Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A je­les év­for­du­ló al­kal­má­ból ja­nu­ár 27-én ju­bi­le­u­mi kon­cer­tet tar­tot­tak a SZTE Ze­ne­mű­vé­sze­ti Kar Fric­say Fe­renc Hang­ver­seny­ter­mé­ben, ahol Pukán­szky Bé­la rek­torhe­lyettes mon­dott ün­ne­pi be­szé­det.
1952-ben Sze­ge­den az al­só- és kö­zép­fo­kú ze­nei kép­zést biz­to­sí­tó Sze­ge­di Kon­zer­va­tó­ri­u­mot ze­ne­mű­vé­sze­ti szak­is­ko­lá­vá ala­kí­tot­ták, és le­vá­lasz­tot­ták ró­la az alsó­fokú ok­ta­tást, így jött lét­re a Sze­ge­di Ál­la­mi Ze­ne­mű­vé­sze­ti Szak­is­ko­la. 1966-ban az or­szág több in­téz­mé­nyé­ben is szét­vált a kö­zép- és fel­ső­fo­kú ze­nei kép­zés, így meg­ala­kult a Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­la Ének- és Ze­ne­is­ko­lai Ta­nár­kép­ző In­té­zet Sze­ge­di Ta­go­za­ta; a kö­zép­fo­kú ok­ta­tás im­már tel­jes egé­szé­ben át­ke­rült a Tö­mör­kény-gim­ná­zi­um­ba. 1990-ben lét­re­jött a Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­la Sze­ge­di Kon­zer­va­tó­ri­u­ma, amely új­ból ma­gá­ba ol­vasz­tot­ta a kö­zép­fo­kú ze­nei kép­zést, de a köz­is­me­re­ti tár­gya­kat to­vább­ra is a Tö­mör­kény­ben ok­tat­ták. Amint a kon­zer­va­tó­ri­um 2003-ban SZTE Ze­ne­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lai Kar né­ven csat­la­ko­zott a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem­hez, is­mét tart­ha­tat­lan­ná vált a kö­zép- és fel­ső szin­tű ze­nei ta­ní­tás ös­­sze­fo­nó­dá­sa.

A zene közösséget teremt a Vántusban. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Az egye­te­mi fenn­tar­tá­sú új is­ko­la ek­kor ala­kult meg és új­já, és 2004. szep­tem­ber el­se­jé­től mű­kö­dik, az el­ső tan­év­ben a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Ze­ne­mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­lá­ja­ként. Az in­téz­mény mai ne­vét ok­ta­tó­já­ról, Ván­tus Ist­ván ze­ne­szer­ző­ről kap­ta, a tan­tes­tü­let, a di­ák­ön­kor­mány­zat és a szü­lői mun­ka­kö­zös­ség dön­té­se ér­tel­mé­ben. Az egye­te­mi ta­nács 2005. szep­tem­ber el­se­jei ha­tál­­lyal tet­te hi­va­ta­los­sá a név­vál­toz­ta­tást. „A ne­vet az is­ko­la tan­tes­tü­le­te vá­lasz­tot­ta több je­lölt kö­zül. Ván­tus Ist­ván ne­ve mel­lett a leg­erő­sebb érv az volt, hogy a je­löl­tek kö­zül ő élt, ta­ní­tott és al­ko­tott a leg­hosz­­szabb időn ke­resz­tül Sze­ge­den” – mond­ta la­punk­nak Új­vá­ri Ist­ván, a Ván­tus Ist­ván Gya­kor­ló Ze­ne­mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­la igaz­ga­tó­ja. A név­adó öz­ve­gye dí­jat ala­pí­tott a leg­te­het­sé­ge­sebb vég­zős hall­ga­tók szá­má­ra, és 1971 óta az év­ről év­re meg­ren­de­zett Ván­tus Ist­ván Kor­társ­ze­nei Na­pok is to­vább vi­rág­zik.
„Az is­ko­lát min­den­na­pi éle­té­ben olyan­nak kép­zel­tem el, ami­lyen az én kö­zép­is­ko­lás di­ák­éve­im­ben volt” – így Új­vá­ri. Az igaz­ga­tó sok ter­ve kö­zül a leg­fon­to­sabb az anya­gi for­rá­sok biz­to­sí­tá­sa, a ma­gas szín­vo­na­lú ok­ta­tás és a sa­ját ar­cu­lat ki­ala­kí­tá­sa, il­let­ve a meg­fe­le­lő ta­ná­ri gár­da meg­szer­ve­zé­se volt.
Ami a meg­va­ló­sí­tást il­le­ti, min­den te­rü­le­ten si­ke­rek­ről szá­molt be Új­vá­ri Ist­ván. „A meg­va­ló­sí­tás iga­zi csa­pat­mun­ka volt. Szak­mai szem­pont­ból na­gyon jó kez­de­mé­nye­zés­nek bi­zo­nyul­tak a szer­da dé­li rend­sze­res ‘Kis­kon­cert’ és a szü­lők­nek szó­ló ün­ne­pi elő­adá­sok, il­let­ve az al­ka­lom­hoz kö­tő­dő meg­em­lé­ke­zé­sek. A vá­ros ön­kor­mány­za­tá­val ki­ala­kí­tott jó kap­cso­lat ré­vén pe­dig a szá­mos kul­tu­rá­lis ren­dez­vé­nyen fel­lép­tünk. Rend­kí­vül jó az is­ko­lai ön­szer­ve­ző­dés is, büsz­ke­ség­gel töl­te­nek el a di­ák­ön­kor­mány­zat ren­dez­vé­nyei, a di­ák­élet meg­nyil­vá­nu­lá­sai, az is­ko­lai sport­na­pok és a Ván­tus-­nap. Az el­telt öt év alatt gyü­möl­csö­ző kül­föl­di kap­cso­la­to­kat is si­ke­rült ki­épí­te­nünk; mind­ezek­ben tá­masz­kod­ha­tunk ala­pít­vá­nyunk­ra, amely­nek mű­kö­dé­sét va­ló­di si­ker­tör­té­net­nek íté­lem meg” – büsz­kél­ke­dett, jog­gal, az igaz­ga­tó.
Az el­telt öt év­ben ter­mé­sze­te­sen sok prob­lé­má­val is meg kel­lett küz­de­ni. „A ZMK épü­le­té­ben bér­lő­ként va­gyunk je­len, ez nagy­ban be­ha­tá­rol­ja a moz­gás­te­rün­ket. Ne­héz ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött el­len­őriz­ni, föl­is­mer­ni és meg­előz­ni a prob­lé­má­kat, de szer­vez­ni, kom­mu­ni­kál­ni is. Si­ke­re­ink, ered­mé­nye­ink, a di­á­kok, szü­lők és ta­ná­rok po­zi­tív vis­­sza­jel­zé­sei azon­ban min­dig erőt ad­nak” – így az igaz­ga­tó.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta