2020. augusztus 5., szerda English version
Archívum  --  2007  --  4. szám - 2007. február 26.  --  Sport
Életmód – „Szabadon szülni, szabadnak születni”
Geréb Ágnest, az alternatív szülés magyarországi hirdetőjét sokan támadták már. Elmondták róla szülészek-nőgyógyászok, hogy szakmaiatlan dolgokat állít, hogy káros tanokat hirdet. Elmondták férjek, apák azt is, hogy az egész otthonszülés a nők hisztijéről és önelégültségéről szól. Maguk a mamák azonban, akik otthonukban szülték meg a kisbabájukat, csodálatos élményekről számolnak be. De mit is mond Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, pszichológus? Alternatívát nyújt a várandós anyák számára a sokak által ridegnek, személytelennek megélt kórházi szüléssel szemben: a várhatóan problémamentes szülés elé néző nők részt vesznek egy tanfolyamon, és bábai kísérettel hozzák világra a gyermeküket. Ha pedig komplikáció lép fel a szülés során, szakszerű segítséget nyújtanak, és a mamát kórházba szállítják. Így az otthonszülés is a baba és az édesanya biztonságáról szól. Ezt a biztonságot a legtöbb anyának csak a kórház jelenti. Én csak azoknak a nőknek segítek, akik nem így éreznek – magyarázta el lapunknak.
Ez mind csodásan hangzik, miért tehát az ellenállás? A fő ellenérv az szokott lenni, hogy adott esetben az otthoni körülmények nem elég biztonságosak, hiszen senki nem tart otthon inkubátort vagy lélegeztetőgépet. Nem csoda hát, ha a kismamákat könnyen megijeszti egy szigorú orvos, ha azzal vádolja őket, hogy veszélyeztetik magzatukat az otthonszüléssel. Erre hivatkoznak az alternatív szülés ellenzői – és arra is, hogy az „otthon születettek” közül két kisbaba meghalt. Tizenhat év alatt. Egyikük hét-, a másikuk tizennégy hónapos korában. Az édesanya nem nyújtott be keresetet. Nem úgy, mint ahogy az a kórházi újszülött- vagy anyahalál esetén történik.
Miért van bűntudatunk attól, ha gyermekünk világrahozatalát nem valamiféle kötelezően fájdalmas, depresszív vagy frusztráló élményként szeretnénk megélni? Talán annyira függővé váltunk gépeinktől, hogy azt hiszszük, nélkülük már nem is vagyunk biztonságban? Gondoltunk valaha arra, amit Geréb Ágnes mond, hogy az eszközök, bár nyújthatnak biztonságot, de az emberi figyelmet, az otthoni környezet nyugalmát nem mindig pótolhatják?
Tóth Katalin
Bezár