A jeles évforduló alkalmából január 27-én jubileumi koncertet tartottak a SZTE Zeneművészeti Kar Fricsay Ferenc Hangversenytermében, ahol Pukánszky Béla rektorhelyettes mondott ünnepi beszédet.
1952-ben Szegeden az alsó- és középfokú zenei képzést biztosító Szegedi Konzervatóriumot zeneművészeti szakiskolává alakították, és leválasztották róla az alsófokú oktatást, így jött létre a Szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskola. 1966-ban az ország több intézményében is szétvált a közép- és felsőfokú zenei képzés, így megalakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Ének- és Zeneiskolai Tanárképző Intézet Szegedi Tagozata; a középfokú oktatás immár teljes egészében átkerült a Tömörkény-gimnáziumba. 1990-ben létrejött a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma, amely újból magába olvasztotta a középfokú zenei képzést, de a közismereti tárgyakat továbbra is a Tömörkényben oktatták. Amint a konzervatórium 2003-ban SZTE Zeneművészeti Főiskolai Kar néven csatlakozott a Szegedi Tudományegyetemhez, ismét tarthatatlanná vált a közép- és felső szintű zenei tanítás összefonódása.
 |
A zene közösséget teremt a Vántusban. Fotó: Segesvári Csaba
|
Az egyetemi fenntartású új iskola ekkor alakult meg és újjá, és 2004. szeptember elsejétől működik, az első tanévben a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Szakközépiskolájaként. Az intézmény mai nevét oktatójáról, Vántus István zeneszerzőről kapta, a tantestület, a diákönkormányzat és a szülői munkaközösség döntése értelmében. Az egyetemi tanács 2005. szeptember elsejei hatállyal tette hivatalossá a névváltoztatást. „A nevet az iskola tantestülete választotta több jelölt közül. Vántus István neve mellett a legerősebb érv az volt, hogy a jelöltek közül ő élt, tanított és alkotott a leghoszszabb időn keresztül Szegeden” – mondta lapunknak Újvári István, a Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója. A névadó özvegye díjat alapított a legtehetségesebb végzős hallgatók számára, és 1971 óta az évről évre megrendezett Vántus István Kortárszenei Napok is tovább virágzik.
„Az iskolát mindennapi életében olyannak képzeltem el, amilyen az én középiskolás diákéveimben volt” – így Újvári. Az igazgató sok terve közül a legfontosabb az anyagi források biztosítása, a magas színvonalú oktatás és a saját arculat kialakítása, illetve a megfelelő tanári gárda megszervezése volt.
Ami a megvalósítást illeti, minden területen sikerekről számolt be Újvári István. „A megvalósítás igazi csapatmunka volt. Szakmai szempontból nagyon jó kezdeményezésnek bizonyultak a szerda déli rendszeres ‘Kiskoncert’ és a szülőknek szóló ünnepi előadások, illetve az alkalomhoz kötődő megemlékezések. A város önkormányzatával kialakított jó kapcsolat révén pedig a számos kulturális rendezvényen felléptünk. Rendkívül jó az iskolai önszerveződés is, büszkeséggel töltenek el a diákönkormányzat rendezvényei, a diákélet megnyilvánulásai, az iskolai sportnapok és a Vántus-nap. Az eltelt öt év alatt gyümölcsöző külföldi kapcsolatokat is sikerült kiépítenünk; mindezekben támaszkodhatunk alapítványunkra, amelynek működését valódi sikertörténetnek ítélem meg” – büszkélkedett, joggal, az igazgató.
Az eltelt öt évben természetesen sok problémával is meg kellett küzdeni. „A ZMK épületében bérlőként vagyunk jelen, ez nagyban behatárolja a mozgásterünket. Nehéz ilyen körülmények között ellenőrizni, fölismerni és megelőzni a problémákat, de szervezni, kommunikálni is. Sikereink, eredményeink, a diákok, szülők és tanárok pozitív visszajelzései azonban mindig erőt adnak” – így az igazgató.
Szekeres Nikoletta