Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Állítólag legelbűvölőbben a szélhámosok, házasságszédelgők és a sorozatgyilkosok mosolyognak. Mosolyunk bizony nem feltétlenül felhőtlen jókedvünket vagy pozitív lelkiállapotunkat tükrözi, hanem komoly társadalmi, kommunikatív funkciója van, amit nagyon is szándékosan alkalmazhatunk. Ezzel szemben a nevetés lényegesen több energiát igényel, és nehezebben is produkálható, sokkal inkább mondhatjuk reflexesnek – mondja tudtuk meg Tisljár Roland, az SZTE Pszichológia Tanszék tanársegédje.

 

 

A mosolyunk érzelmi reakciókat vált ki a másikban. Fotó: szegy

 

A nevetéssel igen régóta foglalkozik a pszichológia, már a hetvenes években megjelentek ezt taglaló cikkek, az utóbbi években pedig egyre többen, több szempontból közelítik meg. Egy frissebb elmélet szerint a nevetés kommunikatív aktus, mert a másikban érzelmi reakciót vált ki; mások nevetése nevetést generál bennünk. Erre alapozva vágják be a sorozatok konzervkacagását, a néző ugyanis szeretne az adott csoporthoz tartozni, és ugyanolyan lelkiállapotba kerülni, mint a többiek – s azzal reagál, hogy nevet. Ezt csoportszinkronizációs mechanizmusnak nevezi a pszichológia. Ha valaki nem nevet a csoporton belül egy humoros szituációban, azt agresszív viselkedésnek, támadásnak élik meg a többiek. Gondoljuk csak el, még akkor is elnevetjük magunkat, ha nem értjük a viccet, mert nem akarunk kilógni a csoportból. Ennek bizony komoly evolúciós okai vannak: az ember elég hosszú ideig élte zárt csoportokban az életét ahhoz, hogy ez az együttélés határozza meg a viselkedését még ma is. Viszont ahogy sok minden mást, ezt sem sajátíthatjuk ki magunknak. „Legközelebbi rokonaink”, a csimpánzok és gorillák szintén tudnak nevetni: a játékhoz „játékarc” és ziháló légzés kapcsolódik náluk.

Bárhogy is, a humorosság és a nevetés komoly kommunikációs eszköz, olyannyira, hogy a párkereső hirdetésekben leginkább „keresett” öt tulajdonság közé tartozik – tudtuk meg Tisljár Rolandtól. A különbség nőknél és férfiaknál – cseppet sem meglepő módon – csupán annyi, hogy a nők azt a férfit találják humorosnak, aki megnevetteti őket, míg a férfiak azt a nőt, aki nevet a vicceiken.