Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Az újraélesztési mozgalom elsősorban a hirtelen halált elszenvedő betegcsoport megsegítésére szerveződött.

 

– Hogyan alakult ki a magyarországi újraélesztési mozgalom?
– Magyarországon nem olyan régen, 2001-ben jött létre az újraélesztési társaság. Belgyógyászok, kardiológusok, intenzíves specialisták és a mentőszolgálat alkotják a legfontosabb pilléreit. A nagyvilágban már igen komoly múltra tekint vissza a mozgalom, a múlt század elején, illetve közepén már létrejöttek hasonló szervezetek. Megfigyelték, hogy meg lehet menteni az intézetekben fekvő betegeket, ha gyorsan érkezik a segítség, s elvégzik az alapvető életfenntartó, újraélesztő tevékenységeket. Az újraélesztést olyan betegeken is végezhetjük, akiknek súlyos, gyógyíthatatlan alapbetegsége van; ilyenkor a kérdés filozófiai nézőpontból is vizsgálható: kell-e, szabad-e egy rövidke idővel megtoldanunk a beteg szenvedéseit? Az újraélesztési mozgalom azonban elsősorban a hirtelen halált elszenvedő betegcsoport megsegítésére szerveződött.
Orvosi értelemben hirtelen az a halál, amely a panaszok kezdetétől számított egy órán belül következik be. A hirtelen halál egyúttal váratlan halál is. Nyilvánvalóan nagyobb százalékban érinti a szívbetegeket, akiknek korábban volt már infarktusuk, illetve csökkent a szívműködésük teljesítménye, viszont ilyen betegek az egész társadalomhoz viszonyítva nem sokan vannak. A legtöbb hirtelen halál épp ezért az átlagpopulációban történik, így nem lehet az újraélesztési kérdést a kórházakra leszűkíteni. Az igazán nagy falatot a kórházon kívüli terület jelenti: a hirtelen halál húsz százaléka közterületen, nyolcvan százaléka sajnos otthon következik be. A közterületi eseteken segíthet a laikus újraélesztés, azaz, ha az utca embere képes bizonyos alapvető támogatást (nyomás, belélegeztetés) nyújtani. Az újabb tendenciák azt mutatják, hogy a mellkaskompreszszióra eshet a nagyobb hangsúly a következőkben.
– Hogyan lehet az embereket felkészíteni az efféle helyzetekre?
– Magyarországon laikusok számára tradicionálisan a mentőszolgálat oktatja az újraélesztést. Fontos, hogy a laikus tudja, mi a teendő: késlekedés nélkül mentőt kell hívni, s elkezdeni a mellkasnyomást. A skandináv országokban huszonöt-ötven százalék között van az utcai emberek beavatkozásának aránya, nálunk három-öt százalékban kezdenek segíteni. A mentőszolgálat tevékenységében is az időfaktor a legfontosabb: amikor egy ember összeomlik, halálos ritmuszavar lép fel, akkor percenként tíz százalékkal csökkennek az újraélesztés esélyei.
Az Egyesült Államokban egyébként az először a helyszínre érkező egységeket (tűzoltóság, rendőrség) már felszerelték olyan defibrillátorokkal, melyek elektromos ütéssel szüntetik meg a ritmuszavart. Léteznek ugyanis automata vagy félautomata defibrillátorok, melyek önálló komputeres szisztémájuk révén ritmusanalízist végeznek, s adott esetben vagy jelzést adnak a használónak, hogy egy gombnyomással szüntesse meg a ritmuszavart, vagy már ezt is maguk végzik el. Ezek mintegy 2500 dollárba kerülnek. Magyarországon egyelőre csak a budapesti tűzoltó-parancsnokság rendelkezik ilyen eszközökkel. Nyilvánvalóan a laikusok számára elegendő, ha alapszintű újraélesztési ismeretekkel rendelkeznek, az orvosoknak viszont ennél többet kell tudniuk. A társaságunk támogatja azt a képzési formát, melynek révén nemzetközileg akkreditált, emelt szintű újraélesztési képesítést szerezhetnek a magyar orvosok. Emellett igyekszünk a köz figyelmét folyamatosan erre a kérdésre irányítani, hiszen a közhiedelemmel ellentétben nem az amerikaiak lépik át az utcán fekvő embert, hanem inkább mi, magyarok...
– Elnökként melyek lesznek a legfontosabb feladatai a következőkben?
– Négy évre szól a mandátumom. A szervezet munkacsoportokra oszlik, melyeknek egymással összefüggő, de azért jól definiálható feladataik vannak: például a kórház előtti ellátás, a mentőszolgálat funkciója, az automata defibrillátorok elhelyezése, ennek megszervezése, a gyermek-újraélesztés, a postresuscitatiós helyzet kezelése stb. Ezek munkáját kell öszszehangolnom, valamint az említett, nemzetközi szintű újraélesztési tanfolyam szervezését és a társaság szakmai lapjának szerkesztését kell felügyelnem.
Anyagilag nem túl rózsás a társaság helyzete, a működésünk alapját a tagdíjak jelentik. Az orvosok fizetése azonban csak szerény tagdíjat tesz lehetővé. Szponzorokat keresünk, és valószínűleg egy alapítványt hozunk létre a társaság irányítására, mely szponzorálási szerződéseket kötne az újraélesztésben érdekelt cégekkel. Kikről lehet szó? Az újraélesztés sajnos nem akkora üzlet, mint egy hosszú éveken át tartó gyógyszeres kezelés. Elsősorban a defibrillátorokat gyártó cégeket célozhatjuk meg.
– Magyarország mennyire jól ellátott defibrillátorok terén?
– A mentőszolgálat mentéssel foglalkozó része jól felszerelt és kiképzett – persze nem a laikusok számára készített automata eszközökkel. A betegszállítással foglalkozó mentők már nincsenek ilyen jó helyzetben, ezeket érdemes lenne automata gépekkel felszerelni. Magyarországon a betegszállító kocsik kevesebb mint egyharmada rendelkezik csak ilyen eszközökkel.
– A társaság mottója, hogy az újraélesztés nem hőstett, hanem eszköz, mellyel a betegeket segítik…
– Ez így van, ettől függetlenül viszont a „hősi máz” annyiban segíthet, hogy felhívja a közvélemény figyelmét az újraélesztésre. Szentül hiszem, hogy a sürgősségi intenzív érdekében az utóbbi időben a legtöbbet a Vészhelyzet című kommersz butaság tette, mert ráirányította az emberek érdeklődését erre a kérdésre!