2020. november 25., szerda English version
Archívum  --  2010  --  10. szám - 2010. október 11.  --  Szabadegyetem
Az er­kölcs, az igaz­ság és a jog
Homoki-Nagy Má­ria, az SZTE ÁJTK egye­te­mi ta­ná­ra szep­tem­ber 29-i elő­adá­sá­ban olyan kér­dé­sek­re adott vá­laszt, mi­lyen kap­cso­lat van az er­kölcs és szo­kás­jog kö­zött; mi a kü­lönb­ség a szo­kás­jog és tör­vény kö­zött; és mi­lyen vi­szony­ban áll a ma­gán- és a szo­kás­jog.
Címkék: Szabadegyetem

„Az igaz­ság ki­de­rí­té­se min­den em­ber szá­má­ra na­gyon fon­tos. A kér­dés csak az, hogy el le­het-e dön­te­ni, meg le­het-e ál­la­pí­ta­ni egy tő­lünk füg­get­len, ob­jek­tív igaz­sá­got” – in­dí­tot­ta elő­adá­sát Homoki-Nagy Má­ria, a Magyar Jogtörténeti Tanszék vezetője.

szabadegyetem
Az Aranybulláról és a Hármaskönyvről is hallhattunk a TIK-ben.
Fo­tó: Segesvári Csaba
Ér­de­kes meg­vizs­gál­ni Jé­zus ese­tét, akit a zsi­dók tör­vé­nyük­re hi­vat­koz­va akar­tak el­ítél­ni, mert azt ál­lí­tot­ta, hogy Is­ten fia. Pi­lá­tus, hogy a fe­le­lős­sé­get há­rít­sa, a szo­ká­sok­hoz nyúlt, ezért hagy­ta a tö­meg­re a dön­tést, akik Ba­ra­bást vá­lasz­tot­ták, ezért fe­szí­tet­ték ke­reszt­re Jé­zust.
Mind a tör­vény, mind a szo­kás jog­for­rás, ahol egy adott kor jo­gi nor­mái meg­je­len­nek. A tör­vényt a ke­let­ke­zé­se pil­la­na­tá­ban le­ír­ják, és ál­ta­lá­ban az ural­ko­dó ad­ja ki. A szo­kás­ról nem tud­juk, hogy mi­kor ala­kult ki, száj­ha­gyo­mány út­ján ter­jed, jo­gi tar­tal­ma van; egy ki­sebb vagy na­gyobb kö­zös­ség kö­te­le­ző ér­vén­­nyel be­tart­ja.
A tör­vény és szo­kás­jog a ren­di ma­gyar ma­gán­jog­ban egy­más mel­lett áll. De sok­kal több szo­kás­jo­gi nor­ma van, mint tör­vény. A ma­gán­jog­ba nem szól be­le sem az ural­ko­dó, sem az or­szág­gyű­lés.
A ren­di ma­gyar ma­gán­jog szem­pont­já­ból tör­té­nel­mi­leg fon­tos az Arany­bul­la, majd Wer­bő­czy Hár­maskönyve, aki kel­lő fel­ké­szült­ség­gel és jo­gi ta­pasz­ta­lat­tal, kan­cel­lá­ri­ai is­me­re­tek­kel gyűj­töt­te össze a ma­gyar ne­me­si ma­gán­jo­got sza­bá­lyo­zó szo­kás­jo­go­kat.
1514-ben Wer­bő­czy így ír: „Mert az igaz­ság erény, tud­ni­il­lik er­köl­csi. A jog ez erény­nek vég­re­haj­tó­ja. A jog­tu­do­mány en­nek a jog­nak tu­dá­sa …az igaz­ság min­den­ki­nek meg­ad­ja az övét; a jog meg elő­se­gí­ti; a jog­tu­do­mány pe­dig ta­nít­ja, ho­gyan tör­tén­jék ez.”
Homoki-Nagy Má­ria a ma­gán­jog há­rom nagy te­rü­le­té­ről vett pél­dák­kal il­luszt­rál­ta, hogy az er­köl­csi nor­má­kat ho­gyan egye­zet­ték ös­­sze a meg­lé­vő sza­bá­lyok­kal.
Az el­ső te­rü­let a vá­sá­rok vi­lá­ga, ahol szám­ta­lan adás­vé­tel és cse­re tör­tént, me­lyek mind­egyi­ke egy-­e­gy meg­ha­tá­ro­zott szer­ző­dé­si tí­pust je­len­te­tett. A múlt­ban, mi­kor egyez­sé­get kö­töt­tek, ke­zet fo­gott egy­más­sal az el­adó és a ve­vő, ami a szó­be­li meg­egye­zés szim­bó­lu­ma volt. To­váb­bá a kéz­fo­gás volt a je­le an­nak is, hogy az el­adó jó mi­nő­sé­gű árut ad, és az áru hi­bát­lan. De szük­sé­ges a vá­sár­ban lé­vő em­be­rek je­len­lé­te is, akik­kel ál­do­mást it­tak, és ha va­la­mi­lyen prob­lé­ma fel­me­rült, őket hív­ták ta­nú­nak.
A vá­sá­rok mel­lett a ma­gán­jog fon­tos te­rü­le­te a bé­re­sek vi­lá­ga is. A ma­gyar tár­sa­da­lom­ban, ami­kor a gaz­da meg­fo­gad­ta a bé­rest, ak­kor az Szent Györ­gy nap­ján ki­haj­tot­ta az ál­la­to­kat a legelő­re. On­nan­tól kezd­ve a bé­res fe­lelt azért, ha az ál­lat el­ve­szett, meg­be­te­ge­dett vagy el­lop­ták. Szent Mi­hály nap­ján tör­tént a szám­adás, ami­kor meg­néz­ték meg­van-e min­den ál­lat.
A har­ma­dik te­rü­let a jó hír­név és an­nak meg­tar­tá­sa. Mind­azt a cse­lek­ményt, ami­vel a be­csü­le­tet meg le­het sér­te­ni, ré­gi ki­fe­je­zés­sel mocs­ko­ló­dás­nak hív­ták. Pél­dá­ul ha va­la­ki egy má­sik em­bert éget­ni va­ló bo­szor­kány­nak ne­ve­zett, ak­kor az­zal meg­vá­dol­ta őt. Ugyan­is a bo­szor­ká­nyo­kat ab­ban az idő­ben még mág­lyá­ra ve­tet­ték, ezért ilyen rá­ga­lom­mal ro­han­tak a bí­ró­ság­hoz, és ha be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy alap­ta­lan, ak­kor a rá­gal­ma­zót tes­ti fe­nyí­tés­sel súj­tot­ták.
A ren­di tár­sa­da­lom vi­lá­gá­ban az er­kölcs és a szo­kás­jog egy­más­tól el­vá­laszt­ha­tat­lan. Ha en­nek a ket­tő­nek az össz­hang­ja meg­sé­rül, ak­kor azt csak a tör­vény­szék tud­ja hely­re­ál­lí­ta­ni.
„A 18-19. szá­za­di jegy­ző­köny­ve­ket ol­vas­va olyan vi­lág tá­rul az em­ber elé, ahol tény­leg el le­het hin­ni, hogy a tő­lünk füg­get­len igaz­ság, ha jól ér­tel­mez­zük az er­köl­csi és szo­kás­jo­gi nor­má­kat, ak­kor ki­de­rít­he­tő, és nem le­het a fe­le­lős­sé­get el­há­rí­ta­ni, ahogy azt tet­te Pi­lá­tus mint­egy 2000 év­vel ez­előtt” – mond­ta zá­rás­ként Homoki-Nagy Má­ria.

Tóth Bog­lár­ka

Bezár