Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

József Attila tanulmányai Szegeden – a szegedi egyetem József Attila korában címmel rendezett az SZTE Szaklevéltára tudományos konferenciát október 12-én. A konferenciát Pukánszky Béla oktatási rektorhelyettes nyitotta meg. Rövid köszöntője után Zsidi Vilmos levéltárvezető (BCE Egyetemi Levéltár) előadása következett. Beszéde elején ő maga jegyezte meg, hogy látszólag kissé távolról indítja a témát. És tényleg, hiszen előadásában a felsőoktatási levéltárak szerepét ismertette a hazai egyetemtörténeti kutatásokban. (József Attila szelleme még megidézésre várt.) Ha valaki ekkor esett volna be az aulába, könnyen azt hihette volna, hogy rossz helyen jár, és sűrű bocsánatkérések közepette (vagy csendben) hátrált volna ki a teremből.
Mader Béla, a SZTE Egyetemi Könyvtárának főigazgatója azt mutatta be előadásában, hogy milyen volt egyetemünk könyvtára az 1920-as években. (József Attila szelleme felpattant a kispadról, és elkezdett bemelegíteni, hiszen a kor már stimmelt.) Kitért arra, hogy 1921-ben csak a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanárainak nagy része költözött Szegedre, az egyetem könyvtára azonban nem. Ismertette, miként jött létre az Egyetemi Könyvtár Szegeden, elmondta, hogyan szerezték be a köteteket, mennyit vásároltak, illetve milyen adományokat kaptak. Egy anekdota szerint akadtak olyan professzorok, akik az általuk még Kolozsváron kikölcsönözött könyveket már a szegedi könyvtárba hozták vissza – sajnos ezen a módon került a legkevesebb kötet a könyvtár állományába. (Érdekes előadás volt, de József Attila szelleme ekkor már készen állt, hogy pályára lépjen!)
Péter László nyugalmazott egyetemi tanár (SZTE Modern Magyar Irodalmi Tanszék) József Attila és a szegedi egyetem kapcsolatáról tartott rendkívül alapos előadást. Túl is lépte a számára kijelölt időkeretet, de megérdemelten, hiszen a József Attiláról szóló konferencián ez volt az egyetlen(!) olyan előadás, amely a költőt állította középpontjába, és nem az egyetem valamely intézményét vagy József Attila egyik professzorát. Előadása olyannyira részletekbe menő volt, hogy mindössze az általa érintett témák egy részének felvillantására vállalkozok. Megtudhattuk egyebek mellett azt, hogyan történt József Attila felvétele az egyetemre, milyen órákat vett fel és kiknél, mikor kapott dicséretet és kitől, mikor hol lakott, mikor volt beteg vagy volt híján a pénznek, milyen rendszerességgel étkezett, kik jártak vele együtt egyetemre, milyen körülmények között távozott Szegedről, stb. – és ez a satöbbi még tényleg sok mindent takar. Mindent összevetve egy rengeteg idézettel és adattal megtámogatott, jól felépített előadást hallgathattak végig a jelenlévők.
Még délelőtt került sorra Barna Gábor, a Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék tanszékvezető docensének Hermann Antal munkásságáról és a szegedi néprajzoktatás kezdeteiről szóló előadása, valamint Pálfy Miklós, a Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszék tanszékvezető docensének előadása a francia szakos képzés megindulásáról és Tóth Béla munkásságáról. Délután adott elő Mezősi Gábor (Kogutowicz Károly munkássága és a szegedi földrajzoktatás kezdetei), Gyémánt Iván (Ortvay Rudolf kutatói és oktatói tevékenysége és a szegedi fizikai képzés kezdetei), Szögi László (Hazai felsőoktatási helyzetkép az 1920-as években), Németh Miklós (A Magyar Nyelvészeti Tanszék megszervezése és Horger Antal nyelvészeti munkássága) és Mészáros Edit (A Finnugor Nyelvészeti Tanszék megindulása). Az előadásokból a szegedi egyetem első éveit ismerhették meg a konferencia résztvevői: egy fiatal, kialakulóban levő egyetemét, amelynek falai közt a szintén fiatal József Attila az 1924/1925-ös tanévet töltötte.