezett, harmonikus képi világot látva szembeszökő annak matematikai (főként mértani) ihletettsége. A képek címei is erről árulkodnak (Geometria és struktúra, Geometrikus konstrukció). A gondos tervezésre pedig a legjobb példa az ismétlődő motívumokból felépített négyrészes Szekvenciák című képsorozat.

A tárlat egynemű fehér és (látszólag) redukált képi világa ellenére érdekes látnivaló. Serényi kiállítása valódi árnyjáték, hiszen a vetett árnyékok is a festmények részei. Ha kíváncsi vagy rá, hogy mit és hogyan lehet kifejezni monokróm festményekkel, december 16-ig nyitva áll előtted a lehetőség, hogy felfedezd magadnak a fehér különféle arcait.