Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Bé­ké­si Im­re pro­fes­­szor úr, a szö­veg­el­mé­let ér­tő ku­ta­tó­ja és ok­ta­tó­ja az őt kö­ze­lebb­ről is­me­rők szá­má­ra nem egé­szen vá­rat­la­nul szép­iro­dal­mi igé­nyű, élet­raj­zi ih­le­té­sű könyv­vel je­lent­ke­zett. A mon­dat szak­ér­tő elem­ző­je most ne­ki­állt lét­re­hoz­ni a mon­da­to­kat, ahogy ő mond­ja: az Em­lék­ké­pe­ket. Az Ar­cok a gye­rek­kor­ból cí­mű kö­tet egy sze­líd, fi­gyel­mes szem­lé­lő­dő mű­ve. A könyv el­ső fe­lé­ben a ka­lo­csai gye­rek­kor kis hő­sei, az éle­tet for­má­ló fel­nőtt sze­rep­lői, túl­élt tra­gé­di­ái so­ra­koz­nak, a má­so­dik­ban pe­dig az is­ko­la­tár­sak, a ta­ná­ri kar és a kö­zé­jük be­tü­rem­ked­ni aka­ró po­li­ti­ka je­le­nik meg.
Bé­ké­si Im­re nem akar poszt­mo­dern len­ni. Úgy ír, ahogy egy po­hár bor mel­lett me­sél: pon­to­san, szé­pen, hi­te­le­sen. Azt mond­ja ez­zel, hogy egy olyan vá­ros­ban, ahol Mó­ra, Tö­mör­kény, majd Tóth Bé­la, Mo­csár Gá­bor és An­nus Jó­zsef ka­ris­tol­ta a pa­pír­ra az al­föl­di em­ber sor­sát, ott nem fel­tét­le­nül kell má­sik úton bal­lag­ni.
A könyv öröm­te­li ta­lál­ko­zás le­het Bé­ké­si Im­re ta­nít­vá­nya­i­nak és kol­lé­gá­i­nak – akik e rö­vid tár­cák és el­be­szé­lé­sek ré­vén ért­he­tik meg, hon­nan táp­lál­ko­zott a szer­ző hal­lat­lan nyu­gal­ma és de­rű­je –, va­la­mint mind­azok­nak, akik még ke­re­sik a ren­de­zett gon­do­la­to­kat.

D. I.