Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szeged szereti magát értelmiségi városnak tartani, aminek egyik alapját a pezsgő színházi életnek szokás tulajdonítani. Jogosan. A Szegedi Szabadtéri Játékok előadásai messze földön híresek, nemcsak Európából, de az óceánon túlról és Japánból is szép számmal érkeznek vendégek az előadásokra, különösen az operákra. Az eddig a Szegedi Nemzeti Színházhoz tartozó rendezvénysorozatot ebben az évben már külön iroda rendezi, mivel a város többek között ezzel is próbálja biztosítani a magas profitot. A Szabadtéri Játékok szervezőinek úgy kell balanszírozni az előadásokkal, hogy a tágas nézőtér is megteljen, és mégis színvonalas produkciókat állítsanak színpadra, hogy ne csorbulhasson az eseménysorozat hírneve. Ennek eredményeként az utóbbi években jobbára zenés darabokat láthatott a nagyérdemű, így tavaly például Verdi Nabucco című operájának volt óriási sikere, de Strauss Egy éj Velencében nagyoperettje is igen népszerű volt, a musicalek rajongóinak éhségét a Zazou című francia darabbal csitították, a kortárs tánc kedvelői pedig a Crystal Dance Acadeny és a Szegedi Kortárs Balett előadását élvezhették. Ezeken a bemutatókon kívül a Szabadtéri Játékok rendezvényei között vannak olyan programok, amelyek már néhány éves múltra tekinthetnek viszsza, ilyen a például a Nemzetközi Néptánctalálkozó gálaestje, az ingyenes Ajándékkoncert, ami a Szabadtéri Játékok egyik legnépszerűbb rendezvénye, valamint a Dómdixie Gála. Ezek az immár tradicionális rendezvények az aktuális divatnak vagy irányzatnak megfelelő előadásokkal együtt valóban sok turistát csábítanak Szeged városába, és teszik őket visszajáró ismerősökké.
A város másik ismert és szeretett rendezvénye a THEALTER International – Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója fesztivál,  és a vele egy időben rendezett SZASZSZ - Alternatív Színházi Szemle, amelyért a Maszk Egyesületnek lehet hálás a kortárs színházművészet progresszív darabjait értékelő közönség. Ezen a rendezvényen a világ minden tájáról érkező amatőr színjátszó társulatok mutatkoznak be, és versenyeznek. Több mint tíz évvel ezelőtt, néhány egyetemista úgy gondolta, hogy szükség lenne egy szervezetre, amely a közönség színházzal kapcsolatos igényeit segít kielégíteni. Így jött létre a MASZK Egyesület, amelynek rendezésében ősszel és tavasszal a régi Zsinagóga ad otthont a kevésbé mainstream előadásoknak, mint például tavaly a Hólyagcirkusz Társulat abszurd produkciójának, Palya Bea koncertjének, a Duna Táncműhelynek vagy Ágens előadásának. A régi Zsinagóga hangulata sajátos atmoszférát ad az amúgy is különleges esteknek, ami talán nem egyezik a popularitással vagy a kommersszel - ez lehet annak az oka, hogy többnyire az egyesület rendezvényeinek olyan törzsközönsége van, amelybe ritkán vegyül új arc. Pedig a Maszk előadásai rendre a leghaladóbb irányvonalat képviselik, különösen szegedi viszonylatban.
A város másik kicsi, de jellegzetes teátruma a Pinceszínház, aminek léte a nyári ár- és belvizek miatt ugyan veszélybe került, de sikerült talpra kecmeregnie. Ez az a hely, ami a „művészszínház” vonalat óhajtja követni, így a kőszínház és a maszkos rendezvények közötti űrt tölti ki. A meghívott előadókkal és „saját" művészeikkel is dolgozó színház bátorsága abból tűnik ki a legjobban, hogy volt olyan év, mikor egy Darvasi- és egy Spiró-darab is szerepelt programjukon, míg a Szegedi Nemzeti Színház egyáltalán nem játszott kortárs magyar drámaírók műveit. ASzékhelyi József vezette „nagyszínháznak” bizonyos tekintetben nehezebb dolga van ezügyben, mivel, mint a város színháza, nemcsak erkölcsi és művészi, hanem anyagi szempontból is az önkormányzatnak, vagy, ha jobban tetszik, a szegedieknek felelős, ezért óvatosabban kell vállalnia vagy kerülnie a rizikót. Így a nagyközönség ízlését szolgálandó kerülnek a népszerű operák, mint a Pillangókisasszony, operettek, mint a Csárdáskirálynő, vagy a kedves limonádék, mint az Anconai szerelmesek a kőszínházba. Azért rendre látható ritka vagy izgalmasabban rendezett darab is, mint a Végzet hatalma vagy a Don Pasquale, miközben a Korzóban, a színház „kistermében” a kevesebb közönséget manipuláló prózai darabok vannak műsoron, mint a Kopogós römi vagy A nap huszonötödik órája. Szerencsére újra nagyobb helyet kapott a Szegedi Kortárs Balett a nagyszínház költségvetésében és így műsorrendjében is – a következő öt évben harminc-harminc előadásra szerződött a társulat.
És akkor még nem is említettük a Hóra Színházat, amely saját előadások mellett művészeti rendezvények szervezésével is foglalkozik, a Bábszínházat, a kicsik kedvencét, a Páger Antal Stúdiót,   amely főként XX. századi prózai darabokat állít színpadra, vagy a MiuMiut, ahol a zenés estek mellett Szőke Andráson is szórakozhat a nagyérdemű…