Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az em­be­ri­ség­nek van né­hány ré­gi és ta­lán so­ha meg nem va­ló­sít­ha­tó ál­ma, köz­tük is az egyik leg­iz­gal­ma­sabb: az idő­uta­zás. Tör­té­né­szek, ré­gé­szek, le­vél­tá­ros­ok, könyv­tá­ros­ok ha­da éb­red min­den nap évez­re­dek óta ez­zel a vág­­gyal, s a si­ke­res tör­té­nel­mi bestellerek so­ra, a kosz­tü­mös fil­mek se­re­ge, a tör­té­nel­mi múlt meg­is­me­ré­sé­re vá­gyó tu­ris­ták ez­rei iga­zol­ják, nem csak ők, mind­nyá­jan idő­uta­zók va­gyunk. Igen, jó len­ne vis­­sza­men­ni az idő­ben, s meg­néz­ni, meg­ta­pin­ta­ni azt s úgy, ahogy volt, meg­is­mer­ni, azt, ahogy va­ló­ban tör­tént.
Az SZTE Egye­te­mi Könyv­tár most eh­hez kí­nál se­gít­sé­get, de nem pö­fö­gő, réz­ve­re­tes idő­gé­pet vagy csa­va­ró­dó idő­ala­gu­tat, eset­leg mo­le­ku­lá­ris szét­sze­dőt és át­ala­kí­tót, még csak mű­kö­dő fé­reg­já­ra­tot sem, ha­nem en­nél sok­kal kéz­zel­fog­ha­tób­bat. Mos­tan­tól pár könyv­tá­ri éj­sza­kán ke­resz­tül egy-­e­gy tör­té­ne­ti kor­szak­ba nyúj­ta­nak be­pil­lan­tást, úgy, hogy az uta­zó va­ló­ban ré­sze­se le­hes­sen az él­mény­nek, hogy má­sutt jár, más ko­rok­ban, más vi­lá­gok­ban, ahol más ru­hák­ban, mást et­tek, más­ról ál­mod­tak egy­ko­ri elő­de­ink. Most el­ső­re a tá­vo­li ókor­ba ve­zet az út. A sze­münk előtt kel­nek élet­re a fá­ra­ók föld­jé­nek is­te­nei a si­va­tag ho­mok­já­ból, le­nyű­göz majd új­ra és új­ra a le­bi­lin­cse­lő gö­rög mű­vé­szet gaz­dag­sá­ga, s szin­te hall­juk majd a ró­mai lé­gi­ók me­ne­te­lé­sét Pan­nó­nia kö­ves ut­cá­in. Úgy gon­dol­tak mind­er­re, hogy e tit­kos idő­uta­zói vá­gyat ki­elé­gít­sék, nagy­sze­rű hely­szín a könyv­tár, ahol a tu­do­má­nyok múl­tat fel­de­rí­tő sok-­sok ta­pasz­ta­la­ta ös­­sze­hord­va vár­ja, hogy meg­ló­dít­sa a fan­tá­zi­át.
Te­hát 2010. már­ci­us 17-ének es­té­jén, 8 óra­kor az Egye­te­mi Könyv­tár – ha­gyo­má­nya­i­nak meg­fe­le­lő­en – nem be­zár­ja, ha­nem szé­le­sebb­re tár­ja ka­pu­it az ér­dek­lő­dők előt­t, s is­mét sok ér­de­kes­ség­re és meg­le­pe­tés­re ké­szül­het a lá­to­ga­tó. Már ha­gyo­má­nyos­nak szá­mí­tó, ked­velt prog­ram­ja­ik mel­lett a té­má­ból fa­ka­dó sok új­don­ság­ra, iz­gal­mas meg­ol­dá­sok­ra szá­mít­hat a lá­to­ga­tó: lesz ki­tű­nő ze­ne, ren­ge­teg tré­fás és ko­moly ve­tél­ke­dő, activ­i­ty „an­tiq­ui­ty” mód­ra, del­phoi jós­da, szín­há­zi elő­adás s tu­dós pre­zen­tá­ci­ók Ró­má­ról, gö­rö­gök­ről, óegyip­to­mi or­vos­lás­ról, re­mek ki­ál­lí­tá­sok, tit­ko­kat fel­fe­dő tú­rák s még száz­fé­le öt­let, dísz­let, jel­mez és szó­ra­koz­ta­tó szi­por­ka.
Az Egye­te­mi Könyv­tár mun­ka­tár­sai öröm­mel és vá­ra­ko­zás­sal ké­szül­nek az esz­ten­dő­nek e ki­tün­te­tett éj­sza­ká­já­ra. Min­dent meg­tesz­nek majd, hogy ön, ked­ves ol­va­só né­ha lá­bán érez­ze a sa­rut, ke­zé­ben a pál­ma­ágat, érez­ze a fá­ra­ók át­ká­val ter­hes sír­kam­rák le­he­le­tét, káp­ráz­tas­sák el az ale­xand­ri­ai könyv­tár kin­csei, és fe­led­kez­zen be­le egy athé­ni pi­ac bo­hó­kás vá­sá­ri ko­mé­di­á­já­ba.
Hi­szik, hogy lá­to­ga­tó­ik új­ra ar­ról győ­ződ­nek meg majd: a könyv­tár­ba jön­ni jó...