Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2005

14. szám - 2005 szeptember 26.

Fókusz

Próba

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Szürke ősz, piszkos eső, hirtelen hideg. Három kollégista lány bevásárlókörútra indul a piaci bódék felé. A meleg holmik ugyanis többnyire otthon, egy idegen városban maradtak. Az úton zegzugos boltokba, tág kínai üzletcsarnokokba lehet menekülni a törött ernyő miatt nehezen elviselhető zápor elől. Van, ahol a beázott plafon egy hatalmas, víztől barna foltos fólia. Minden boltban ugyanolyan kabátok vannak: ugyanaz a műbőr, ugyanaz a flitter. Minden boltban ugyanaz a farmer. Mintha az ember csak azért lobbizott volna évtizedekig az iskolaköpeny eltörléséért, hogy aztán önmaga döntse el, hogy milyen kinézetben váljon a többihez hasonlóvá. Azt, hogy hogyan áll a mintás hátú dzseki, a sarokba állított homályos tükörben megnézheted.
Nézz be minden boltba, próbáld fel, ami tetszik.
Ha jó a méret, fizess és fuss.
Ha drága, várj az ösztöndíjig.
Mert ez is egy probléma. Az egyetemisták stílusa az alternatív szakadtság, mondja, aki még nem látott egyetemistát. A hallgatók nagy hányadának öltözködését azonban inkább az határozza meg, hogy az ösztöndíj idejével és mértékével legyen kompatibilis.
Évkezdés van, aki még nem iratkozott be, jegyekért lohol. Nem egyvalaki próbálkozik újabb szakkal, speciális képzéssel, hátha beválik. Van, aki az utolsó napig azon gondolkodik, melyik szakjaira iratkozzon be a három közül. Úgy próbálgatni a képzéseket, akárha ruha lenne. Próbálgatni, míg nem találod meg a megfelelőt, ami passzol hozzád, amire felteheted az életed.
Van olyan felsőbbéves, aki kétségbeesik a gondolattól, hogy már kifelé megy a képzésből. Semmire nincs elég idő. Sem a tanulásra, sem a bulira; az idő, amit az óra mér, nem arányos mindazzal, ami az emberre vár. Gyűlnek a kreditek, mennek az indexbe, a sok kicsi sokra.
Nincs idő élni, ha nem veszi észre az ember, hogy nem élni persze nem lehet.
Kollégista lány áll tágas vásárcsarnokban, a próbafülke egy kör alakú drótváz, melyről sárga drapéria hull alá. A függönyt műanyagcsipesszel lehet összekapcsolni, a saját ruhákat a földre lehet dobni – máshova úgyse menne. A blúz bő, a szoknya rövid, az ember úgy próbál ruhát, akár életet.
Ha jó a méret, fizess és fuss.
De soha ne vegyél rosszabb ruhát, mint amilyen éppen rajtad van.

Turi Tímea