Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Hetesi Erzsébet

1974-ben ju­tal­maz­ták elő­ször ní­vó­díj­jal az év leg­je­le­sebb ha­zai tu­do­má­nyos mun­ká­it. Az az­óta el­telt har­minc­öt év­ben ha­gyo­mány lett a kez­de­mé­nye­zés­ből, mely­nek cél­ja ma is ugyan­az, er­köl­csi el­is­me­rés­ben ré­sze­sí­te­ni a kö­zel­múlt leg­szín­vo­na­la­sabb tu­do­má­nyos ki­ad­vá­nya­it és szer­ző­i­ket. A dí­ja­zot­tak min­den év­ben az MTA tu­do­má­nyos osz­tá­lya­i­nak je­lö­lé­se alap­ján a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ál­tal tá­mo­ga­tott és az Aka­dé­mi­ai Ki­adó gon­do­zá­sá­ban meg­je­lent mű­vek kö­zül ke­rül­nek ki.
„Eb­ben az el­is­me­rés­ben ben­ne van ma­ga a könyv és szerzőinek múlt­ja is, az, hogy en­nél a ki­adó­nál már mind­ket­tőnk­nek több köny­ve je­lent meg. Az ér­de­kes­sé­ge a do­log­nak, hogy ezt a dí­jat ál­ta­lá­ban az Aka­dé­mia ki­len­ce­dik, Jo­gi és Köz­gaz­da­sá­gi Osz­tá­lyán be­lül ál­ta­lá­ban azok a tu­dó­sok szok­ták meg­kap­ni, akik a mak­ro­gaz­da­ság­gal fog­lal­koz­nak, te­hát nem­zet­gaz­da­sá­gi té­má­jú mű­ve­ket ír­nak. Azt hi­szem, ez most az el­ső olyan al­ka­lom, hogy egy ilyen me­nedzs­ment té­má­ban író­dott, az­az a soft tu­do­má­nyok kö­ré­ből ki­ke­rült írás kap­ja meg ezt az el­is­me­rést. A ko­ráb­bi évek dí­ja­zot­ta­i­nak so­rá­ba nagy meg­tisz­tel­te­tés be­ke­rül­ni” – mond­ta el Re­ket­­tye Gá­bor, az SZTE GTK mar­ke­ting-me­nedzs­ment szak­cso­port­já­nak egye­te­mi ta­ná­ra.

Rekettye Gábor

Mint meg­tud­tuk, a köny­vet ere­de­ti­leg az­zal a cél­lal ír­ták, hogy az új alap­sza­kos mar­ke­tin­ges hall­ga­tók szá­má­ra ren­del­ke­zés­re áll­jon egy új tí­pu­sú tan­könyv. A ní­vó­díj el­nye­ré­sé­ben va­ló­szí­nű­leg az is ben­ne van, hogy a mű meg­kö­ze­lí­té­se egé­szen más, mint a te­rü­le­ten ko­ráb­ban meg­je­lent ös­­sze­fog­la­lá­so­ké. A Kí­ná­lat­me­nedzs­ment cí­mű könyv­ben Re­ket­­tye Gá­bor két ko­ráb­bi, ter­mék­po­li­ti­ká­ról és ár­mar­ke­ting­ről szó­ló mun­ká­ját öt­vöz­ték a szer­zők. Az ered­mény egy tar­tal­mi­lag és mód­szer­ta­ni­lag is új­don­sá­got je­len­tő mű lett. „Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a bo­lo­gnai rend­szer­ben meg­vál­to­zik az ok­ta­tás mód­szer­ta­na, ar­ra fi­gyel­tünk, hogy ne el­mé­le­ti le­gyen ez a könyv, ha­nem gya­kor­la­ti pél­dák­kal kö­ze­lít­se a hall­ga­tó­kat a min­den­na­pi élet­hez, kon­zek­ven­ci­á­kat nyújt­son a prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ban. Me­net köz­ben, ahogy ír­tuk, rá­jöt­tünk, hogy ez nem­csak az alap­sza­kon hasz­nál­ha­tó, ha­nem már a mes­ter­sza­kos hall­ga­tók is for­gat­hat­ják. Sőt az aján­lá­sok alap­ján az is be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy nem­csak a hall­ga­tók­nak jó ez a könyv, ha­nem a gya­kor­la­ti szak­em­be­rek szá­má­ra is hasz­nos. Fel­té­te­le­zem, mind­ez mo­ti­vál­ta a díj el­bí­rá­ló­it ab­ban, hogy ezt a köny­vet mint üz­le­ti tu­do­má­nyok­kal fog­la­ko­zót ki­emel­jék” – me­sél­te a má­sik dí­ja­zott, Het­e­si Er­zsé­bet, az SZTE GTK dé­kán­ja, egye­te­mi do­cens.
„A díj hoz­zá­já­rul az egye­te­mek kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés­hez, mi­vel a ta­nár úr a pé­csi egye­tem ok­ta­tó­ja, ná­lunk pe­dig fél­ál­lá­sú. Nagy je­len­tő­sé­ge, hogy azt üze­ni az egye­tem­ről, olyan szín­vo­na­lú mű­ve­ket tu­dunk lét­re­hoz­ni együtt­mű­kö­dés­ben, ame­lye­ket az aka­dé­mi­ai bi­zott­ság így ér­té­kel. Más­részt az egye­tem szá­má­ra is imázs­növelő té­nye­ző, va­la­mint ma­gá­nak a GTK-nak is, hi­szen a kar ok­ta­tói kap­ták meg a dí­jat. So­kan hal­la­nak ró­la, pél­dá­ul ami­kor meg­je­lent a hír a hon­la­pon, ne­kem hall­ga­tók is ír­tak, hogy gra­tu­lál­ja­nak. Úgy gon­do­lom, so­kat hoz­zá­tesz az SZTE hír­ne­vé­hez, ha en­nek az or­szág­nak a leg­na­gyobb tu­do­má­nyos in­téz­mé­nye így ér­té­kel egy köny­vet és an­nak a szer­ző­it. Ez a tu­do­má­nyos mun­ka el­is­me­ré­se, és va­la­hol az egész in­téz­mény tu­do­má­nyos mun­ká­já­nak a szín­vo­na­lát is ér­té­ke­li” – így Het­e­si Er­zsé­bet.

Ke­resz­tes Ju­dit