Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Trapp-Nap egyik, hagyományosan megrendezett kari naphoz sem hasonlítható, ugyanis a rendezvény megszervezése nem más, mint egy záró feladat a tanárképző harmadéves testnevelés-rekreáció szakos hallgatói számára – tudtam meg Rácz Ildikótól, aki második éve segít a hallgatóknak a minél sikeresebb szervezőmunka elvégzésében. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy ez nem is olyan nagy kunszt, leírom milyen feladatok vártak az idei harmadévesekre. Jó házigazdaként vendégül kellett látniuk az összes testnevelés szakos főiskolai hallgatót egy ebédre, ami mintegy 450 éhes szájat jelentett, a gulyásleveshez és a réteshez pedig, hogy senki ne lógjon ki a sorból, illetve, hogy senki ne egye le az otthoni ruháját, ugyanennyi darab egyenpóló is dukált.

 

A férfi balettkar és az elbűvölt nézők. Fotó: Segesvári Csaba

 

A rendes vendéglátó nem csak ételről, hanem jó hangulatról is gondoskodik, no meg a vendég megmozgatásáról, ha már egyszer testnevelés szakosokról van szó. Már korán reggel igazi sztárvendégek kötötték le a jelen levők figyelmét, hiszen a rendezvényt Kásás Zoltán, a magyar férfi vízilabda válogatott másodedzője nyitotta meg, míg az évfolyamokra váró sorversenyek előtti bemelegítést az intézmény egykori tanára, a Nemzeti Sporthivatal Rekreáció és Sportosztályának vezetője, Csejtei Andrea vezényelte le. Az előbb említettek mellett a programot Galambos Gábor, a JGYTF főigazgatója is megtisztelte jelenlétével, aki elégedetten nyugtázta a látottakat. Igazi érdekességet jelentett Bán Sándor, valamint Sztojka Ibolya élménybeszámolója. Előbbi még mindig a tanszék oktatója ugyan, de már öt éve Dél-Afrikában él, ahol a helyi úszóválogatottat készíti fel a különböző világversenyekre. Utóbbi pedig még csak ősztől lesz a Főiskola levelező tagozatos hallgatója, de már szintén sokat látott a világból, hiszen legutóbb Irakban teljesített katonai szolgálatot. Az előadások mellett idén sem maradhattak el az évfolyamok közötti sorversenyek, tanárparódiák, amelyek már hagyományosan nagy presztízzsel bírnak. Az órán tanultak ezúttal egyik évfolyamnak sem jelentettek túl nagy előnyt, hiszen a lufifújás, a képösszeragasztás, és a többi számos, kreatív feladat elsajátítása nem része a tantervnek. A rutin viszont úgy látszik ezúttal is jól jött, ugyanis az évfolyamok közötti pontversenyt végül a végzősök nyerték, méghozzá nagy fölénnyel. Úgy látszik az idei negyedévesek igazán kitettek magukért, hiszen a korábbi Trapp-Napokon nem a legfelsőbb évesek képviseltették magukat a legnagyobb számban. A hallgatók a feladatok kiötlése során igyekeztek tanáraikat is aktivizálni, ezért oktatói státusztól függően különféle plusz pont járt azoknak, akik a legtöbb egyetemi oktatót tudták kicsábítani a Topolya sorra. A hallgatók, ha már egyszer kiinvitálták tanáraikat a Nagyállomás mellé, többet közülük szembesítettek is, vélt vagy valós önmagukkal. A tanárparódiák mindegyike nagy nevetést váltott ki a nézőkből, hogy ki mennyire ismert magára, már más kérdés. A mozgalmas napot közös karaoke, valamint az eredményhirdetés zárta, amelyen a sorverseny résztvevői mellett a legjobb sporteredményeket elérő oktatókat, hallgatókat és csapatokat is díjazták. Annak a hivatalos értékelése, hogy az idei szervezőgárda milyen munkát végzett, még nem történt meg, ám e sorok írója szerint a lelkes hallgatók csakis dicséretet érdemelnek, hiszen egy remek hangulatú sportnapot hoztak össze, több száz diáktársuk legnagyobb megelégedésére.