Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

An­gyal Zol­tán szö­vet­sé­gi ka­pi­tány nem­ze­ti vá­lo­ga­tott­já­nak ge­rin­cét az idei év leg­ran­go­sabb meg­mé­ret­te­té­se­in a Démász-Szeged Vízis­port Egye­sü­let spor­to­lói ad­ták. Az el­múlt sze­mesz­te­rek so­rán a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem pad­ja­it kop­ta­tó ka­ja­ko­sok és ke­nu­sok – Jan­ics Na­ta­sa (Mér­nö­ki Kar) (képünkön), Ke­resz­te­si Ale­xand­ra (Mér­nö­ki Kar), Csamangó At­ti­la (Ju­hász Gyu­la Pe­da­gó­gus­kép­ző Kar), Hor­váth Gá­bor (Mér­nö­ki Kar), Joób Már­ton (Mér­nö­ki Kar), Sík Már­ton (Mér­nö­ki Kar) és Vaj­da At­ti­la (Ju­hász Gyu­la Pe­da­gó­gus­kép­ző Kar) – orosz­lán­részt vál­lal­tak a ma­gyar si­ke­rek­ben mind a jú­ni­us vé­gén, jú­li­us ele­jén ren­de­zett pon­tevedrai kon­ti­nens­vi­a­da­lon, mind az au­gusz­tu­si duis­bur­gi vb-n. A kö­vet­ke­ző hó­na­pok­ban azért dol­goz­nak majd, hogy ki­jus­sa­nak az olim­pi­á­ra, s ott is ha­son­ló­kép­pen tel­je­sít­se­nek.

Az idei nyár leg­na­gyobb győzel­mei a fan­tasz­ti­kus for­mát fu­tó Vaj­da At­ti­la ne­vé­hez fű­ződ­nek, aki eb­ben a sze­zon­ban vég­ér­vé­nye­sen fel­irat­ko­zott a je­len leg­erő­sebb ke­nu­sa­i­nak so­rá­ba. Vécsi Vik­tor ta­nít­vá­nya ke­nu egyes ezer mé­te­ren meg­győ­ző fö­lén­­nyel nyer­te meg az Eb-t, s a vi­lág­baj­no­ki fi­ná­lé­ban is vé­gig bír­ta erő­vel a sa­ját ma­ga ál­tal dik­tált gyil­kos tem­pót, amely még olyan klas­­szi­sok szá­má­ra is sok­nak bi­zo­nyult, mint a spa­nyol Cal Figueroa, az orosz Opal­jev vagy a há­rom­szo­ros olim­pi­ai baj­nok né­met Dittmer. Pe­dig ek­kor sem volt tel­je­sen egész­sé­ges (meg­fá­zás­sal küsz­kö­dött), de már a ta­va­lyi, sze­ge­di vi­lág­baj­nok­sá­gon is bi­zo­nyí­tot­ta, hogy óri­á­si küz­dő: az em­lé­ke­ze­tes „üveg­aj­tós” bal­ese­te után a leg­töb­ben egy pe­tá­kot sem tet­tek vol­na az in­du­lá­sá­ra, ő azon­ban nem­csak ott volt a ver­se­nyen, ha­nem a több ezer fa­na­ti­kus szur­ko­ló biz­ta­tá­sa kö­ze­pet­te em­ber­fe­let­ti utol­só két­száz mé­ter­rel a do­bo­gó leg­al­só fo­ká­ra is fel­ka­pasz­ko­dott. „Az egész éve­met a ko­ráb­bi­ak­nál még tu­da­to­sab­ban épí­tet­tem föl, az őszi fel­ké­szü­lés­től kezd­ve a táp­lál­ko­zá­sig min­dent an­nak a cél­nak ren­del­tem alá, hogy vég­re arany­ér­me­ket nyer­jek. Ko­ráb­ban is érez­tem, hogy ben­nem van­nak ezek az ered­mé­nyek, me­lye­ket most vég­re si­ke­rült is ki­hoz­nom ma­gam­ból” – mond­ta Vaj­da At­ti­la a Sze­ge­di Egye­tem­nek.

Csak szu­per­la­tí­vusz­ok­ban be­szél­he­tünk a má­sik két fi­a­tal sze­ge­di ke­nus­ról is: Joób Már­ton és Hor­váth Gá­bor (Sarudi Pál és Ba­lázs Pé­ter tár­sa­sá­gá­ban) már a két­száz mé­te­ren szer­zett Eb-bronz­zal je­lez­ték, hogy a vb-n ko­mo­lyan szá­mol­ni kell ve­lük, Duis­burg­ban pe­dig si­ke­rült a ta­ro­lás: öt­szá­zon és két­szá­zon is arany­ér­mes lett a ma­gyar né­gyes. Joób éle­te má­so­dik és har­ma­dik, Hor­váth Gá­bor el­so két vi­lág­baj­no­ki cí­mét sze­rez­te.

Az idei sze­zon vé­gez­té­vel tel­jes le­het Sík Már­ton és Csamangó At­ti­la örö­me: a sze­ge­di ka­ja­kos ti­tá­no­kat ta­valy kis­sé el­ke­se­rí­tet­te, hogy a ha­zai vb-n nem úgy si­ke­rült a két­száz pá­ros, ahogy sze­ret­ték vol­na, ám az idei év­ben a öt­száz né­gyes­ben (Bo­ros At­ti­lá­val és Bozsik Gá­bor­ral) az Eb-n és a vi­lág­baj­nok­ágon is ös­­sze­jött a har­ma­dik hely. Sík és Csamangó jö­vő­re már az olim­pi­ai szá­mok­ban (K-4 1000 mé­ter, K-2 1000 és 500 mé­ter) is sze­ret­né ki­vív­ni a vá­lo­ga­tott­sá­got, úgy­hogy ígé­rik: sem a né­gyes (Gyö­kös, Kö­kény, Vereck­ei, Hor­váth), sem a Kammerer-Kucsera pá­ros tag­jai nem al­hat­nak majd nyu­god­tan.

Ami ka­ja­kos lá­nya­in­kat il­le­ti, ve­ret­len ma­radt Ke­resz­te­si Ale­xand­ra: Paksy, Be­ne­dek és Fa­ze­kas tár­sa­sá­gá­ban Eu­ró­pa- és vi­lág­baj­no­ki cí­met szer­zett ezer mé­te­ren. Jan­ics Na­ta­sa em­bert pró­bá­ló, konf­lik­tu­sok­kal te­li hó­na­po­kon van túl: nagy vi­hart ka­vart sza­kí­tá­sa Fábián­né Rozs­nyói Ka­ta­lin­nal azt is je­len­tet­te, hogy fel­bom­lott a 2004 óta ve­ret­len Janics-Kovács Ka­ta­lin pá­ros, s Na­ta­sa a né­gyes ha­jók­nak sem le­he­tett tag­ja. Két­száz egyes­ben vi­szont si­ke­rült kva­li­fi­kál­nia ma­gát az Eb-re és a vb-re, s mind­két vi­a­dalt ma­gá­tól ér­te­tő­dő köny­­nyed­ség­gel nyer­te meg. Re­mé­nye­ink sze­rint ti­zen­ket­te­dik vb-ara­nyá­val si­ke­rült vis­­sza­nyer­nie a ta­va­szi ese­mé­nyek ál­tal kis­sé meg­té­pá­zott ön­bi­zal­mát, hi­szen Pe­king­re te­kint­ve nem le­het más a cél­ja, mint hogy az olim­pi­ai szá­mok­ban is vis­­sza­ve­gye meg­ér­de­melt he­lyét a nem­ze­ti csa­pat­ban. An­nál is in­kább szük­ség van er­re, mi­vel öt­száz né­gyes­ben mind­két al­ka­lom­mal a né­me­tek mö­gé szo­rult a ma­gyar egy­ség, de a Janicsékat „he­lyet­te­sí­tő” Paksy és Be­ne­dek is ki­ka­pott a ha­za­i­ak pá­ro­sá­tól Duis­burg­ban. Na­ta­sa – mint la­punk­nak el­mond­ta – ősz­től el­ső­sor­ban az öt­száz egyes­re kon­cent­rál, de ter­mé­sze­te­sen nem zár­kó­zik el a csa­pat­ha­jók­ban va­ló sze­rep­vál­la­lás­tól sem.                                                  Pin­tér M. La­jos