2024. április 27., szombat English version
Archívum  --  2007  --  4. szám - 2007. február 26.  --  Sport
Nem lesz mindig túlütés…
Évekkel ezelőtt első osztályú meccseken tapsoltak sok százan a fedetlen jégpályán. Most egy fiatal, másodosztályú szegedi csapat küzd, hogy életben tartsa a hokit, és várja a holnapot. A lehetőségekről beszélgettünk Kalocsa László edzővel.
– A múltra március 29-én a Papp László Budapest Sportarénában emlékezünk majd. A svédekkel játszik a magyar válogatott a Magyar Jégkorongszövetség nyolcvanéves fennállását ünnepelve. Szegeden is van mire emlékezni, de mit hoz a holnap?
– Távlati elképzelésünk mindössze annyi, hogy szeretnénk minél több saját nevelésű fiatalt beépíteni a felnőtt-keretbe. Szegedi kötődésű játékosokból álló gárda felépítése a legfőbb célunk. Az anyagi lehetőségünk jelenleg nem is tesz mást lehetővé. Ahhoz, hogy OB I-es csapatunk legyen, legalább tízszeresére kellene duzzasztanunk a költségvetést. Ezért egy ilyen gondolat még tervezés szintjén is csak álom. Most inkább a közeljövőre koncentrálnék. Van még hátra két meccsünk az alapszakaszból, és ha hozunk egyet, akár a harmadik helyért is küzdhetünk majd a rájátszásban.
 
A szegediek szeretnének minél több saját nevelésű fiatalt beépíteni a felnőttkeretbe.
Fotó: S. Cs.
 
– Kik azok, akik segítenek mindebben?
– A Tisza Volán a fő támogatónk (költségvetésünk közel felét adja), a város biztosítja a létesítményt, a többi pénzt különböző pályázatokon nyerjük, illetve vannak kisebb, egyéni szponzoraink. De ez fejlesztésekre nem elegendő. Először a jégpályát kellene nyáriasítani az előrelépéshez. Csak április 8-ig van hivatalosan jegünk, de valószínűleg már március végén bezárják a pályát. Október közepétől vehettük használatba, így csak öt és fél hónapig karcolhatjuk a jeget, ami nagyon megnehezíti a dolgunk azokkal a csapatokkal szemben, akik egész évben korcsolyázhatnak. Sajnos Szeged nem egy jeges város, ami azonban nem volt mindig így. Én tizennyolc éve jöttem ide, akkor közel kétezer ember szurkolt a nyitott pályán. Most annyira a kézilabda irányába mutat a városvezetés és a gazdaság szereplőinek az attitűdje, hogy a többi sportág menedzselésére, támogatására nem marad elég energia, sem anyagi, sem szellemi téren.
Pedig a mi költségvetésünkben mindig rend uralkodott – szemben például néhány olyan csapattal, amit évek alatt szétloptak az ilyen-olyan szerencsevadászok –, mégsem tudunk annyi támogatót szerezni, hogy az OB I-es szereplés reális közelségbe kerüljön. Ha valaki belenéz a könyvelésünkbe, minden fillérnek látni fogja a helyét.
– Az utánpótlással nincs gond, legalább is az ütők csattogásából úgy hallom, a kicsik edzésén teljes lehet a létszám…
– Nem egészen. Sajnos a fiataloknál gyakran kell újraépíteni egy-egy csapatot. Mert amíg nincs jég, a kölykök kipróbálják magukat más sportágakban is. A nyári időszakban főleg erőnléti edzéseink vannak. Ilyenkor sokat úszunk, futunk, görkorcsolyázunk, lövőtechnikát gyakorlunk, és elmegyünk edzőtáborba. Ebben az időszakban vesztünk el sok srácot. Hiszen olyan előképzettséget sajátítottak el, hogy szinte minden sportágban megállják a helyüket. Tényleg elfogultság nélkül állíthatom, hogy akit mi itt megtanítunk korcsolyázni, az olyan alapot kap, hogy bármely más területen megállja a helyét.
Egy idegen közegben, egy csúszós, vékony vasdarabon állva egy harmadik tárggyal egy negyediket terelgetni, és közben komoly szabályrendszernek megfelelni – nem könnyű feladat. Kiváló mozgáskoordinációt szívnak magukba hokisaink, és a mozgás elővételezésében (anticipáció), a játéktérben történő tájékozódásban is az elsők közé léphetnek.
– Mindezek ellenére mégis minek köszönhető, hogy felnőttválogatottunk sorra megszorítja, gyakran meg is veri a nálunk sokkal komolyabb hírnévvel rendelkező országok csapatait?
– A fanatizmusnak. Magyarországon nincs egy tucat hokira alkalmas jégpálya. Ahol ma a jégkorongunk van, az a sportvilág csodája. Ilyen kevés jégpálya, ennyi igazolt játékossal… Ennek ellenére évről évre az A csoport küszöbéhez érkezünk. Gyakorlatilag egy-egy meccsen múlik csak a belépés.
– És mikor csukhatjuk be magunk mögött az ajtót?
– A lehetőség a fejlődés szempontjából adott, hiszen a jégpályák nagy többsége a közelmúltban, az elmúlt négy-öt évben épült föl. Ha egyszer végre elérnénk azt, hogy minden megyeszékhely rendelkezzen legalább egy egész évben használható jégpályával, akkor könnyen Európa elitjébe tartozhatnánk.
 
FIATALOK
A Tisza Volán jégkorong-egyesület felnőttcsapata nagyon fiatal. Sok közöttük a végzős középiskolás és egyetemista. Mátyás Milán harmadéves matematikus, Szántó Bálint harmadéves jogász, Bánáti Tamás pedig elsőéves a JGYPK rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakán.
Szántó Bálint – aki tizenkét éve jégkorongozik – lapunknak elmondta, hogy a körbeverések miatt egy bravúros hajrával akár a harmadik hely is elérhető (most a hatodik pozíciót foglalják el). De a csapat még eléggé rutintalan. A következő szezonban viszont mindenképpen a dobogóra pályáznak majd. A fiatal joghallgató szerint az egyesület tervezi vajdasági és erdélyi magyar fiatalok – akik egyetemünkön tanulnának majd – leigazolását is. Az OB I-es szereplés lehetőségeire utalva ugyanazokat a problémákat említette, mint edzője.
Dobó Csaba

DSC_3253_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár