Az antikvitásban Európa fogalmát sokáig Europé mítoszával kapcsolták össze, ugyanakkor Európa neve nem ezzel a történettel hozható összefüggésbe, hanem egy sémi kifejezéssel. A szó jelentése nyugati, vagyis a sémi területekhez képest nyugatra fekvő részeket nevezték így.
 |
Tar Ibolya a művészetek megbecsüléséről is szólt. |
Eleinte csak kis területre használták az elnevezést, majd ez egyre jobban kiterjedt. A K. e. 6. századtól már elkülönítették Európa és Ázsia területét. A görög kolonizáció hatására a Kr. e. 3-2. században a határ keleten már megközelítette Európa mai határvonalát. A Kr. e. 1 századtól kezdve pedig a Római Birodalom mai értelemben vett európai részeit értik alatta, amely a terjeszkedések és felfedezések hatására északra egyre tágult.
Európa fogalma bár a mai értelemben nem létezett, mégis egy olyan kulturális egységet jelenthetett, amelynek közös gyökerei vannak, s ezek a gyökerek a Római Birodalom idejére, ezen belül is Augustus korára vezethetők vissza.
Ebben az időben a Római Birodalom már tetemes méreteket öltött, Kr. e. 31-ben pedig az actiumi csata után egy békés időszak köszöntött be, a pax Romana. Ez az időszak alkalmas volt arra, hogy a művészet fejlődjön, hogy az irodalom mellett a képzőművészet valamennyi ága és az építészet is kiváló alkotásokat hozzon létre. Mindemellett a művészek egyfajta ideológiának is érvényt adhattak anélkül, hogy szolgai módon ezzel azonusulniuk kellett volna.
A Római Birodalom jegyében megszületett és kikristályosodott az, hogy ennek az egységnek milyen feladata és elhivatottsága van, amit Vergilius is megfogalmazott. Ide tartozott az elnyomottak felemelése; a gőgösök leigázása; a béke megteremtése isteni parancsra; és Róma mint mindezek mozgatója jelent meg. Ezzel egy új aranykor eljövetelét tűzték ki célul, melynek alapja a megbonthatatlan béke.
Vergilius szellemi síkon Európa atyja, egyik megalapozója – mondta előadásában Tar Ibolya. Teljes életművében érvényesül az eddigi tradíció összegzése s ennek újjá való kovácsolása; továbbá morális, filozófiai és teológiai tartalmak közvetítése. S ezzel az antik-keresztény hagyományból kinövő európai irodalom példájává válik.
Klasszikusságot hoz létre, melyre jellemző a tartalom és forma tökéletes egysége, ahol az egész művészi alkotást valamilyen filozófiai és teológiai kontextusba is hozza, vizsgáljuk akár a Georgicát, az Aeneist vagy az eclogákat.
Mi alapozza meg Vergilius megkérdőjelezhetetlen tekintélyét? Klasszikus minőség, ami állandó viszonyítási alap. Mindemellett pedig az, hogy Vergiliust a kereszténység előfutárának tartották. Nemcsak a IV. ecloga miatt, ahol sokan a megénekelt születendő gyermeket a Messiással azonosították, hanem Aeneas megformálásáért is, mivel olyan erények megtestesítője volt, melyeket a kereszténység is alapértéknek tekint.
Eclogáiban az ember és természet viszonyát vizsgálja, a pásztorok mint művészek jelennek meg. A művészet képes arra, hogy az embert nemessé, értékesebbé, morálisan jobbá tegye.
A Georgica Vergilius tankölteménye, amelyben szintén az ember és természet viszonyára helyezi a hangsúlyt, és arról ír, hogy a természet megváltoztatható. Üzenete, ahogy Tar Ibolya megfogalmazta: „Ora et labora!”, azaz „Imádkozzál és dolgozzál!”, mely később a bencések jelmondatává vált.
Az Aeneis Vergilius egyik legjelentősebb műve, mely szinte az összes későbbi eposzra hatással van, még Homérosz is Vergiliuson keresztül tud hatni igazán. Vergilius üzenete nagyon széles körű, de amiért a mai Európa számára is fontos, az a megbékélés, az „Ora et labora!”, illetve ami manapság háttérbe szorul: a művészetek megbecsülése.
Tóth Boglárka