2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  8. szám - 2005 április 18.  --  Fókusz
Ha tetszik, ha nem, dönteni kell
A Gazdaságfejlesztési Intézet oktatói és diákjai nemrég értek a végére egy igen fontos kutatásnak. Az egyetem és a helyi gazdaság kapcsolatát, lehetőségeit térképezték fel. A felmérés eredményeit Lengyel Imre, a Regionális Gazdaságfejlesztési Szakcsoport tanszékvezető egyetemi tanára foglalta össze.
 
Manapság már majdnem úgy kell vezetni egy várost, mint egy nagyvállalatot. Fotó: Segesvári Csaba
 
A nagyvállalatok és a nyugati, esetleg budapesti egyetemek gyümölcsöző együttműködéseiről szép tanmeséket olvashatunk a sajtóban, abban viszont nem vagyok biztos, hogy a helyi cégek vezetőinek a fantáziáját megmozgatják ezek a sikertörténetek. Tévedek?
– Nem. Másfél éve Szabó Gábor rektor úr kért fel bennünket, hogy vizsgáljuk meg az egyetem és a helyi gazdaság kapcsolatrendszerét. Ez az általam vezetett Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézet profiljába vág, hiszen mi hasonló kutatásokat végzünk, és hasonló tárgyakat tanítunk. Megvizsgáltuk, hogy a helyi gazdaságban vannak-e olyan vállalatok, olyan üzletágak, amelyek szorosan együtt tudnának működni az egyetemmel, hogy ennek eredményeként az egyetem a helyi munkahelyteremtésben, vállalatok létrehozásában aktív szerepet töltsön be. A kutatás egy éve indult el, előtte fél évig egyeztettünk a helyi vállalati vezetőkkel, megpróbáltunk finanszírozókat találni, de végül kiderült, hogy a szegedi vállalatok nem hajlandók támogatni a programot, és nem érdeklődnek az egyetem iránt. Ha az együttműködésről kell beszélni, akkor szívesen elmondják, hogy milyen jó lenne, de ha konkrétumokról van szó, akkor lankad a lelkesedés. A kutatást végül az egyetem finanszírozta. A magyar vidéki intézmények többségében már végeztek hasonló kutatásokat. A mi sajátosságunk az, hogy egy amerikai, a Harvard egyetem által irányított, 2001-es innovációs klasztervizsgálat tematikáját adaptáltuk a magyar viszonyokhoz, tehát megpróbáltunk tudományos szempontból is követni a világszínvonalat. Ismereteim szerint ilyen igényességgel itthon még nem vizsgálták a gazdaság és az egyetemek viszonyát.
A többi egyetem eredményeinek ismeretében talán meg lehet válaszolni a kérdést: szegedi jellegzetesség a gazdasági szereplők érdektelensége?
– A kutatás keretében elemeztük a nemzetközi tapasztalatokat is, és kiderült, hogy elmaradott régiókban máshol sem alakul ki erős kapcsolat a gazdaság és az egyetem között, mert az elmaradott régiókban a gazdaság kiszolgáltatott helyzetben van, kívülről vezérelt. A vállalati döntési központok, melyek kutatást tudnának rendelni, innovációs fejlesztéseket tudnának irányítani nem a fejletlen, hanem a fejlett régióban működnek.            
Erre nagyon érzékletesen rávilágít a közismert kínai lista, ahol a mi egyetemünk a legjobb magyar egyetemként szerepel. Körülbelül 170 európai egyetem van a listán, és az első 125-ből csak kettő fekszik elmaradott régióban, az egyik a szegedi, a másik egy dél-olasz. Európában sincs gyakorlat arra, hogy ennyire fejletlen régióban, mint a dél-alföldi, intenzív kapcsolat alakuljon ki a helyi cégek és az egyetemek között.
A vállalatok szerint az együttműködés hiányának legfőbb oka az, hogy a képzési struktúrák kialakításánál nem veszik figyelembe a piaci szféra igényeit.
– Ebben sok igazság van. Azt tapasztaltuk, hogy az elmaradott régiókban a közszférának próbál képezni az egyetem, messziről érkeznek a hallgatók, és messzire is mennek, mert helyben nem találnak munkát. Azt viszont bíztató jelként értelmezhetjük, hogy több helyen sikerült ezt a korlátot áttörni, amikor a régió fejlődésnek indult, az egyetem generáló szerepet tudott betölteni a gazdaságban. A generáló szerep azt jelenti, hogy a képzési struktúra is megváltozott. Mivel a helyi vállalatok nem tudták tömegesen felvenni a végzősöket, az egyetemek hoztak létre tudományos és ipari parkokat, ahová olyan tudásintenzív cégek települtek be, melyek alkalmazni tudták a frissen végzetteket. Ez a modell azonban két olyan feltételt támaszt, melyben Szeged sajnos kevésbé erős, az egyik, hogy a hallgatóknak biztos vállalati ismeretekkel kellett rendelkezniük, a másik, hogy magas szintű műszaki tudással. Tehát az egyetem akkor tudja a helyi gazdaságot élénkíteni, ha képzési szerkezetében megerősödnek a vállalatokhoz szükséges szakemberképzések. Szegednek még akad behoznivalója ezen a téren.
Amikor egyik előadásában a regionális gazdaságtanról beszélt, megemlítette, hogy ideje lenne Szegedet olyan szinten elhelyezni Európa városai között, amilyen valójában. Mit ért ezen?
– A lokálpatrióták többsége úgy gondolja, hogy Szeged nagyváros, megpróbálják akár Cambridge-el, akár más nagy tudományos centrumokkal összevetni. A nemzetközi összehasonlítás azonban arra mutat rá, hogy Szeged közgazdasági értelemben kisváros, egy ilyen 150-160 ezer lakosú városban nem éri el a kritikus tömeget az üzletemberek, a sikeres menedzserek, a sikeres tanácsadók és a sikeres vállalkozók száma. A nemzetközi tapasztalat szerint, a kisvárosban hosszabb érdekegyesítő folyamatot követően kell eldönteni, hogy melyik az a két-három húzóágazat, amelynek fejlesztését a város, az egyetem, a helyi közvélemény is elfogadja. A döntés nem könnyű feladat, hiszen felelősséggel és kockázattal jár, de nem halogathatjuk, dönteni kell.
 
A városvezetésnek aktív gazdasági szerepet kell vállalnia.

Ezen ágazatok meghatározásában az egyetemnek kiemelt szerepe lehet.
– Igen, és ezt nemcsak azért mondom, mert az egyetemet képviselem. Európában és a világban jelentős gazdasági átalakulás zajlik, a fél évszázaddal ezelőtt történt mezőgazdasági leépítéshez tudnám hasonlítani, csak most a feldolgozóiparban játszódnak le hasonló folyamatok. Az EU-ban tavaly elfogadták a feldolgozóipar Kelet-Európába és Ázsiába települését szorgalmazó dokumentumot. 15-20 év múlva a feldolgozóipar aránya 6-8 százalékra csökken, és tudásalapú gazdaság kerül előtérbe. A tudásalapú gazdaság pedig kvalifikált, több nyelvet beszélő, modern üzleti ismeretekkel rendelkező diplomásokat követel meg. Én úgy látom, Szegednek néhány tudásintenzív iparág és az üzleti szolgáltató szféra igényei szerinti minőségi oktatás lehet a kitörési pontja. Ez pedig egyértelműen az egyetem pozícióit javítja.
Szegednek megvannak az erősségei, például a természettudományok, az orvostudomány. Ön szerint mik lehetnek ezek a kitörési pontok?
– Az elöregedő, de hatalmas elkölthető jövedelemmel rendelkező Európában az élettudományok és az egészségipar nagy jövő elé néz. Egyre többet költenek az emberek az egészségük megőrzésére, hamarosan az egészségipar lesz az egyik legjobban jövedelmező üzletág.
Ezen a területen Szeged világszínvonalú tudományos, de harmatgyenge innovációs bázissal bír. A Szegedi Tudományegyetem kutatói, publikációi világszinten is kiemelkedők, de az innovációs bázis, vagyis az, ami ebből üzletileg helyben hasznosul, nagyon kevés. Fontos, hogy az eredményeink ne csak néhány kutató fejében létezzenek, ne csak publikációkban jelenjenek meg, hanem termékké, szolgáltatássá váljanak, ezáltal munkahelyek jöjjenek létre, hogy a fiatalok el tudjanak helyezkedni. Csak úgy tudunk túllépni ezeken a problémákon, ha megerősítjük az üzleti és a műszaki ismeretek oktatását, illetve a kutatók és az üzleti szféra kapcsolatát.
Nemrég a Siemens vezetője azt nyilatkozta a Világgazdaságnak, hogy informatikus menedzsereknek pályázatot hirdettek Szegeden, de nem találtak megfelelő szakembereket, ezért máshonnan kell áttelepíteniük. Ebből is látszik a tanulság: hiába tanul a városban rengeteg informatikus, hiába a kiváló tudományos bázis, ha az innovációs készség, ami az informatikusból vállalkozót, vállalatvezetőt kovácsol, egész más ismereteket követel meg.
Azt gondolná az ember: hol találnának a cégek kiváló szakembereket, ha nem az egyetemek környezetében.
– A hagyományos szemlélet szerint ez igaz, de a vállalatvezetés olyan készségeket követel meg, melynek tíz végzett hallgatóból csak ketten-hárman felelnek meg. A jó hír az, hogy ezek a készségek fejleszthetők. A lényeg, hogy tíz végzősből öt-hat tisztában legyen a piaci folyamatokkal, az üzletmenettel, hiszen akkor többszörösére nő az esélye, hogy sikeres vállalkozást hozzanak létre. A sikeres vállalkozók arányát többszörösére lehet emelni, ha a képzés során tudatosan készítjük fel őket az üzleti szférába való belépésre. Sajnos ennek Szegeden több akadálya van. Az egyik a szűkös közgazdasági oktató kapacitás. A gazdaságtudományi a legkisebb kar az egyetemen, de országosan is ez a legkisebb közgazdasági kar, a legkevesebb nappalis hallgatóval. Nincsenek meg hozzá a feltételeink, hogy a gazdasági ismeretek tömeges oktatására térjünk át.
Ha az eurorégiók szemszögéből közelítünk a témához, akkor nincs késlekednivalónk, hiszen nagyon kiélezett versenyhelyzetben találtuk magunkat. Elég Temesvárra tekintenünk.
– Amikor a 80-as évektől a globalizációs folyamatok felpörögtek, kiderült, hogy korábban a városok teljesen passzív szerepet töltöttek be a gazdaságban, iskolát építettek, intézményfenntartásokkal foglalkoztak, utakat aszfaltoztak. A 90-es évek elején ismerték fel, hogy a városvezetésnek aktív gazdasági szerepet kell vállalnia, meg kell próbálnia letelepíteni a vállalatokat, és együtt kell működnie a vállalkozókkal. Fel kell térképezniük, milyen képzést igényelnek, mire van szükségük. Ez aktív vállalkozásszervező funkció, és ha ezt nem vállalja fel egy város, akkor nem jönnek létre új munkahelyek, stagnálni fog a gazdaság. 2000-ben Rechnitzer Jánossal írtunk egy könyvrészletet a városok versenyképességéről, és nagy felhördülést váltott ki, hogy Szegedet a hanyatló és leszakadók közé soroltuk. Ez az eredmény egyébként egy kicsit a nemzetközi szereppel is összefügg. Szeged kisváros, ezért nagyon koncentrált kapcsolatrendszerre, információáramlásra van szüksége. Temesvár egyrészt meghaladja a kritikus tömeget lakosságszámával, másrészt aktívabb gazdaságszervező szerepet vállalt fel. Tudatosan próbál gazdaságszervező központtá válni.
Úgy érzem, hogy Szegeden a hangadó körök (nemcsak a politikusok) nem fogadják el, hogy a mai globális viszonyok között egy városnak aktív politikát kell folytatnia. Minden város vetélkedik, minden második, harmadik lesz csak sikeres, és az a város fejlődik, amelyik nagyon tudatosan kidolgozza gazdaságfejlesztési stratégiáját. Manapság már majdnem úgy kell vezetni egy várost, mint egy nagyvállalatot, viszont a város nem vállalat, nagyon erős koordináló szerepre van szükség, bevonva az egyetemet, de a kamarákon keresztül a vállalkozókat is.
Nem gondoltam, hogy ilyen borús jövőképpel kell zárnom az interjút. Tud mondani valami vigasztalót is?
– Nem akarok senkit elkedvetleníteni, szerintem sem kell túl sötét jövőképpel számolnunk. Bízom benne, hogy az ország fejlődés előtt áll, amit az EU-s támogatások felgyorsítanak. Egyre nagyobb teret nyer az új generáció, mely nem az esti tanfolyamokon, esetleg a piacgazdaság kritikáján keresztül ismerkedett a közgazdaságtannal. Ők képesek Brüsszellel együttműködve szakértő módon szervezni a gazdaságfejlesztést. Ha úgy akarjuk, öt-tíz éven belül levezényelhetjük a generációváltást, ha nem akarjuk, akkor a multinacionális vállalatok fogják kikényszeríteni. Szegednek nagy előnye, hogy a fiatal korosztályok legjobbjai a fél országból idejönnek, évente nagyon sok tehetséges fiatal kap diplomát, akik közül sokan szeretnének itt maradni. Ha az üzleti életben is hasznosítható ismereteket oktatunk, akkor ez az állandóan újratermelődő humán erőforrás fellendítheti a város gazdaságát, amennyiben megfelelő gazdaságfejlesztési programokkal a szükséges háttérfeltételek is kialakulnak.
Csécsi László

optika003_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár