Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

A Ti­sza Vo­lán Focisuli Ma­gyar­or­szág má­so­dik leg­na­gyobb után­pót­lás-ne­ve­lő bá­zi­sa. A te­het­sé­ges fi­a­ta­lok vi­szont az utol­só lép­cső hi­á­nyá­ban szin­te min­dig Sze­ged ha­tá­rán túl­ra ug­rot­tak. Ez a bi­zo­nyos lép­cső egy mi­nő­sé­gi fel­nőttc­sap­at, amely­nek nem sze­ren­cse­va­dász­ok ké­rész­éle­tű pa­ri­pái húz­zák a sze­ke­rét, ha­nem – biz­tos, ren­de­zett anya­gi hát­te­ret ma­ga mö­gött tu­dó – mo­ti­vált szak­mai ve­ze­tés és si­ker­éhes fi­a­ta­lok. A terv az volt, hogy is­mét sze­ge­di vagy sze­ge­di kö­tő­dé­sű (mun­ka­hely, is­ko­la) if­jak fut­bal­loz­za­nak a vá­ro­si sta­di­on­ban, akik né­hány éven be­lül el­ső osz­tá­lyú csa­pa­tot va­rá­zsol­nak elő stop­lis ci­pő­jük­ből. Az el­kép­ze­lést – a focisuli hu­mán erő­for­rá­sát is­mer­ve – tá­mo­gat­ta a me­gyei szö­vet­ség és a vá­ros­ve­ze­tés is. Sőt, ma már egy tő­ke­erős szpon­zor se­gí­ti a klub mű­kö­dé­sét.

„Két éve te­het­sé­ges, de ru­tin­ta­lan fi­a­ta­lok­kal vág­tunk ne­ki a me­gyei el­ső osz­tá­lyú fel­nőttbajnok­ság­nak” – nyi­lat­koz­ta la­punk­nak a Ti­sza Vo­lán ve­ze­tő­edzo­je, Vá­gó At­ti­la. „Az el­ső év­ben har­ma­di­kok let­tünk. Az át­lag­élet­kor húsz év alatt volt ak­ko­ri­ban. Ta­valy már ta­pasz­tal­tuk a fej­lő­dés. A ren­ge­teg mun­ka erő­vel, ügyes­ség­gel, a fel­nőt­tek kö­zött el­töl­tött egy év ru­tin­nal gaz­da­gí­tot­ta az if­jak tu­dás­tá­rát.  A leg­na­gyobb ri­vá­lis­nak a Balástya bi­zo­nyult, mellyel vé­gig nagy har­cot vív­tunk a baj­no­ki cí­mért. Sze­rin­tem leg­in­kább an­nak kö­szön­he­tő, hogy az arany­érem a mi nya­kun­kat csik­lan­doz­za, és osz­tályt vált­hat­tunk, hogy ide­gen­ben és ott­hon is meg­ver­tük a ve­tély­tár­sun­kat.”

A pro-li­cen­ces tré­ner kel­lő­en meg­erő­sí­tet­te a csa­pa­tát az NB III-as rajt­ra. Mórocz Zsolt és Zakar Sza­bolcs a má­sod­osz­tá­lyú Ma­kó­ból iga­zolt a Vo­lán­hoz. Brin­szky Ad­ri­án – a me­gye egyik leg­tech­ni­ká­sabb já­té­ko­sa – Balástyáról ér­ke­zett, s a ja­pán szár­ma­zá­sú Honma Kauzót is vissza­húz­ta szí­ve a fel­ke­lő nap vá­ro­sá­ba. Ami ér­de­kes még, és Ma­gyar­or­szá­gon ta­lán egye­dül­ál­ló, hogy a hu­szon­nyol­cas ke­ret­ből hu­szon­két (!) já­té­kos jár egye­tem­re vagy fő­is­ko­lá­ra. Nem cso­da hát, hogy a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem – a ko­sár­lab­da, ví­zi­pó­ló, a ké­zi­lab­da és a fut­sal után – a lab­da­rú­gást is a szár­nyai alá von­ta.

„Is­mét azt mon­dom, hogy két év alatt osz­tályt sze­ret­nénk, osz­tályt kell vál­ta­nunk. Ter­mé­sze­te­sen én már idén is ku­pá­ból kor­tyol­nám a pezs­gőt” – mo­so­lyog a mes­ter. „Így, hogy túl va­gyunk már há­rom mér­kő­zé­sen (Kiskunfélegyháza-Volán 2-3, Volán-Algyő 5-0, Volán-REAC II. 7-1) bát­ran ál­lít­ha­tom, hogy hosszú tá­von ver­seny­ben le­szünk a baj­no­ki cí­mért. A pes­ti csa­pa­tok kö­zül sze­rin­tem a Hon­véd­dal le­het ko­mo­lyan szá­mol­ni.  Ná­luk az ös­­sze­ál­lí­tást must­rál­va lát­ha­tó, hogy a fel­nőt­t-keretből gyak­ran öt, hat já­té­kos is sze­re­pel az NB III-as gár­dá­ban. A leg­na­gyobb vi­dé­ki ri­vá­li­sunk a Bé­kés­csa­ba. A má­so­dik osz­tály­ból ki­esett csa­pat szin­te tel­je­sen együtt ma­radt, rá­adá­sul nem rej­tet­ték vé­ka alá cél­ju­kat: vis­­sza a má­so­dik vo­nal­ba” – mond­ta Vá­gó At­ti­la, aki már a pa­pír­ja­it ren­dez­get­te, és egy­re gyak­rab­ban né­zett órá­já­ra: kez­dő­dik az edzés. Az öl­tö­ző­be me­net el­mond­ta még, hogy a csa­pa­ta két-há­rom já­ték­rend­szert is el­sa­já­tí­tott. A já­té­kuk fel­sza­ba­dul­tabb lett, hi­szen a har­ma­dik li­gá­ban nin­cse­nek győ­zel­mi kény­szer alatt a fi­úk, és a kör­be­ve­ré­sek is gya­ko­rib­bak, mint a me­gyé­ben. Az ed­di­gi ered­mé­nye­ik pon­to­san ezt mu­tat­ják: kön­­nye­dén nyer­ni, mond­juk úgy négy-öt gól­lal. Tart­sák meg jó szo­ká­su­kat!