Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A minisztériumtól kapott normatíva még az oktatóink fizetését sem fedezi. Fotó: Segesvári Csaba

 

– Dékán úr, a tavalyi tanévben komoly vitákat váltott ki az új érettségi-felvételi rendszer az Általános Orvostudományi Karon is. Most, hogy túl vagyunk az új eljárási rend debütálásán, mit mutatnak a tapasztalatok?
– Alapvetően kedvező a kar helyzete, mivel emelkedik az orvosi szakma ázsiója. Az Oktatási és az Egészségügyi Minisztérium is felismerte, hogy orvoshiányra kell felkészülni, mert megindult az orvosok kivándorlása nyugat felé. Mindebből kifolyólag szerencsére 20-25 százalékkal növelték a keretszámunkat. Ami az új felvételi rendszert illeti, úgy gondolom, hogy az orvosi hivatás olyan szakma, amelyet bárki meg tud tanulni, aki normális képességekkel rendelkezik és elvégezte a gimnáziumot. Éppen ezért bárkit elfogadok, aki bekerült az egyetemre, s mi azt megtanítjuk az orvosi szakma csínjára-bínjára.
– Ön korábban felvetette, hogy az orvosképzést folytató intézmények hozzanak létre egyfajta visszajelzési rendszert, mely a különböző középiskolákból érkező hallgatók felvételi pontszámát és egyetemi teljesítményét hasonlítaná össze. Mire szolgálna egy ilyen rangsor?
– Az orvoskari dékánok megegyeztek ennek a rendszernek a bevezetésében. A rangsor egyfajta jelzést adhat a középiskoláknak. Ha egy intézmény tartósan az utolsók között szerepel majd, akkor az el kell, hogy gondolkoztassa az igazgatót és a szülőket is, hogy van-e értelme abba a gimnáziumba küldeni a gyerekeket…
– Az idén örvendetesen sok külföldi jelentkezett az angol, illetve a német nyelvű orvosképzésükre. Mi lehet a külföldiek képzésében a további irány? Kérdezem ezt annak tükrében is, hogy Szabó Gábor, az egyetem rektora az utóbbi időben többször nyilatkozott arról, milyen fontos, hogy egyre több és több külföldi hallgató érkezzen Szegedre.
– Nézze, köztudott, hogy az egyetemek financiális problémákkal küzdenek. A külföldiek tandíja nélkül az orvoskart sem tudnánk fenntartani. A minisztériumtól kapott normatíva még az oktatóink fizetését sem fedezi. Éppen ezért az angol és német nyelvű képzésben részt vevők által fizetett mintegy 700 millió forintból egészítjük ki a bérköltségeket. Ugyanakkor ezen a téren sajnos elértük a maximális befogadóképességünket.
 Több külföldi hallgatót sem a tantermi, sem az oktatói kapacitásunk nem bírna el. A következő időszakban azon a téren léphetünk előre, hogy egyre szigorúbban tudunk válogatni és egyre jobb hallgatókat tudunk felvenni. Szerencsére nagyon jó a Szegedi Tudományegyetem, s ezen belül az orvoskar tudományos híre, úgyhogy egyre többen jelentkeznek hozzánk.
– Ha már a kar tudományos híre, teljesítménye került szóba: tavasszal, az akkreditációs eljárás során arról lehetett olvasni, hogy ötven százalékkal emelkedett az ÁOK tudományos teljesítménye az elmúlt nyolc évben. Ez minek köszönhető?
– Két faktort tudnék mondani. Egyrészt az intézetvezetők, az intézetek és a kutatók egyre inkább a tudományos teljesítményre, illetve a publikálásra fókuszálják munkájukat. Egyre több intézetvezető, kutató látja be, hogy kutatásra pénzt ma csak úgy lehet kapni, ha valamiféle eredményt mutatnak fel. A másik tényező pedig az, hogy a PhD-képzés bevezetése rendkívüli mértékben fellendítette a kutatómunkánkat.

 

 

Elé kell menni a robbanásszerű fejlődésnek.

Benedek György Orvos, neurofiziológus. 1944-ben született Szegeden. 1968-ban végzett általános orvosként a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. 1972: laboratóriumi szakorvos diplomát szerez a SZOTE-n, 1979: a Budapesti Orvostovábbképző Egyetemen electroencephalográfusi szakképesítést szerez. 1982: az orvostudomány kandidátusa, 1992: az orvostudomány doktora lesz. 1986-tól a SZOTE (majd SZTE ÁOK) Élettani Intézetének tanszékvezetője. 2000-2003: Szegedi Tudományegyetem tudományos rektorhelyettese. 2003 óta az Általános Orvostudományi Kar dékánja.

 

 

– Létezik egyébként valamiféle kari ellenőrzési rendszer, mely publikálásra ösztönzi az ÁOK kutatóit, oktatóit?
– Az intézetvezetőket minden öt évben beszámoltatjuk. Ennél sokkal többet jelentenek azonban az emocionális ösztönzők. Minden évben összegyűjtjük és egy kötetben kiadjuk az orvoskari tudományos közleményeket, s ki lehet számolni, egy intézet vagy kutató hol áll a rangsorban. Az SZBK-ban, ahol először vezették be ezt a rendszert, még a portás is másképpen köszönt a rangsor élén állóknak, mint a hátul kullogóknak. Szintén fontos ösztönző lehet, hogy az elméleti intézeteket ötven százalékban a tudományos teljesítményük alapján finanszírozzuk. Szerencsére olyan kiváló szemléletű kollégákkal dolgozunk, akik megértették, hogy nem csupán pontgyűjtő versenyről van szó, hanem ami sokkal fontosabb: a kutatás fejlődéséről.
– A bolognai folyamatnak milyen hozadéka lesz a szegedi orvosképzés számára?
– Magyarországon kihagyták az orvosképzést a bolognai folyamatból. Ennek egyrészt az az oka, hogy nem vagyunk elég gazdagok a kétszintű képzés megvalósításához. Nem bírjuk el, hogy háromszor annyi embert tanítsunk az első három évben, mint a következő három esztendőben. Mi az első három évben nagyon alapos elméleti képzést nyújtunk. Nem lehet tehát három év után gyakorlati pályára (mentőorvosnak, ápolónak, stb.) elküldeni a hallgatókat. Másrészt meg kell említenem, hogy a magyar orvosképzés világszerte elismert. A minisztérium ezt átlátva úgy döntött, nem nyúl a képzéshez. Tette mindezt egyébként annak ellenére, hogy számos, gazdag országban (például az Egyesült Államokban, Ausztráliában vagy Olaszországban) már kétszintű orvosképzés működik.
– Más téma: a Szegedi Egyetemben is utaltunk már rá, hogy tervek készültek Szeged regionális egészségügyi központtá válásának elősegítésére, ehhez kapcsolódóan pedig a második Nemzeti Fejlesztési Terv segítségével új klinikai tömb létesítésére.
– Szeged gazdasága súlyos válságban van. Az ipar szinte teljesen kivonult a városból. Az egyetem és ezen belül az orvoskar által képviselt szellemi és gyógyító kapacitás olyan tartalék, amelyet ebben a helyzetben fel lehetne és fel is kell futtatni. A Délvidékről, a Bánátból, de egészen a Fekete-tengerig terjedő területről már most is a szegedi klinikákra járnak a betegek. Ha ezt tudatosan fejlesztjük, rengeteg új munkahelyet létesíthetünk. Ennek a nagy koncepciónak infrastrukturális része lenne egy új klinikai tömb, amely 21. századi színvonalú betegellátást biztosítana. A koncentrálódott szellemi kapacitás alkalmas lenne arra, hogy a gyógyszerkutatásban, a műszerkutatásban, az egészségtudományi kutatásokban is központtá tegye Szegedet. A tervek szerint a klinikakertben épülne fel az új tömb. A modern klinikai építészet ugyanis a nagy, magas klinikai tömbépület, s nem a pavilonszerű tömb építésének a híve. A modern klinikai ellátás feltétele, hogy minden funkció egy épületben kapjon helyet. Folynak természetesen ezzel kapcsolatban – egészen miniszterelnöki szintig – tárgyalások. Tudjuk, nem lesz sétagalopp, de vannak reális esélyei, hogy Szeged jelentős mennyiségű pénzt kapjon egészségipari és biotechnológiai beruházásokra.
– Az elmúlt időszakban komoly esemény volt a kar életében, hogy átadták az Onkoterápiás Klinika Sugárterápiás Részlegének bővítését. Miben áll ennek a jelentősége?
– Az orvostudomány iszonyatosan nagyot fejlődött az utolsó tíz évben. Ez a fejlődés mindenképpen biztató a rákos betegek túlélési esélyének szempontjából. A sugárterápia fejlődésével olyan lehetőségek nyíltak, amelyek segítségével olyan betegeket lehet megmenteni, akik húsz évvel ezelőtt biztosan halálra voltak ítélve. Az új beruházás átadása számokban is kimutatható javulást hoz majd a rákos betegek túlélési esélyeit illetően.
– Szintén nemrégiben tartották Szegeden a tizenegyedik magyar látásszimpóziumot. Milyen eredményekkel?
– Ez tulajdonképpen egyfajta öntevékeny, magától szerveződő összejövetel, amelyen a látással foglalkozó magyar szakemberek vesznek részt. Jelentősége, hogy interdiszciplináris, tehát a pszichológusoktól a szövettanászokon át a biokémikusokig mindenki jelen van. Fontos, hogy megismerhetjük egymás kutatásait és reflektálhatunk azokra. Hadd említsem meg, hogy Szegeden is nagyszerű, példamutató együttműködés bontakozott ki a látáskutatás területén az ÁOK és a lézerfizikusok, illetve a pszichológusok és a nyelvészek között.
– Áprilisban úgy döntött az Egyetemi Tanács, hogy az ÁOK-n belül működő fogorvostudományi szak helyett önálló Fogorvostudományi Kart kell létrehozni Szegeden. Dékán úr, ön szerint is fontos a külön fogorvosképző kar létrehozása?
– Mindenféleképpen! Minden tekintetben megérettünk a karalapításra. A kar megteremtése már teljes mértékben a törvényhozási procedúra függvénye. Ha elfogadják az új felsőoktatási törvényt, egyetemi szintre kerülhet a karalapítás. Most még magasabb szinten hoznak erről döntést, de természetesen nem kizárt, hogy a FTV elfogadásától függetlenül pozitív minisztériumi döntés szülessen a szegedi fogorvosképző karral kapcsolatban.
– Az utóbbi időben sokat lehetett olvasni arról, hogy tantervi változtatásokat, tantárgyfejlesztéseket terveznek az Általános Orvostudományi Karon. Miért van szükség a változtatásokra?
– Hatvan éve nem történt komolyabb változás az orvosképzésben. Közben az általános orvos funkciója teljesen megváltozott. Én harmincegynéhány éve végeztem, s arra képeztek ki, hogy önállóan tudjak fogat húzni, sebet ellátni, stb. Manapság az orvosi diploma belépőt jelent a szakorvosképzésbe, önálló tevékenységet nem lehet vele folytatni. A helyzetet tovább bonyolítja a kreditrendszer bevezetése. Nyilvánvaló, hogy csökkenteni kellene a leadandó anyagot, az órák és a vizsgák számát, de nagyon nehéz ezt megtenni, mert az egyes tanszékek finanszírozása a leadott órák függvénye. Meg kell határozni, mi az a tananyag, amit az általános orvosnak tudni kell végzéskor. Ez a tananyag nem lehet ugyanaz, mint amit a szakorvostól vagy a kutatótól elvárunk.    
– Arról is lehetett hallani, hogy az ÁOK molekuláris biológiai stratégiai programot hoz létre, hogy fejlessze a molekuláris biológiai oktatását és kutatását. Mi indokolja ennek az iránynak a felkarolását?
– Az orvostudomány fejlődése. A molekuláris biológia belépésével forradalmi fejlődés indult meg a biológiában. Már ismerjük az ember genetikai apparátusát, s ez alapjában meg fogja változtatni az orvostudományt is. A kar vezetése átlátta, hogy elé kell menni ennek a robbanásszerű fejlődésnek. Olyan szakembereket kell tehát kiképezni, akik tíz év múlva molekuláris biológiai laboratóriumokat vezetnek majd a klinikán, ahol bizonyos betegségek molekuláris biológiai alapú, teljesen újszerű gyógyítása folyhat.