Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

 

A Makk Ferenc professzorral készült, e lap hasábjain napvilágot látott interjúban foglaltakkal, Makk Ferenc véleményével/megállapításaival teljes egészében egyetértek – csakúgy, mint Minker Emil profeszszor Szeged egyetemének elődei című könyvével. Annak idején volt szerencsém e könyv bemutatóján és vitáján részt venni. Minker Emil munkájáról – a vita után – recenziót is írtam (olvasható a Szeged című folyóirat 16. évf. 4. számában, 2004. április, 44. oldal). Úgy értékeltem: e könyvvel a szerző „…a problémát hitelesen nyugvópontra juttató feladatnak tett kiválóan eleget” – azaz a történettudomány szakmai hitelességével bizonyította, hogy mi a történetileg valódi időpontja a szegedi egyetem alapításának. Magas színvonalon a Makk Ferenc professzorral készített összefoglaló jellegű interjú egésze igazolja ezt. Megítélésem szerint az a megfelelő történeti forrásokon alapuló interjú a jelen tudományos ismeretek lehető teljes birtokában és a kelet-közép európai, valamint általában európai egyetemtörténet-írás szaktudományos eredményeinek – az interjú szövegéből kitűnő – ismerete alapján készült.

 

*

 

Természetesen egy (bármely) tudományos problémáról akár a földi idők végtelenségéig lehet vitatkozni – bizonyos esetekben mindenképpen kell is” –, a tudományos vitáknak azonban megvannak a maguk szabályai. Ennek világos megértéséhez szeretnék hozzájárulni néhány konkrét példával, amelyek egybecsengenek érdemben az interjú megállapításaival.
Nem lehet tudományosan olyan ellenérveket érdemben felhozni, amelyek a történeti régió, sőt egész Európa történetében már tisztázottak a szaktudomány által a történettudományi komparasztika, az összehasonlító, komparatív módszer segítségül vételével. Ilyen „ellenérv” az, hogy megszakítások vannak az egyetemek fejlődésének történeti folyamatában; ezek a megszakítások ugyanis a történelem bonyolult folyamatában átmenetileg szükségszerűek – akkori aktuálpolitikai és nem egyszer vallási küzdelmek miatt, de mit sem változtatnak érdemben az alapvető kontinuitáson, történeti folyamatosságon.
E probléma jellegének megvilágításához: ki vonná kétségbe, hogy a honfoglalás óta létezik Magyarország – holott – a török hódítás miatt az ország egyik részén 150 éves török uralom volt, másik részén Habsburg-uralom, harmadik részén (Erdély) török hűbér. Hasonlóképpen ki vonná kétségbe Lengyelország megalakulásának dátumát azért, mert Lengyelország – mint állam – az ország három hatalom közötti, 18. század végi felosztása miatt 1920-ig nem létezett. Sapienti sat! Ennyit a történeti összehasonlító módszer nem ismeretéről vagy semmibevételéről.

 

*

 

Az egyetemalapítás fogalmának tisztázásához: a kérdés (sajnos), hogy az alapítás fogalma mit takar? Alapítás-e az, hogy egy régóta működő egyetemet – történeti-politikai kényszer hatása alatt, következtében – „ideiglenes” jelleggel, kényszerűen választott helyen működtetnek tovább? Szerintem ugyanis soha nem alapítottak tudományegyetemet – hiába vésnek évbe bármilyen dátumot –, ha egyszer nem arról van szó, amiről az évbevésés szól – ha egyszer nem ott alapított, rég működő egyetemet helyeznek oda elhelyezési kényszerből. S ha a történelem úgy alakult, hogy a Szegeden így továbbműködő egyetem megalakulásának eredeti helyén (mindkét helyen eredeti nevén: Ferenc József Tudományegyetem), Kolozsvárott folytatja – ott megszakított – működését, de Szegeden is marad egyetem. Mivel két egyetem azonos néven nem működhet, a Szegeden maradót másképpen kellett elnevezni és így tovább működtetni, (az egyedül lehetséges módon) „természetesen” az államfőről elnevezve, s a további működéssel törvénnyel lehetővé tenni (mert ez a további működtetés egyetlen módja) – ez valójában semmiképpen nem jelenthet egyetemalapítást!

 

*

 

S itt figyelembe kell venni a történelem kényszert. Nem minden professzor akart különböző okokból visszatelepülni Kolozsvárra. A zsidó, vagy a zsidótörvények szerint zsidónak minősülő professzorok nem is mehettek. Ez esetben nem a törvények miatt – hiszen az egyetemi tanárok a zsidótörvények szerint kivételek voltak e törvények hatálya alól –, hanem a legfőbb államhatalmat gyakorlók akaratából, tekintettel a „korszellem”-re. Így ezért azok sem kerülhettek Kolozsvárra, akik mentesek voltak (például Rusznyák, Purjesz az orvostudományi karról, vagy Sík Sándor a bölcsészettudományi karról, stb., stb.)

Ugyanez vonatkozott természetesen az anyaországból kerültekre (ha a jelölt felesége zsidó származású volt, nem kaphatott professzori kinevezést). Láthatjuk tehát: a történelem időnkint váratlanul bonyolult, s vannak fintorai is.

 

*

 

Nem árt talán leszögezni, hogy a Szegeden működő és működött tudományegyetem 1945 utáni elnevezései semmi mást nem tükröznek, mint az országban éppen fennálló hatalmi-politikai rendszer (a politikának abszolút primátusa volt a rendszerben) valamilyen változtatásait, illetve bizonyos esetekben szokásos gyakorlat mechanikus átvételét (például a tudományos minősítési rendszert, bizonyos tudományszakok felszámolását azzal, hogy azok „burzsoá áltudományok”, stb.). Az orvostudományi karok helyett önálló orvostudományi egyetemek létesítése is szovjet mintára történt, ez azonban nem volt rossz irányú változás, s ki is állotta a történelem próbáját.

 

*

 

Ami viszont a szóban forgó vita alapkérdését illeti: számomra nehezen érthető, hogy miért kell berzenkedni (álérvek segítségül vételével, prekoncipiált ideákkal) amiatt, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek történelmi hagyományai vannak, mégpedig tudományosan bizonyíthatóan és bizonyítottan? Nem szeretnék a 21. század elején arra gondolni – de sajnos megkerülhetetlennek ítélem –, hogy a történelmi közelmúltból eredő/származó – ám napjainkra teljesen lezárt – tudati és ideológiai reziduumok szerepet játszhatnak ebben.

Ez azonban szerintem mit sem számíthat abban az örömben, ami a szegedieket eltöltheti azért, hogy a Szegedi Tudományegyetem régi oktatói és tudományos eredményeket tudhat magáénak!

 

 

Incze Miklós (1922) a történettudomány doktora, az ELTE, valamint az egykori kolozsvári Bolyai-egyetem tszv. egyetemi tanára, valamint az MTA Világtörténelem című folyóiratának főszerkesztője. Kutatási területe: 1./ a Ferenc József Tudományegyetem (1872-1944) története; 2./ a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem története (1945-1959); 3./ Új- és legújabb kori egyetemes és magyar történelem.