Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Itt van­nak a ké­pe­ik a fa­lon: ők a leg­hí­re­sebb nö­ven- ­dé­ke­im” – mu­tat­ta Szec­sődi Fe­renc, nem­zet­kö­zi­leg el­is­mert he­ge­dű­mű­vész, a Hubay Je­nő Tár­sa­ság el­nö­ke, a ZMK Ka­ma­ra­ze­nei Tan­szék­ének, va­la­mint a he­ge­dű­tan­sza­ki cso­port­nak a ve­ze­tő­je a fa­lon füg­gő fény­ké­pe­ket. „A vi­lág min­den ré­szén meg­ta­lál­ha­tók: Bu­e­nos Ai­res­ben, Svájc­ban, Spa­nyol­or­szág­ban, Né­met­or­szág­ban, Bel­gium­ban… Min­dig meg­mu­ta­tom, ami­kor egy új nö­ven­dék jön hoz­zám, vagy akár ami­kor fel­vé­te­li meg­hall­ga­tás­ra jön­nek, és azt mon­dom: úgy lép­je­nek be eb­be a te­rem­be, hogy itt van­nak a pél­da­ké­pek, és ta­lán egy­szer majd ők is fel­ke­rül­nek er­re a fal­ra."

Szec­sődi Fe­renc 1977 óta ta­nít Sze­ge­den, és ez a kar az egyet­len mun­ka­he­lye: még so­ha nem dol­go­zott se­hol más­hol. Na­gyon ked­ve­sen fo­gad­ták, és sok se­gít­sé­get ka­pott, ami hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy nem­zet­kö­zi­leg el­is­mert szó­lis­tá­vá vál­jon. Tan­szék­ve­ze­tő előd­jé­nek, Vár­nagy La­jos­nak na­gyon so­kat kö­szön­het – mond­ta. A ta­ná­ri kar­ban vé­gig po­zi­tív, tá­mo­ga­tó lég­kört ta­lált, ami a hall­ga­tók fe­lé is meg­nyil­vá­nul: „Iga­zán szí­ve­sen jön­nek ide a nö­ven­dé­kek, mert tud­ják, hogy na­gyon em­be­ri, jó lég­kör­ben fo­lyik az al­ko­tó­mun­ka, túl azon, hogy szak­ma­i­lag is igen ma­gas szín­vo­na­lú a kép­zés."

A Zeneművészeti Kar jó hí­rű in­téz­mény, ez is köz­re­ját­szik ab­ban, hogy ki­vá­ló­ak a vég­zett hall­ga­tók el­he­lyez­ke­dé­si le­he­tő­sé­gei. Szec­sődi Fe­renc pá­lyá­ja – amely­ből csak né­hány főbb dá­tu­mot eme­lünk ki – jól mu­tat­ja a ka­ri kép­zés­re jel­lem­ző ok­ta­tói szín­vo­na­lat, és ösz­tön­zést je­lent­het a hall­ga­tók szá­má­ra: 1984-ben a Cz­iffra Ala­pít­vány nagy­dí­ja­sa lett, 1987-ben el­nyer­te a Ma­gyar Rá­dió mű­vé­sze­ti dí­ját. 1992-ben az év leg­jobb elő­adó­mű­vész­évé vá­lasz­tot­ták, majd 1993-ban Liszt Fe­renc-díj­jal tün­tet­ték ki. 1996-ban Wein­er-dí­jat ka­pott, 2000-ben pe­dig ha­bi­li­tált egye­te­mi ta­ná­ri cím­mel is­mer­ték el ze­ne­pe­da­gó­gi­ai mun­ká­ját.