2024. december 14., szombat English version
Archívum  --  2005  --  4. szám - 2005 március 7.  --  Hangsúly
A szegedi színitanoda
Gyermekkorunkban ideig-óráig mindannyian ábrándozunk arról, hogy híres feltalálók, zenészek, ne adj’ isten színészek leszünk, végül mégis a megszokott polgári pályák mellett kötünk ki. A világot jelentő deszkákon állni irigylésre méltó dolog, ám az oda vezető út nem éppen leányálom. Magyarországon jelenleg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem a legnevesebb színészképző, ahol a tanulóiskolát nagyon meg kell fizetni. Legendás történetek szólnak arról, hogyan törik meg az embert, hogy az utolsó vizsgaelőadásra összerakjanak egy jól formálható színészt. Az egyetem az egyik út. A másik lehetséges megoldást a különböző színi tanodák kínálják, ahol tehetséges és kevésbé tehetséges, de elhivatott és jól fizető diákok tanulnak.
Három évvel ezelőtt Magyar Dénes a Siker Bt. igazgatója úgy gondolta, hogy a Szegedi Nemzeti Színháznak is kellene egy saját stúdió. Az ötletet támogatta a színház és a Katedra Művészeti Alapiskola is. Kezdetben tanár- illetve helyhiány miatt önképzőkörként működött a tanoda, de a második évfolyam már jól felkészült tanári gárdával és jól felszerelt színpaddal vágott neki a tanulásnak. Az oktatás Szegeden ugyanúgy, mint a Színművészeti Egyetemen elméleti- és gyakorlati részből épül fel. Elméletként művészettörténetet, művelődéstörténetet, jelmez- és viselettörténetet, színház- és drámatörténetet tanulnak, a gyakorlati órák között pedig a színész- és zenészmesterség, a színpadi mozgás, a beszédtechnika, a művészi beszéd, a társastánc és az ének szerepel. A hallgatók a 6 féléves képzés végén az úgynevezett színész 2 minősítést kapják meg, amellyel elvileg csak mellékszerepeket játszhatnak a színházi előadásokon, és ahogyan Goda Szilvia és Petró Annamária – akik jelenleg másodéves hallgatói a képzésnek – elmondták, ebből bizony nem lehet megélni, de szerencsére nem (mindig) a papír dönt arról, hogy ki kap meg egy főszerepet. Az oktatás színvonalával meg vannak elégedve, talán a kritikát hiányolják, mert ugye ez a pálya arról szól, hogy millió pofont kap az ember, és soha nem érezheti azt, hogy teljesen jó, mert folyamatosan fejlődnie kell, mindig új szerepben kell bizonyítania. Itt pedig nem bánnak keményen a diákokkal, akik így nem biztos, hogy felkészülten fogadják majd a rájuk váró kritikákat. Mondhatnánk, hogy „persze hiszen ez egy fizetős iskola, ahol meg kell becsülni a szárnyaikat bontogató tehetségeket” – illetve a pénzüket –, de ez itt nem erről szól. Van olyan budapesti tanoda, ahol bizony a súlyos öszszegek befizetése után sem engedik vizsgázni a diákokat, akik nem tehetnek semmit ez ellen. Nálunk ráadásul a tandíj az országos viszonyokat nézve sem sok. Sőt. A harmadévesek havonta 22 ezer forintot, míg a másodévesek havi 4 ezer forintot fizetnek. Ezért a pénzért a sikeres vizsga után a zsebükben tudhatják a színész 2 diplomát, és elkezdhetnek kopogtatni a színházak ajtaján, de csak ez a két évfolyam, hiszen a Siker Bt. három év után úgy gondolta, hogy az üzemeltetés ráfizetéssel jár, ezért idén már meg sem hirdették a képzést.
Pedig a kezdeti nehézségek után úgy tűnt, hogy végre helyreállnak a dolgok. A diákok a mellőzöttség után Toronykői Attila meghívására „A végzet hatalma" című darabban statisztáltak, amelyet októberben mutattak be, majd Galkó Bence színművész felolvasóestjén közreműködtek, és a jövőre nézve is komoly terveik vannak. Júniusban „Szösszenetek” címmel egy egész estés előadást láthatunk majd, ami egyfajta mozgásszínház lesz Peter Huntke szövegeivel fűszerezve, illetve a távolabbi jövőben egy önálló szegedi középszintű társulat létrehozását tervezik. Közben persze két lábbal a földön állnak, a tanoda mellett az egyetem is itt van, mert ugye a színészmesterség nem a legbiztosabb dolog. A piac telített, bár az uniós csatlakozást követően elképzelhető, hogy rendeletben szabályozzák a színi tanodák működését, és várhatóan javulni fog a helyzet, de mint azt a lányok elmondták, ha nagyon céltudatosan csak erre koncentrálnak, az eredményben akkor sem biztosak. Vigasztalást egyelőre az nyújt neki, hogy úgy látják, a színháznak egyre inkább terveik vannak a stúdiósokkal, és ez a legfontosabb, ami előre viszi őket.
Bezár