Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2005

15. szám - 2005 október 3.

Fókusz

Alkalom

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Állsz valahol a városban. Egyik kezedben a rozsdabarna programfüzet, másik kezedben egy, a tanuláshoz is megfelelő neon szövegkiemelő, hogy kihúzd, amit érdekesnek tartasz, érdemesnek a figyelemre. És nem kell sok időnek eltelnie, hogy az okker árnyalatú borító egy csupa élénkszín belsőt takarjon.
De ekkor rájössz, hogy képtelen leszel majd mindenütt ott lenni, mert hiába határtalan a lelkesedés, véges az idő.
De most nem erről akarok beszélni. Nem arról, hogy milyen megrázó élmény lehet az arra érzékenyek számára az Őszi Kulturális Fesztivál barokkosan terjengő programjainak áradatával való szembesülés, ahogy, emlékszem, elsőre az volt nekem is; nem mintha az efféle örömöt ki lehetne, vagy érdemes volna kinőni. A készülődés, majd pedig az ottlét örömét. Azt, ami igazán fontos.
Szegedi egyetemista nem panaszkodhat, pontosabban ebből a bizonyos szempontból nem, a többi dologról pedig ne beszéljünk, vagy legalábbis most ne… Szóval szegedi egyetemista nem panaszkodhat, hogy az idejét nem tudja hogyan eltölteni – ősszel fesztivál, tavasszal fesztivál, valóban színvonalas és nem csak gazdag programok jönnek úgymond házhoz, melyeknek sora szinte teljesen lefedi a szorgalmi időszak idejét. Mert az egyetem alatt nem az, vagy nem csak az a fontos, amit megtanulsz, fontos, ha nem fontosabbak az esték, beélni a várost, megismerni az idegent, még akkor is, ha eddig is szegedi voltál. Mert mint minden közhely, az is igaz, hogy az egyetem: város a városban. Nehezen meghatározható autonómiáját pedig többek között éppen ezek a programok adják, jobb szó híján: a fesztivál programjai.
Ha pedig túltettük magunkat a bőség zavarán, ha már nem foglalkozunk az egyszerre zajló, de minket egyaránt érdeklő események ütközéseivel (akár, ha órákat vennénk fel, nem?), elkezdhetjük a programról programra járást. Mert nem az a fontos, hogy hol nem vagyunk éppen, hanem az, hogy hol igen. Az Őszi Kulturális Fesztivál: alkalom. Alkalom arra, hogy barátokká váló tömegekkel együtt szorongj kávéházakban, koncerttermekben, nézőtereken – mert nincs hálásabb dolog, mint nézőnek lenni, engedni, hogy a szem előtt bármi megtörténjen. Mert az, hogy itt vagyunk, éppoly fontos, mint a programok sora.
A Fesztivál: alkalom.
Mert nincs jobb annál, mint átélni azt, amire emlékezni is jó lesz.

Turi Tímea