Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Nomen est omen – tartja a latin mondás. Magyarul valahogy így hangzik: egyáltalán nem mindegy, milyen napja volt a keresztapánknak, amikor születtünk, mert a név meghatározza a sorsunkat. Ez a bölcsesség mindenre és mindenkire vonatkozik, a kutyáktól a cégekig, az újszülöttektől az egyetemekig.
Akiben esetleg kétely merülne fel az állítás igazát illetően, annak az ÁOK egyik tanárát idéznénk, akinek néhány éve egy amerikai kollégája hívta fel rá a figyelmét, hogy a Szent-Györgyi Albert név igazi főnyeremény. Azontúl, hogy nagyon jól cseng a tudományos körökben, van még egy hatalmas előnye: a Google.com az elsők között jeleníti meg a Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrumot, ha az ember a „medical university” kifejezésre keres.
Ezek után nem is csoda, ha az egyetemeken valaki folyton azon töri a fejét, hogy ha már az állami támogatásokban nem bízhat az ember, legalább az ezeréves hiedelmek hozzanak valamit a konyhára. Szent-Györgyi Albert pozitívumairól már szóltunk, lásd még: József Attila, Juhász Gyula.
Sőt, még a karrier-tanácsadók sem mentesek ettől a babonától. A felvételizőnek azt szokták ajánlani, olyan helyre adják be a jelentkezési lapjukat, ahol a névben a következő varázsigék állnak: orvostudományi, gyógyszerésztudományi, műszaki, közgazdasági.
A névadási láz az egyetemi integráció előtti hónapokban érte el a csúcspontját, valóságos névvédelmi mozgalmak alakultak szerte az országban. Hol maradnak nemzeti nagyjaink? – kérdezték. Nehogy már nálunk is az legyen, mint Amerikában: University of Massachusetts, University of Ohio!– sorolták gúnyosan. De a fülük idővel hozzászokott az University of Pécs vagy a Miskolci Egyetem csengéséhez.
Persze találunk ellenpéldát is. Vannak intézmények, melyek büszkén vállalják fel a városuk nevét: „Egyetemünk névadója Magyarország egyik legrégibb városa” – mutatkozik be a Veszprémi Egyetem. „Itt működött az a káptalani főiskola, ahol a XIII. században a hét szabad mesterség mellett jogot is tanítottak. Ebben az iskolában képezték ki a korabeli magyar diplomatákat” – folytatják a város méltatását. Mert Veszprém nem egyszerűen egy közigazgatási egységet, hanem szellemiséget jelent, akár Pécs, Debrecen vagy Szeged, akár az egyetemek. Attól, hogy a város márkanevét már paprika vagy kolbász használja, az egyetemeknek nem kell szégyellniük. Arról nem is beszélve, hogy az egyetem és a város kapcsolata valós, nincs szükség történészi akrobatamutatványokra, hogy bebizonyíthassuk: a névadó és az intézmény sorsa egymásba gabalyodott valahol a történelem ködében.
A kutatók azonban így sem maradnak munka nélkül, az intézmények történetének feltárása, megalkotása még rengeteg feladatot ad. A Kárpát-medence elfoglalása után a magyar uralkodóknak azért kellett genealógiát építeniük, hogy bizonyítsák a területhez való jogaikat. Az egyetemeket ugyan nem fenyegeti az érdemeik elvitatása, ennek ellenére egy magára valamit is adó intézmény legalább két-háromszáz évre eredezteti vissza a történetét, néha elég nyakatekert érvelésen keresztül.
Mint azt Debrecenben lapunknak elmondták, a város felsőoktatásának gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza: 1538-ban alapították a Református Kollégiumot, ahol 1567-ben már felsőszintű oktatás folyt: lelkipásztorokat, tanítókat képeztek. Falai között széles körű felsőoktatás alakult ki, melynek meghatározó szerepe volt abban, hogy 1912-ben, a Nagyszombati Egyetem és az 1872-ben létesített Kolozsvári Egyetem után – Pozsonnyal egy időben – Debrecenben alapítottak Magyar Királyi Tudományegyetemet.
A Pázmány Hittudományi Kara az esztergomi érsek által 1635-ben Nagyszombatban alapított egyetem Hittudományi Karának jogutódja, de a SOTE is azt az egyemet, azon belül az orvosi kart tekinti elődjének. Az ELTE szintén a Nagyszombatról Budára települt intézményből eredezteti magát.
Ezt a nemes társaságot látva Miskolc sem szeretne kilógni a sorból. „A borsodi iparvidék központjában létrehozott műszaki egyetem, bányamérnöki és kohómérnöki kara révén két és fél évszázados múltra tekinthet vissza. A két kar elődje 1919-ig Selmecbányán, majd 1949-ig Sopronban működött. A bánya- és kohómérnöki kar tanszékei 1949-1959 között fokozatosan települtek át Miskolcra” – olvasható az egyetem honlapján. A Nyugat-Magyarországi Egyetem szintén Selmecbányáig vezeti vissza a történetét. A pécsieknek mindehhez képest könnyű dolguk van, ott még I. Nagy Lajos király (talán a többi nagyváros bosszantására) már 1367-ben egyetemet alapított. A később ugyancsak itt működő Janus Pannonius után nevet kapott, ma már szimplán „pécsiként" jelzett egyetem innen eredezteti magát
Íme egyetemeink korántsem teljes, ám annál patinásabb listája. Ha tekintetünket végigfuttatjuk rajta, megnyugodhatunk kultúrnemzeti létünkben. Egyetemeink több száz éves múltja bizonyítja, hogy azok vagyunk, országunkban sok-sok kultúrkörnyékkel. Már csak az a kérdés, hogyan váltsuk a nagy múltunkat jövőre?