Sok szó esik arról, mennyire nagy szükség van a gyerekek egészséges fejlődéséhez a művészeti nevelés bevonására. A művészeti nevelést pedig Magyarországon természetesen alapjaiban érinti a néptánc- és népzeneoktatás. Már általános iskolában is adódik erre mód, a gyerekek képzett táncoktatóktól sajátíthatják el a magyar néptáncok alapjait, persze, ha az iskolának van kerete, lehetősége ilyen pluszképzés biztosítására. Ha azonban megkérdeznek bennünket, mi haszna, mi értelme a néptánc oktatásának, mitől lesz több egy gyerek, kamasz vagy fiatal felnőtt, ha ilyesmivel is találkozik, milyen választ adhatunk a kérdésre? Egy hangzatosat, de nem túl sokatmondót mindenképp: hagyományaink őrzése, továbbadása. Milyen hagyományok? Amelyeket alig ismerünk? És vajon „pusztán” ennyiben összefoglalható-e, mi mindenre lehet hatással a néptánckultúra a nevelődésben?
Tóth Gábort, a Szeged táncegyüttes oktatóját kérdeztük ez ügyben, aki évek óta foglalkozik gyermekek tánctanításával, óvodáskorúaktól az egyetemistákig. „Szociális funkciója mindenképpen van a táncnak, legyen bármilyen fajta. Tanít a nemek közötti kapcsolatra, az egymáshoz való alkalmazkodásra, az egymásra való odafigyelésre.” A táncot legideálisabb hatéves kor körül elkezdeni, ám a hátrányt akár az is behozhatja, aki húszéves fejjel kezd el ismerkedni a néptánccal. A korábban kezdők persze technikai előnyben vannak. A táncot tanulók szinte észrevétlenül válnak sokkal inkább urává a testüknek, mozgáskoordinációjuk kifinomultabb lesz. Nem is beszélve arról, hogy a tánccal és a zenével való együttélés egyaránt javítja a ritmusérzéket, a hallást és a térérzéket is. Nem véletlen tehát, hogy a táncot sikerrel alkalmazzák különböző pszichoterápiás módszereknél. Ezért kaphat szerepet a néptánc is egyfajta egészségesebb lelkiállapot elérésében.
Tóth Katalin