Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az elő­dön­tő­ben a cím­vé­dő MiZo Pécs 2010 vár a sze­ge­di­ek­re, akik tör­té­ne­tük ta­lán leg­jobb sze­zon­ját pro­du­kál­ják. A baj­no­ki alap­sza­kaszt az előd­ön­tő­be­li ri­vá­lis­sal azo­nos mu­ta­tók­kal a har­ma­dik he­lyen zár­ták (köz­ben nem­csak a Rát­géber-­tanítványokat győz­ték le ide­ha­za, ha­nem a má­sik sztár­e­gyüttest, az MKB-Euroleasing Sop­ront is), a Ma­gyar Ku­pá­ban pe­dig gyö­nyö­rű ezüst­ér­met sze­rez­tek. (Ké­pün­kön a csa­pat ve­zér­egyé­ni­sé­ge, a vá­lo­ga­tott hát­véd Fürész Emő­ke tör ko­sár­ra a ha­za­i­ak já­té­ko­sai, Matovics és Né­meth kö­zött a sop­ro­ni ku­pa­dön­tőn.) Egy­re in­kább lát­szik a csa­pa­ton a nyá­ron Szé­kes­fe­hér­vár­ról ér­ke­zett edző, Pereszte­gi Nagy Ákos mun­ká­ja.

A Szeviép-Szeged női ko­sár­lab­da­csa­pa­tá­nak idei mas­­szív tel­je­sít­mé­nyé­ben ko­moly ér­de­me­ket mond­hat ma­gá­nak Pereszte­gi Nagy Ákos, aki új, kö­vet­ke­ze­tes edzői stí­lust ho­no­sí­tott meg a gár­dá­nál. A 37 esz­ten­dős szak­em­ber ko­ráb­ban fér­fi­vo­na­lon ért el si­ke­re­ket a szé­kes­fe­hér­vá­ri után­pót­lás­csa­pa­tok­kal, il­let­ve az U20-as vá­lo­ga­tot­tal.

– Ta­valy nyá­ron vet­te át a Szeviép-Szeged irá­nyí­tá­sát. Mi­kor érez­te, hogy iga­zán az ön el­kép­ze­lé­sei és kon­cep­ci­ó­ja sze­rint mű­kö­dik a csa­pat?

– Úgy jöt­tem ide, hogy – mint min­den edző­nek – van egy ki­ala­kult szak­mai fi­lo­zó­fi­ám, mely alap­ján fel­épí­tem a csa­pa­to­mat. Ezt ter­mé­sze­te­sen után­pót­lás­ko­rú fi­úk­kal ala­kí­tot­tam ki az el­múlt más­fél év­ti­zed­ben, de az U18, U20 már szin­te fel­nőtt kor­osz­tály, le­het ve­lük tak­ti­káz­ni, hét­ről hét­re mér­kő­zé­sek­re fel­ké­szül­ni, mint a fel­nőtt-ba­jnok­ság­ban. Ja­nu­ár­ban érez­tem, hogy már úgy ját­sza­nak a lá­nyok, ahogy én azt el­kép­ze­lem egy ál­ta­lam irá­nyí­tott ko­sár­lab­da­csa­pat­tól.

 

 

 

– Egy az egy­ben le­he­tett al­kal­maz­ni a fér­fi­ak­nál ki­ala­kí­tott el­kép­ze­lés­rend­szert egy női együt­tes­nél is?

– Le­het, hogy fur­csa, amit mon­dok, de igen: ter­he­lés­ben, fu­tás­ban, kon­di­ban ter­mé­sze­te­sen van­nak kü­lönb­sé­gek, de szak­ma­i­lag nem más a fel­adat, meg le­het ta­ní­ta­ni ugyan­azo­kat a va­ri­á­ci­ó­kat. Egy hi­bá­ba azért be­le­es­tem, mi­kor az egyik új vé­de­ke­zé­si szisz­té­ma fo­lya­ma­tos to­vább­fej­lesz­té­se köz­ben át­lép­tünk egy pon­tot, amit már nem tud­tak be­fo­gad­ni a lá­nyok, mert fiú fi­zi­kai pa­ra­mé­te­rek­re lett vol­na szük­sé­gük, úgy­hogy ezt fel kel­lett ad­ni. De igyek­szem to­vább­ra is nyi­tott szem­mel jár­ni, s az év­rol év­re for­má­ló­dó ko­sár­lab­da-fi­lo­zó­fi­á­mat akár egy-­e­gy fér­fi Euroli­ga-meccs ta­pasz­ta­la­tai alap­ján is to­vább szí­ne­sí­te­ni.

– Az ön edzői fi­lo­zó­fi­á­já­ban is a kor­sze­ru vé­de­ke­zés az ered­mé­nyes­ség zá­lo­ga?

– Az én alap­mon­da­tom úgy hang­zik, hogy a vé­de­ke­zés­sel meg­nye­red a mér­kő­zé­sed, a tá­ma­dás­sal be­ho­zod a kö­zön­sé­get. A ket­tő kö­zött te­hát szo­ros az ös­­sze­füg­gés, de alap­ve­tő­en a pon­tos, pre­cíz vé­de­ke­zés­sel le­het ki­vív­ni a győzel­met.

Szi­lárd el­kép­ze­lé­sek­kel ér­kez­tem Sze­ged­re mind a vé­de­ke­zés­re, a tá­ma­dás­ra vo­nat­ko­zó­lag. Úgy ér­zem, si­ke­rült ki­ala­kí­ta­nom és el­fo­gad­tat­nom a mos­ta­ni kor­nak meg­fe­le­lő, az ag­res­­szív vé­de­ke­zés­re épí­tő, s ab­ból gyors le­ro­ha­ná­sos, szel­le­me­sen fel­épí­tett tá­ma­dá­sok­kal ope­rá­ló tak­ti­kát. A vé­de­ke­zés­ből tá­ma­dás­ba va­ló át­me­net­re na­gyon sok hang­súlyt fek­tet­tem, ez tük­rö­ző­dik vis­­sza ab­ban, ha a né­zők úgy lát­ják, lát­vá­nyo­sabb ko­sár­lab­dát ját­szunk. Ren­ge­teg lét­szám­fö­lé­nyes gya­kor­la­tot csi­ná­lunk edzé­se­ken, ami ja­vít­ja a lá­nyok kre­a­ti­vi­tá­sát, pil­la­nat­nyi hely­zet­fel­is­me­ré­sét, s eze­ket vis­­sza is lá­tom a mér­ko­zé­se­ken.

 

 

– Ta­lán nem té­ve­dek, ha azt mon­dom, re­mek táp­ta­la­jul szol­gál­ha­tott a mun­ká­já­nak, hogy a rég­óta együtt lé­vő sze­ge­di ma­gyar ma­got mi­nő­sé­gi iga­zo­lá­sok­kal si­ke­rült to­vább erősí­te­ni.

– Mi­kor ne­kem ta­vas­­szal aján­la­tot tet­tek a ve­ze­tők, már tár­gya­lás­ban vol­tak Fürész Emőv­el. Me­lyik ma­gyar edző ne örül­ne egy ilyen ké­pes­sé­gű, ru­ti­nos vá­lo­ga­tott já­té­kos­nak? Mile­na Tomovát ti­zen-egy­né­hány név kö­zül vá­lasz­tot­tam ki az inter­netes sta­tisz­ti­kái, a meg­győ­ző pont- és lep­at­tanóát­la­ga alap­ján, de ter­mé­sze­te­sen sze­mé­lye­sen is utá­naérdek­lődtünk (az ak­kor még a Pécs­ben ját­szó hon­fi­tár­sá­nál, Bran­zovánál), hogy em­be­ri­leg mi­lyen, s ko­ráb­ban mi­ért nem ját­szott a bol­gár vá­lo­ga­tott­ban. Azt hi­szem, már a nyá­ri Eb-se­lej­te­zo­kön, az­tán a Ceg­léd el­le­ni be­mu­tat­ko­zó edző­mec­­csén is lát­szott, nem zsák­ba­macs­kát vet­tünk.

– Már nyá­ron je­lez­te, jól jön­ne még egy já­té­kos az 1-es poszt­ra, feb­ru­ár­ban ez a ké­ré­se is tel­je­sült.

– Szük­sé­günk volt Tö­rök Szil­vi mel­lé kell még egy irá­nyí­tó­ra, mert ha le­ül­tet­tem, meg­bom­lott a já­ték. Még Emő volt a leg­jobb meg­ol­dás eb­ben a sze­rep­kör­ben, de ak­kor meg „ki­vet­tük” be­lő­le a pon­to­kat. Ez az eset azért volt ké­nye­sebb, mint a ko­ráb­bi­ak, mert Iveli­na Vranc­se­va sze­mé­lyé­ben olyan já­té­kost iga­zol­tunk, aki nem sok­kal jobb, mint a meg­lé­vő irá­nyí­tónk, nem is sok­kal gyen­gébb, ha­nem két azo­nos ké­pes­sé­gű já­té­kos­ról van szó, akik más stí­lust kép­vi­sel­nek. Női csa­pat­nál min­dig koc­ká­za­tos ilyen hely­ze­tet te­rem­te­ni, de úgy néz ki, si­ke­rült ezt ke­zel­nünk, s egy­ér­tel­mű­en se­gí­tett a csa­pa­ton a bol­gár lány ér­ke­zé­se.

– Ho­gyan tud fel­ké­szül­ni egy edző az ilyen szi­tu­á­ci­ók­ra, hogy egy női gár­da irá­nyí­tá­sa­kor na­gyobb sze­re­pet kap a pszi­cho­ló­gi­ai-pe­da­gó­gi­ai jár­tas­ság?

– Néz­ze, mi­kor ide­jöt­tem, az a hír jár­ta ró­lam, hogy ve­he­mens, ki­a­bá­lós edző va­gyok. De hát 18-19 éves fi­úk­kal dol­goz­tam az Alba­comp­nál, őket pe­dig erő­sen kéz­ben kell tar­ta­ni, mert haj­la­mos ve­lük el­sza­lad­ni a ló! Ter­mé­sze­te­sen más­hogy ke­zel az em­ber egy fel­nőtt női együt­test: a Sze­viép­nél vég­zett mun­ká­mat az ha­tá­roz­za meg, hogy szak­ma­i­lag nem kö­tök komp­ro­mis­­szu­mot, pe­da­gó­gi­ai, pszi­cho­ló­gi­ai, em­be­ri dol­gok­ban vi­szont igyek­szem nyi­tot­tabb len­ni. Te­szem ezt azért is, mert a lá­nyok­kal a sze­zon elott foly­ta­tott be­szél­ge­té­sek­ből ki­de­rült, nem mű­kö­dött, hogy a ta­va­lyi edző­kol­lé­ga (Zseljko Dokics – a szerk.) szak­ma­i­lag túl szűk me­der­ben kí­ván­ta tar­ta­ni a csa­pa­tot, ke­vés te­ret ha­gyott az egyé­ni dön­té­sek­nek, így nem tu­dott ki­jön­ni a lá­nyok­ból, ami pe­dig ben­nük volt.

 

 

– Az ered­mé­nyek egy­elő­re önt iga­zol­ják, hi­szen a gár­da a Péc­­csel azo­nos mu­ta­tók­kal har­ma­dik he­lyen zár­ta az alap­sza­kaszt, a Ma­gyar Ku­pá­ban pe­dig fenn­ál­lá­sá­nak leg­na­gyobb si­ke­rét arat­va ezüst­ér­met szer­zett.

– Na­gyon büsz­ke va­gyok rá, hogy fel tud­juk ven­ni a ver­senyt olyan fan­tasz­ti­kus já­té­kos­ál­lo­má­nyú, há­rom-négy ext­ra­klas­­szis ide­gen­lé­gi­ós­sal és a mi­énk­hez ké­pest több­szö­rös anya­gi bü­dzsé­vel ren­del­ke­ző csa­pa­tok­kal, mint a Sop­ron vagy a Pécs – sőt, ide­ha­za le is győz­tük őket –, ez a csa­pa­tom ere­jét, az el­vég­zett mun­kát és az ő lel­ke­se­dé­sü­ket di­csé­ri. Most már sen­ki sem jö­het úgy Sze­ged­re, hogy na, eze­ket majd­csak meg­ver­jük va­la­hogy... Si­ke­rült az idei ered­mé­nyek­kel és já­ték­kal át­lép­nünk a kö­zép­sze­rű­ség­ből a szűk él­me­zőny fe­lé. Re­mé­lem, ma­xi­má­li­san ki tudjuk ­ak­náz­ni az eb­ben rej­lő le­he­tő­sé­ge­ket.

– Ezt az MK-ezüstöt tart­ja edzői pá­lya­fu­tá­sa leg­na­gyobb si­ke­ré­nek, vagy a fiú U20-as vá­lo­ga­tot­tal el­ért ered­mé­nyek mér­he­tő­ek eh­hez?

– Ugyan­olyan vit­rin­be ke­rül ez az ezüst, mint a B di­ví­zi­ós U20-as ezüst, vagy az után­pót­lás­csa­pa­ta­im­mal el­ért ara­nyak. Mind­egyik más-más mun­ka, én tu­dom, az évek so­rán mit kel­lett ezért dol­goz­nunk. Te­hát a le­gek kö­zött ott van, de úgy sze­ret­ném, le­gyen még majd egy iga­zi leg az éle­tem­ben.

– Ta­lán már az idei sze­zon­ban?

– A re­a­li­tás azt mon­dat­ja ve­lem, nem mi va­gyunk a Pécs el­le­ni elő­dön­tő esé­lye­sei, hi­szen leg­alább egy­szer ide­gen­ben is nyer­nünk kel­le­ne a dön­tő­höz, ami nem sok eu­ró­pai csa­pat­nak si­ke­rült mos­ta­ná­ban. Ha el­ér­jük a baj­no­ki bron­zot, min­den­ki elé­ge­det­ten dől­het majd hát­ra!