Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Amikor nekem kellett először kollégiumba jelentkezni, körbekérdeztem a Szegeden tanuló ismerőseimet, hogy ki mit ajánl. Természetesen az öt ember legalább hat koleszt emlegetett a legjobbként, de jól döntöttem, dedrült ki később, és ezért most is hálás vagyok. Annak az embernek a véleményére hagyatkoztam, aki a legközelebb állt hozzám stílusban, habitusban, ízlésben, elvárásokban, úgy általában is. Nem mintha nem kaptam volna a kollégiumoktól prospektust, amint lehetett, de azok olyanok voltak, mint a pártok kampány alatti szórólapjai – mind olyan szépet írt magáról, hogy kedvem támadt egyszerre mindben lakni. Szóval, használhatatlanok voltak. Jelen pillanatban, sok egyéb cél mellett, ezt a gondot is le szeretné venni gyenge vállainkról a kormány: folyamatban van egy olyan rendelet készítése, amelynek keretei között az összes magyarországi felsőoktatási intézmény kollégiumát egy adott rendszer szerint pontoznák, így az egész országban egységes lenne a kollégiumok besorolása. A besorolás megközelítése olyan, mint a szállodáknál, csak nem minibárral és medencével mérnek, hanem valamivel hétköznapibb centivel.
A tervezet hátterében a 2005. május 23-án elfogadott – de az Alkotmánybíróság vizsgálata miatt hatályba még nem lépett – felsőoktatási törvény áll, amely a felsőoktatási támogatások részeként határozza meg a hallgatói juttatások körét, így a kollégiumi vagy lakhatási támogatást is.  Emellett a PPP keretében az intézményeknek lehetőségük nyílt magántőke bevonására az állami szolgáltatásokba, amihez azonban megfelelő jogszabályi hátteret is kell teremteni. A tervezet szerint ez az négyfokú kategóriarendszer arra is jó lenne, hogy az ország kollégiumait egységesen sorolják be, így – bizonyos keretek között meghatározott – egységes kollégiumi díjat kérhetnek a diákszállók az ott lakóktól.

 

Kérdés persze, hogy mennyire lesz mérvadó ez a kategorizálás. Fotó: Segesvári Csaba

 

Ebben a rendszerben az első, legalacsonyabb kategóriába sorolják azokat a kollégiumokat, ahol közös fürdőszoba van, legalább hárman laknak egy szobában és nincs felújítva az épület. A második kategóriába kerüléshez egyedi (tehát legalább két szobához tartozik egy illemhelyiség és egy zuhanyzó vagy fürdő) tisztálkodási lehetőséget kell biztosítani, egy-két fő lakhat egy szobában, de nincs felújítva az épület. A harmadik csoportba tartozó kollégiumok annyiban többek az előzőnél, hogy felújított vagy tíz éven belül helyreállított épületben élhetnek a hallgatók, a negyedik kategória szerencsés hallgatói pedig már új épületű diákszállót élvezhetnek, ami azonban a PPP keretében épült, tehát kollégiumi díja is borsosabb.
A legalacsonyabb szintű kollégiumok lakóitól hatezertől kilencezer forintig kérhet díjat a szállás, a legmagasabb komfortért tizennégy-huszonnyolcezer forintot kell majd fizetni a tervek szerint.
A besorolást tekintve az embernek az az érzése támad, hogy valójában már Magyarországra is az egy-két fős, saját fürdőszobával rendelkező kollégiumok a jellemzők, bár saját tapasztalataim ámulnak ezen a felvetésen. A szegedi diákszállók között is kevés akad, amelyik akár már a kettes kategóriának is megfelelne – feljebb ne is tekintsünk –, jobbára csak a néhány, számunkra luxusszint az, amit boldogítana ez a kettes besorolás. Másrészt az sem egyértelmű, hogy mit jelent a felújított épület – a folyosó kifestése vagy az új linóleum annak számít-e már, illetve ebben a differenciálásban nincs helye az internet-hozzáférhetőségnek, a konyhahasználatnak sem. Valamint arról sincs szó, hogy megnézi-e valaki, milyen az a fürdőszoba vagy konyha, vagy pedig ez lényegtelen. A tervezet végén „példálózó jelleggel” további differenciálási szempontokat is javasol az Oktatási Minisztérium, mint például a kollégium megközelíthetősége, távolsága az egyetemtől, tanulóhelyiség és szociális helyiség megléte vagy az internettel való ellátottság szintje – azt még nem tudni, ezek milyen súllyal esnek a latba, ha esnek.
Ezt a koncepciót küldték el az egyetemekhez júniusban, arra kérve az intézmények vezetői, hogy véleményezzék a tervezetet és egészítsék ki. Mint azt lapunknak Badó Attila rektorhelyettes elmondta, a Szegedi Tudományegyetem ezt meg is tette, de semmiféle válasz vagy reagálás nem érkezett még felvetéseikre. A szegedi egyetem szerint nagyobb helyi rugalmasságra lenne szükség, hiszen az egyes városok között is akkora a különbség, amit nem lehet négyfokú besorolással áthidalni, a kollégiumok pedig ennél is differenciáltabbak. Az egyetem kérte, hogy a kategorizálás ne csak egész kollégiumokra vonatkozhasson, hanem egyes szintek vagy szobák kaphassanak magasabb besorolást is, ha arra alkalmasak (ilyen lehetne például a Móra Ferenc Kollégium ötödik szintje, hol a többi emelettel ellentétben külön tusoló van a szobákban, és kevesebben is laknak egy helyiségben). Másrészt a rugalmasságra azért is szükség lenne, mert Szegeden vannak olyan kollégium szobák, amelyek a legalsó kategóriába tartoznak, de a hatezer forintos kollégiumi díj is soknak tűnik.
Szeged különleges helyzetben van az ország más nagy felsőoktatási városaihoz viszonyítva, mert nem sok olyan helység van még, ahol a település enynyire az egyetemistákból élne meg, mint itt. A helyi albérletpiacot figyelembe véve a harmadrendű kollégiumokban már hat-tizenötezer forintot, a negyedik kategória büszke tagjai pedig huszonnyolcezer forintig kérhetnek kollégiumi díjat, amiből Szegeden minden különösebb erőfeszítés nélkül lehet albérletet találni, különösen, ha többen vesznek ki egy lakást. Ha a nálunk mindenkinek járó lakhatási támogatást is beleszámoljuk az albérleti díjba, akkor akár egy kényelmesebb, az egyetemhez közelebb eső, élhetőbb lakást is találhat, aki keres, így hiába a kollégiumi társas élet vonzó zsizsegése, a nyugalom és a felnőttség illúziója mégis kifizethetőbbnek tűnik.
Így az a gimnazista, aki már továbbtanuláskor aszerint is választhat egyetemet, hogy hol jobbak a kollégiumok, Szegednek legfeljebb egy gyenge közepest strigulázhat be – ha ez a rendszer így marad. Kérdés persze, hogy mennyire lesz mérvadó ez a kategorizálás az eddig bevált körkérdéshez mérten, hiszen egy olyan hallgató véleménye, aki ismeri a kollégiumot, talán mégis többet jelent, mint egy szám a kollégium neve mellett. Lehet egy harmadosztályú éttermet jobban szeretni, mint egy másodosztályút, attól, hogy az utóbbinál tisztább az abrosz.